Fakó sárga lett idén nyáron a gyász színe. Mindenki átélhette a kiszáradt rétek, szántók, erdők láttán. Ami kevésbé volt látványos, az a perzselő nap elől menedéket nem lelő, szomjazó haszonállatok sorsa. Egy korábban kisléptékű állattartásból megélő gazda tanyáján jártunk, akit csak azért nem küldött a tönk szélére ez a nyár, mert már 2024-ben meghozta a döntést: jelentősen csökkenti az állatállományt, és radikális átalakításba kezd. Bruder Márton Budapesthez közel, Érd és Törökbálint határában folytat ökológiai gazdálkodást.
Nem lep meg, és nem veszem a lelkemre, hogy Márton azzal nyit kaput-: „nem szívesen látok itt vendégül most senkit.” Még a bodza levelei is összetöpörödve próbálják kerülni a napot, egyedül a rozmaringbokor virít büszkén a tornác előtt. Az esővízgyűjtő fölött a csatorna félrebillent, de mivel dolga nincsen, nem siet senki megigazítani.
A 42 éves ökológiai gazdálkodó családi gazdasága pár éve még önfenntartó volt, a megélhetést azonban ma már jelentős részben a gazda környezetpolitikai tanácsadói tevékenysége biztosítja. Az újratervezés célja pedig éppen az volna, hogy legyen ismét hobbi a tanácsadás – egy jövedelmező gazdaság mellett.
Márton nagyszülei mindkét ágon gazdálkodók voltak, édesapja faluról, édesanyja tanyáról érkezett Budapestre tanulni.
„Gyerekkoromban a nagyszülők révén szorosan kapcsolódtam a földhöz és az állatokhoz – disznót vágtunk, szőlőt, meg gyümölcsöst műveltünk, én magam leginkább a lovakhoz kötődtem – gyökereiről így beszél a gazda. – Ez nyilván szerepet játszott abban, hogy mezőgazdasági agrármérnök lettem. Az idamajori területet – amit Cinege tanyaként ismernek sokan – édesapám kezdte bérelni, aki ugyan bankban dolgozott, de hobbiból lótenyésztéssel foglalkozott. Aztán meg is tudta venni a tanyát. Én 2013-ban döntöttem úgy, hogy visszatérek a szakmámhoz, a lovakhoz, meg a földhöz, és megpróbálok egy vállalkozást fölépíteni. A lovakon kívül szarvasmarhát tartottam, meg kecskét, és zöldséget, gyümölcsöt termesztettem, elsősorban önellátásra. Volt, amikor értékesítettem is, kosárközösségben. Akkor éppen volt olyan alkalmazottam, akivel nagyobb léptékben tudtam a kertet művelni.”
„Egyszerűen nem értem, mi történik idén”
A ház körüli egy hektár lassan ereszkedő lejtőjén – egy napelemekkel gazdagon megpakolt gazdasági épület körül – konyhakert, fiatal fákkal beültetett gyümölcsös, kisebb üvegház szolgálja majd a „kertgazdaságot”. Idén azonban a tenyészidőszakban 22 mm csapadék hullott, abból pedig locsolás mellett is épp csak vegetáltak a növények.
„Egyszerűen nem értem, mi történik idén. Semmi nem nőtt meg, nem hozott termést a tök, a batátának rég be kellett volna terítenie a bakhátakat. A légköri aszály mindent megfojtott.”
A gazdasági épület mellett mediterrán növények számára üvegház épül – a gazda hobbiprojektje. Az épület völgy felőli oldalán látványos vizes élőhely készül – ez elsősorban ökoturisztikai célokat szolgál -, a terület legmélyebb pontján pedig épp munkagép dolgozik egy esővíztározó kialakításán. A ház körüli egy hektáron tehát éppen minden átalakul: a gazda több lábra készül állni, vendéglátásban és rendezvényszervezésben is gondolkodik, valamint gyümölcsök széles repertoárját készül meghonosítani. Célja egy erdőkert jellegű kertgazdaság megteremtése.
De mi lesz az állatokkal, kérdezem, elnézve a karám és az üvegház közé épített pajtát, amely két emelet magasságban van megrakva szénával és szalmával.
„A kisléptékű állattartás addig lehet jövedelmező – magyarázza a gazda -, amíg a takarmányt elő tudja állítani az ember. Hogyha vásárolni kell, akkor már nem érdemes foglalkozni vele. A 2022-es, akkor még történelminek gondolt aszályt úgy vészelték át az állataim, hogy nyárfalombot legeltettem. Már az is iszonyatosan veszteséges év volt, és 15 ezer forintra ugrottak a korábbi 4-5-6 ezer forintos szénabála árak. Most meg inkább 25-30 ezernél tartunk.”
A marhák szabad tartásban, 18 hektáron legelnek, amit 35 hektáros kaszáló egészít ki. Korábban húsznál is több ló és szarvasmarha, valamint százhúsz kecske is volt, mostanra hét marha maradt, néhány kecske, két ló meg egy szamár. Márton azt mondja, annyira nincsen széna, hogy legjobban akkor járt volna, ha az összes állattól megszabadul, és a szénát értékesíti. Annak most háromszorosára nőtt az ára. Ami a pajtában felhalmozva áll, az télre épp elég lesz ennek a kevés állatnak. Már a 2017-es évtől kezdve érzékelhető volt, hogy jelentősen megváltozott a kaszálók teljesítőképessége, és egyre kevésbé tartotta el az állományt.
Az eltűnt csermely nyomában A kútvízből feltöltött víztározó lassan kezdi tó formáját ölteni, ahogy körbejárom, lépteim előtt békák potyognak a vízbe, növendék sások hajladoznak. Gyönyörű kilátás nyílik a Róka-hegy dimbes-dombos legelőire – ez itt Érd-Parkváros vízgyűjtő területe. A közelben nincsenek vízfolyások, ahonnan lehetne öntözni, abból a csapadékból lehet gazdálkodni, ami leesik, ezért is létfontosságú a víztározó megépítése. A beépítettség miatt egyre kevésbé szívesen látott tevékenység itt az állattartás. A spekulációs tőke megszerez itt minden területet, ezért nagyon drága, vagy szinte lehetetlen a további földbérlés, földvásárlás.
Márton környezetpolitikai tanácsadói minőségében a közösségi oldalán nemrég részletesen kifejtette, milyen megoldásokkal lehetne könnyíteni a dombvidéki állattartók számára a vízmegtartást, ami mindenek felett álló létkérdés. Javasolta többek között, hogy a gazda puszta bejelentést követően építhessen kisebb víztározót a saját területén belül – az élővizeket nem érintő helyen -, és mentesítve legyen a hosszadalmas engedélyezési eljárás alól. Ugyanezt javasolják egyébként a vízőrzők is. Nagy probléma ugyanis, hogy míg a mezőgazdasági kutak legalizálását és fúrását a kormányzat jelentősen megkönnyítette (bizonyos mélységig engedély és bejelentés nélkül is működhetnek), addig a felszíni víz megtartását célzó kis gátak, tavak létesítése továbbra is rendkívül bürokratikus és drága tervezési-engedélyezési folyamat.
„Amikor elkezdtem állatot tartani, akkor az itt csörgedező csermely itatta az állataimat. Csak egy kis öblöt kellett kialakítottam a vízfolyás mellett, ahová le tudtak menni az állatok. Aztán ahogy el-eltűnt a vízfolyás, elkezdtem gödröket ásni, amiben valamennyi víz eltározódott a legnagyobb nyári hőség idején is. Aztán egyre nagyobb gödröket ástam, majd 2019-ben teljesen eltűnt a csermely, 2022 nyara pedig megmutatta, hogy valamit tennem kell, mert ez így nem fenntartható.”
Fás legelő márpedig nincs
De nem a vízhiány az egyetlen nehézség. Rendkívüli módon megnehezíti a legeltető állattartást a szabályozás merevsége. Magyarországon nincs annyi legelésző birka, mint a csapadékban gazdag Brit-szigeteken, vagy a Kárpátok vonulatain. De azért a tankönyvek szerint egy hektár biztosítja egy felnőtt szarvasmarha, vagy egy felnőtt ló élelmezését, illetve 6-7 kecske vagy birka is elél rajta.
„A probléma a következő – magyarázza Bruder Márton. – A kecske elsősorban fásszárúak leveleit fogyasztja, bozótot legel, nem füvet. A magyar szabályozásban a kecske kedvencei – a gyepürózsa, a szeder, a pionír cserjék – fásszárú gyomoknak számítanak. Ha tehát valaki támogatást szeretne igényelni a területére, akkor ezeket ki kell kaszálnia, különben megbüntetik. A szabályozás nem érti, hogy a kecske éppen ezeket szereti. Így folyamatos dilemmában vagyok, hogy a saját legelőmet hogyan kezeljem, hiszen leginkább ezek a gyomok nőnek rajta. Ha az elvárásnak megfelelően tarra vágom a területet, nem marad más, csak a kiégett, semmi hozamot nem hozó fű. Hogyha felismerné a szabályozó, hogy szükséges lehet birka meg kecske nyájat együtt tartani, akkor ez egy fenntartható legeltetési módszer lenne. A rigorózus szabály egy hektár legelőn legfeljebb száz fás szárú növényt enged meg. Mivel én nem voltam hajlandó kivágni a fákat a legelőről, nem kaptam meg a területalapú támogatást. 2022-ben aztán visszaigazolódott, hogy jól tettem, bebizonyosodott, hogy az állatoknak mennyire nagy szükségük van rá, hogy a hőségben visszahúzódjanak a fák árnyékába, ahol ráadásul még nyáron is volt legelhető fű.”
Az ökológiai szempontból korszerű állattartást kifejezetten akadályozza a szabályozás azzal, hogy a fás legelőt az ingatlan-nyilvántartás nem ismeri el önálló művelési módként. A hivatalos magyarázat erre az, hogy ez az uniós előírásnak felel meg. Ez azonban nem igaz, hiszen másutt, például Spanyolországban ismert és támogatott ez a művelési mód.
„Nálunk ezt a kategóriát egyszerűen nem hozták létre a földhivatali nyilvántartási rendszerben. Így aztán az egyre inkább terjedő korszerű agroerdészeti megoldásokat nem képes kezelni a rendszer – jegyzi meg Márton. – A fás legelőnek jogilag valamilyen más kategóriában kell megjelennie – tipikusan mint gyep/legelő, esetleg erdő vagy fásított terület –, miközben a tényleges tájhasználat ennél összetettebb.”
Az anomália lényege tehát az, hogy a fás legelő nem önálló ingatlan-nyilvántartási művelési ág, miközben az agrár- és természetvédelmi szabályozás önállóan nevesített, értékes földhasználati/agrár-erdészeti rendszerként kezeli. Egy 2026-os természetvédelmi kezelési szabályozás értelmében a gyepterületeken az őshonos fásszárú növényzet bizonyos mértékű jelenlétét kötelezően meg kell őrizni, „a spontán megjelenő őshonos fásszárú állomány 10%-át meg nem haladó borításig”. A Közös Agrárpolitika (KAP) jelenlegi szabályozása konkrétan támogatási célként írja elő fás legelő vagy fás kaszáló kialakítását gyepterületen. A fás legelő (gyep + elszórt őshonos fák + legeltetés) ugyanis ökológiailag és történetileg értékes, különleges, mozaikos földhasználat. A magyar jog viszont ezt három külön rendszerben kezeli: a gyepre az agrárjog, a fára az erdészeti/fás vegetációs szabályok, a legeltetésre az állattartási/agrár- és természetvédelmi szabályok vonatkoznak. Holott a fás legelő éppen attól működik, hogy ez a három elem együtt van jelen. Ez számos gyakorlati problémát fölvet, például, hogy mennyi fa lehet egy legelőn anélkül, hogy a terület erdőnek vagy más fás területnek minősülne? Vagy, hogy mi történik, ha a természetes beerdősülés miatt egy terület „túl fás” lesz? Miként sorolható be a támogatási rendszerbe?
Nagy kár, hogy az ökológusok, az erdészek és a gazdák érdekeit és szempontjait mostanáig nem sikerült összehangolni. Erről is beszélget Gribek Dani agrárújságíró egy ausztrál szakemberrel, akit tapasztalatcsere céljából hívott meg egy zalai gazdálkodó, hogy segítsen újratervezni egy csapadékhiánnyal küzdő gazdaságot.
Mire jó egy szamár?
Fás legelő pedig igenis van, erről a saját szememmel is meggyőződhetek. Észak-nyugat felé az egykori Buda-vidéki kertészeti állami gazdaság és a Hosszúréti gyümölcsösök hűlt helyére nyílik kilátás. A ritkásan fásult legelő alacsony tölgyfái alá jól esik behúzódni. Itt nincs más gazdálkodási cél, mint meghagyni ezt a tölgyes erdősztyepp állapotot, és legeltetni rajta. Persze a vadak is bejárnak ide, a kerítés csak a haszonállatok benntartását célozza, nem a vadak kizárását.. Nagy kárt nem tudnak tenni, nem úgy, mint a ház körül.
„Nincs nagyobb fájdalom, mint amikor naponta lesed, hogy a sárgadinnye mikor érik mézédesre, és egy hajnalon kiderül, hogy a vaddisznó is ugyanezt nézegette, csak ő korábban kelt aznap. Vaddisznókkal nem lehet együtt kertészkedni. Úgyhogy a belső területekről szigorúan ki vannak zárva” – szögezi le Márton.
A marhák nagy ívben kerülnek minket – félnek a gazdától, aki élet és halál ura -, szerencsére jut elég tér nekik a 16,5 hektáron. Korábban az alacsonyabban levő területen legeltek, alaposan betrágyázták, így jó terepet készítettek elő többek között egy faiskolának. Az idei téli karám ugyanezen logika mentén lesz pár év múlva a kertészet színhelye. Az ágazatok egymásra utaltak, hangsúlyozza Márton, nincs fenntartható mezőgazdálkodás, fenntartható állattartás nélkül.
„Ha megszűnik az állattartás, akkor megszűnik a trágyára alapozott talajerő-utánpótlás, és kizárólag műtrágyára lehet alapozni a növénytermesztést. Már korábban is túlságosan alacsony volt a magyarországi állatlétszám ahhoz, hogy abból a talajerőpótlást lehessen biztosítani a szántóföldeknek, a túlzásba vitt műtrágya felhasználás pedig károsította a talajéletet, a talajszerkezetet.” Visszafelé ismét áthaladunk a lovaknak és a csacsinak elkerített karámon. Mire jó egy ilyen szép kövér szamár, kérdem kíváncsian Mártontól.
Sok mindenre – feleli. – Többek között jó társa az alulra sorolt lovaknak, például ennek az öregnek itt. A szamár a legokosabb. Előre gondolkodik, tervez, megfigyeli, hova kell helyezkednie, hogy a legjobb falatokhoz jusson. A vendéglátás, rendezvényszervezés szempontjából nem közömbös, hogy a szamár simogatós állat, olyan az idegrendszere, hogy 45-60 percig minden nyaggatást jól bír, még azt is, amikor 20 gyerek fürdeti.”
Gördülékeny technológiai utat kínálnak a multik
Gyakran hallani ma azt a véleményt, hogy „hagyjuk már sorsára a mezőgazdaságot, hiszen annyira kicsi a termelékenysége, összpontosítsunk inkább az iparra!” Szerencsére a jelenlegi agrártárcának más a szemléletmódja, nem véletlenül nevezték el Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztériumnak. Bóna Szabolcs több interjúban is megfogalmazta, hogy Magyarország nem mondhat le az élelmiszer-önrendelkezésről, mert az az ország számára stratégiai és biztonsági kérdés. Arra is figyelmeztetett, hogy a megváltozott környezeti körülmények és a hazai átfogó ágazati stratégia hiánya komolyan veszélyezteti az önrendelkezést.
A hazai szabályozást tehát alaposan át kellene fazonírozni, regeneratív gazdálkodás és összefogás felé terelni a piaci szereplőket. Megkérdeztem Mártontól, hogy mennyire tapasztalja gazdatársai részéről a „mindentudás” gőgjét és az összefogás elutasítását. Szerinte azonban nem ez a fő probléma, hanem az, hogy a magyarországi gazdatársadalom 80%-a alacsony iskolai végzettséggel rendelkezik, ami eleve nehezíti az újítások elérését. Okosításukra ráadásul vannak készséges jelentkezők: a konvencionális mezőgazdasági technológiákat, vetőmagokat, műtrágyákat és növényvédőszereket forgalmazó cégek tanácsadói hálózatai, amelyek teljes technológiát értékesítenek a gazdáknak.
„Sokaknak nincsenek széleskörű ismereteik az alternatív gazdálkodási módszerekről, ezért egyszerűen követik, amit a céges tanácsadó házhoz visz nekik, megmondva, mikor és mit vessenek. Aztán kijön megnézni a kártevőt, megmondja, mivel permetezzen, és teljes technológiai útmutatást ad a gazdálkodónak a termékei mellé. Legtöbbször meg is veszi a terményt, beépíti a finanszírozásba az inputokat is, így egy sima, gördülékeny technológiai utat kínál, amit csak követni kell, és nem kell semmit kitalálni. Ha lenne egy nem céges és nem profitorientált, felkészült tanácsadói hálózat, amely keresi a gazdákat, szolgáltatást kínál, nem piaci alapon, tanácsot ad vízvisszatartásban, növényválasztásban, az értékesítési lehetőségek terén, az versenyezhetne a multis tanácsadói hálózattal. Kötelezővé nem tenném, egyedül a vízvisszatartást tartom olyan súlyú problémának, amelybe határozott szabályozással kellene belenyúlni. Nincs idő megvárni, míg a gazdák jobb belátásra térnek, és maguktól változtatnak a gazdálkodási módszereiken.”
A kertközösségeké a jövő
A Cinege tanyán jobb belátásban és innovációban nincs hiány: önellátó kertközösség épül – Márton mellett még két fiatal gazdálkodó vesz részt a permakultúrás szemléletű gazdaság átalakításában.
„Az a cél, hogy a természettel való harmonikus együttműködésben éljünk meg a gazdálkodásból itt helyben, minél többen. Nyitott a kapu mások előtt is, érkezik például egy fiatal méhész, jöhetne kecskés gazda, szeretnénk majd baromfit is nevelni, és szívesen befogadunk bértartásra lovat, akár úgy, hogy a gazdája is itt lakik. A mesterséges intelligencia és a robotika fejlődésével a foglalkoztatás csökkenése várható, egyre több feladatot látnak el a gépek, ennek érzékelhető a hatása már jelenleg is. A mezőgazdaság tud értelmes, értékteremtő munkát kínálni, ha a nagy táblás művelés helyett alapvetően a kis parcellás, kisméretű gazdaságok megújuló gazdálkodását támogatja az állam. A kertközösségekben lehet felemelő és pszichológiai szempontból is jó munkát végezni. Annak ellenére, hogy a klímaváltozással összefüggésben problémák tömege zúdul Magyarországra, tíz éves távon belül ez a fajta gazdálkodás, kertművelés széles tömegeknek tudna foglalkoztatást, jövedelmet és egészséges élelmiszert biztosítani. Ha egyre sűrűsödnek az ilyen aszályos évek, akkor is.
Az üvegház a gazda hobbiprojektje lesz
Nekem most már kezd beérni a gyümölcsösöm, ezen a mulccsal vastagon takart területen gyümölcsbőség volt idén. Alapvetően önellátásra termelek rengeteg csonthéjas gyümölcsöt, cseresznyét, kajszit, őszibarackot, gesztenyét, mogyorót, bogyósokat, egrest, ribizlit. Nagy kedvencem a kamcsatkai mézbogyó, ami bőségesen beérett, elkezdtük enni a gránátalmát, jól teljesített a füge… A kert-Magyarország megoldást adhat a magyar mezőgazdaság problémáira, ebben komoly kitörési lehetőséget látok. Az összetett kertművelésre kell áttérni, amivel csak egy baj van: nagyon tudásigényes. Úgyhogy tanulni kell.”
Borítókép: A gazdálkodás szeretete a lovakkal kezdődött
