Fakó sárga lett idén nyáron a gyász színe. Mindenki átélhette a kiszáradt rétek, szántók, erdők láttán. Ami kevésbé volt látványos, az a perzselő nap elől menedéket nem lelő, szomjazó haszonállatok sorsa.
Miközben lassan véget ér az idei aratás, már megkezdődik a felkészülés a következő szezonra.
A klímaváltozás hatásait ma már nemcsak a hőmérsékleti rekordokban mérhetjük, hanem a táj átalakulásában is. Magyarország számos térségében szemmel láthatóan romlik az út menti fasorok és erdők állapota, a tartós vízhiány pedig egyre több fát sodor a pusztulás szélére.
Most éppen törvénnyel kezelnék a vízhiányt, miközben a tónak a gyors gyógyuláshoz leginkább sok csapadékra, a tartós felépüléshez pedig térségi vízgazdálkodási reformra lenne szüksége.
1990 óta ismét lezajlott a földtulajdon koncentrációja, ami hátrányosan érinti a vízmegtartást – állítja Andrásfalvy Bertalan egyetemi tanár, az Antall-kormány egykori minisztere a Zöld Hangnak adott interjújában.
Az Alföld kiszáradása már nem jövőbeli forgatókönyv, a termőföld állapota látványosan romlik, miközben egyre szélsőségesebb időjárási viszonyok között kellene fenntarthatóan termelni.
A marispusztai kezdeményezés rövid idő alatt országos, sőt nemzetközi figyelmet is kivívott: a civilek olyan léptékű árasztást valósítottak meg, amely szakmailag is példaértékű.
Az ország nagy részét beborító hótakaró nemcsak közlekedési kihívásokat jelent, hanem ritka lehetőséget is a vízhiánnyal küzdő magyar táj számára.
A klímaváltozás hatásai Magyarországon tovább erősödnek, és a jelenlegi tendenciák alapján az idei év sem hoz érdemi enyhülést a vízhiányban. Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője szerint 2026-ban is az aszály jelenti majd a legnagyobb kihívást, különösen az alföldi térségekben, miközben a kiszámíthatatlan, gyors lefolyású áradások továbbra sem pótolják a vízkészleteket.
Az év nagy részében az Alföld egyre fakóbb arcát mutatja: az egyre gyakoribb és súlyosabb szárazság nemcsak a kukoricát és a…
