A Duna idei rendkívül alacsony vízállása és magas vízhőmérséklete újra megnyitotta a vitát a paksi atomerőművek hosszú távú hűthetőségéről. Kéri András, az Energiaklub Szakpolitikai Intézet ügyvezető igazgatója szerint Paks II. környezeti hatástanulmányát újra el kell végezni, Jávor Benedek biológus, környezetvédelmi szakember és volt európai parlamenti képviselő pedig a beruházás egészének újraértékelését tartja szükségesnek.
A Paks II. engedélyezésénél alkalmazott modell szerint 2032-ben átlagosan évente kevesebb mint fél napon fordulhatott volna elő, hogy a 900 köbméter/másodperc körüli vagy az alatti dunai vízhozam 26 Celsius-fokot meghaladó vízhőmérséklettel párosul. A számítások még 2082-re is mindössze évi két-három ilyen napot valószínűsítettek. Ehhez képest Jávor Benedek szerint 2026 nyarán már augusztus elejéig közel két héten át fennállt hasonló kritikus állapot. A kérdés ezért már nem pusztán az, hogy egy rendkívül forró és száraz nyáron vissza kell-e terhelni a Paksi Atomerőművet, hanem az is: milyen Dunára tervezték Paks II.-t, és milyen Duna mellett kell majd ténylegesen működnie?
Nem az első gond idén
Az idei évben nem először került jelentős nyomás alá a Paksi Atomerőmű termelése. Kéri András szerint az egymást követő események azt is megkérdőjelezik, hogy az atomenergia minden körülmények között folyamatosan rendelkezésre álló áramforrásnak tekinthető. Egyetlen éven belül ugyanis három, egymástól eltérő probléma is komoly kiesést okozott, vagy annak veszélyével járt Pakson. „Télen az egyik generátor meghibásodása miatt esett ki jelentős teljesítmény 2,5 hónapra, júniusban a Duna vízhőmérséklete miatt kellett visszaterhelni az erőművet, majd az elmúlt másfél hétben került a teljes leállítás szélére az erőmű” – mondta.
A legutóbbi kritikus helyzetet ugyanakkor már nem műszaki meghibásodás, hanem a Duna állapota idézte elő. A négy blokk közül egy időszakban csupán egy működött, annak is csak az egyik turbinája termelt, így a mintegy 2000 megawattos névleges teljesítménynek körülbelül a nyolcada állt rendelkezésre. A problémát két, egymást erősítő jelenség okozta: a rendkívül alacsony dunai vízhozam és az ezzel egy időben jelentkező magas vízhőmérséklet – mondta Jávor. Beszámolója szerint Paksnál a Duna vízállása –140 centiméteres minimumot ért el, miközben a folyó hőmérséklete július 31. óta nem csökkent 26 Celsius-fok alá, maximuma pedig elérte a 29,8 fokot.
Június 27. és július 3. között már közel egy héten át vissza kellett terhelni az erőművet a dunai körülmények miatt. Jávor Benedek arra is felhívta a figyelmet, hogy a hőterhelési előírás betartása alól az erőmű részleges felmentést kapott.
„A mostani helyzet világosan bizonyítja, hogy az atomerőmű hűtése az elkövetkező évtizedek egyik legkritikusabb kérdése lesz Pakson” – fogalmazott a zöldpolitikus.
Hogyan hűtik Paks I.-t?
Paks úgynevezett élővizes, átfolyó technológiát alkalmaz: a Duna vizét a hűtővízcsatornán keresztül vezetik az erőműhöz, majd a hűtési folyamatban felmelegedett vizet visszaengedik a folyóba. Magasabb vízállásnál a hűtővízcsatorna jórészt természetes módon töltődik, alacsonyabb vízállásnál azonban szivattyúk segítik a szükséges vízmennyiség biztosítását.
30 Celsius-fok a határ
A Duna vízjárása ezért két ponton is meghatározza az erőmű üzemeltethetőségét: egyrészt a hűtővíz kivételénél, másrészt a felmelegedett víz visszaengedésénél. A magyar szabályozás szerint az 500 méteres keveredési zóna után a Duna hőmérséklete a sodorvonalban nem haladhatja meg a 30 Celsius-fokot. Ennek környezetvédelmi oka van: a tartósan túlmelegített víz veszélyeztetheti a folyó élővilágát. Az elmúlt években elsősorban a hőterhelési korlát jelentett problémát és emiatt többször is vissza kellett terhelni az atomerőművet.
A szabályozás ugyanakkor lehetőséget biztosít arra, hogy az energetikáért felelős miniszter bizonyos helyzetekben felmentést adjon a korlátozás alkalmazása alól. Ezt azonban kritikusan értékelik a zöld szakemberek, mert szerintük a mostani helyzet azt is megmutatta, hogy a szabályozási könnyítés önmagában nem oldja meg a fizikai problémát. Szélsőségesen alacsony vízállásnál ugyanis már maga a megfelelő mennyiségű hűtővíz biztosítása is kérdésessé válhat.
„A mostanihoz hasonló szélsőségesen alacsony vízállásnál a hűtővízellátás is nehézségekbe ütközik, a szivattyúk vízkivételi pontja is részlegesen a folyó vízszintje fölé kerülhet, így a biztonságos hűtéshez szükséges vízmennyiség sem biztosítható” – fogalmazott Jávor Benedek.
Vagyis szélsőséges helyzetben egyszerre két oldalról szorulhat be a rendszer: kevés lehet a hűtéshez rendelkezésre álló víz, miközben a Duna olyan meleg, hogy a felmelegedett hűtővíz visszaengedése is korlátokba ütközik.A jelenlegi erőmű hűtési problémája Paks II. miatt válik hosszabb távú energiapolitikai kérdéssé. „Paks II. tervezett belépésével a terhelés csak nőni fog” – figyelmeztetett Jávor Benedek.
Az Energiaklub ügyvezetője szerint mindez azért különösen fontos, mert a növekvő hűtési igénnyel egy időben a Duna jövőbeli állapotával kapcsolatos bizonytalanságokkal is számolni kell. Számítások szerint az új blokkok belépésével a paksi atomerőművi komplexum hűtővízigénye a jelenlegi körülbelül 105 köbméter/másodpercről 232 köbméter/másodpercre emelkedne, vagyis több mint kétszeresére nőne. A helyzetet tovább bonyolíthatja Paks I. tervezett üzemidő-hosszabbítása.
„Paks I. folyamatban lévő élettartam-hosszabbítása esetén ráadásul nem csupán néhány évig, hanem évtizedes távlatban működne egymással párhuzamosan a két erőmű” – fogalmazott Jávor Benedek.
Paks I. és Paks II. hosszabb időn keresztül ugyanazt a folyót használná hűtésre, miközben az együttes vízigény lényegesen nagyobb lenne a jelenleginél. Ezért az idei dunai események nemcsak azt vetik fel, hogyan tartható üzemben Paks I. szélsőséges körülmények között, de azt is, hogy a jelenleg tervezett hűtési rendszer megfelelő lesz-e akkor, amikor az új blokkokkal lényegesen nagyobb vízigény jelentkezik.
Ha a Duna állapota egyre kevésbé felel meg azoknak a feltételeknek, amelyekkel az erőművek tervezésekor számoltak, milyen műszaki megoldással adható erre válasz?
Hűtőtornyos technológia kellene?
„Növekvő, és alacsonyabb vízszintekre tervezett szivattyúkapacitásokra lehet szükség, de az igazi megoldást valószínűleg csak egy zárt, például hűtőtornyos technológia alkalmazása jelentené” – fogalmazott Jávor Benedek.
A nagyobb szivattyúkapacitás az alacsony vízállásnál jelentkező vízkivételi problémát enyhíthetné, a zárt hűtési rendszer pedig alapvetőbb változtatást jelentene a jelenlegi technológiához képest. Ennek azonban ára lenne. „Paks II.-nél a zárt, hűtőtornyos megoldás alkalmazása megemeli a projekt amúgy is elszálló árát” – fogalmazott Jávor Benedek, ami szerinte azért különösen érzékeny kérdés, mert Paks II. gazdaságossága már az eredeti tervek mellett is vitatott volt.
Jávor arra is felhívta a figyelmet, hogy az Európai Bizottság eredeti jóváhagyása során arra jutott: Paks II. piaci alapon nem épülne meg, mert várható bevételei nem fedeznék maradéktalanul a kalkulált költségeket, ezért a beruházás állami támogatást tartalmaz. A Bizottság végül jóváhagyta ezt a támogatást, ugyanakkor feltételeket szabott. Jávor értelmezése szerint ezek között olyan feltétel is szerepel, amely korlátozza a beruházáshoz nyújtható további állami támogatást. Emiatt szerinte egy eredetileg nem tervezett, jelentős költségű hűtési rendszer már nem egyszerű műszaki módosítás lenne. „Az azóta jelentősen megnövekedett várható költségekhez egy újabb tétel hozzácsapása egy eredetileg nem tervezett hűtési rendszer megépítésével az EU támogatását nem valószínű, hogy élvezné, ráadásul tovább növelné a projekt amúgy is várható veszteségeit” – fogalmazott. (Az eredeti jóváhagyás egyébként már nem érvényes, az Európai Unió Bírósága 2025. szeptember 11-én jogerősen megsemmisítette a Paks II. atomerőműnek nyújtott állami támogatást jóváhagyó korábbi uniós határozatot – a szerk.)
Újra kell készíteni a környezeti hatástanulmányt
Mennyire tekinthetők még érvényesnek azok a feltételezések, amelyekre Paks II. környezeti engedélyezése épült? Kéri András szerint az idei tapasztalatok után erre már nem lehet a korábbi forgatókönyvek alapján választ adni.
„A környezeti hatástanulmányt bizonyosan újra el kell végezni, hiszen az abban leírt szcenáriók már évekkel ezelőtt megdőltek. A vízhűtés a további klimatikus változások mellett súlyos kockázatokat hordoz” – mondta.
Jávor szintén úgy látja, hogy az idei tapasztalatok alapvetően kérdőjelezik meg azokat a feltételezéseket, amelyekkel a beruházás engedélyezésekor számoltak.
„A klímakatasztrófával együtt járó valós változások a Duna vízhozamában és vízhőmérsékletében teljesen értelmetlenné teszik az engedély feltételezéseit” – fogalmazott. Egy új vizsgálatnak ezért nemcsak a jelenlegi dunai viszonyokat kellene figyelembe vennie, hanem azt is, milyen vízhozamokra, vízállásokra és vízhőmérsékletekre lehet számítani az erőmű több évtizedesre tervezett működése alatt.
Kéri ugyanakkor nemcsak Paks II. környezeti engedélyezését vizsgálná felül. Szerinte az idei események szélesebb energiapolitikai kérdést is felvetnek: a klímaváltozás mellett az öregedő erőmű műszaki kockázataival is számolni kell.
„A klímaváltozás és az erőmű öregedése miatt nem elkerülhető, hogy az atomenergia áramtermelésben betöltött szerepét a kormány újraértékelje” – hangsúlyozta.
Paks II. egészét újra kell értékelni
Jávor Benedek ennél is tovább megy. Szerinte a kialakult helyzetben nem elegendő egyetlen műszaki problémát megoldani, és egy esetleges felülvizsgálat sem korlátozódhat arra, hogy ki építi meg Paks II.-t, milyen szerepet kap a Roszatom, vagy hogyan módosulnak a beruházás szerződéses feltételei.
Álláspontja szerint magát a projektet kellene az alapoktól újra megvizsgálni.
„Amikor a kormány újragondolja a beruházás jövőjét, nem lehet csupán a Roszatom részvételét vagy a szerződést felülvizsgálni” – fogalmazott. Jávor szerint Paks II. kezdettől politikai projekt volt, és az előkészítés, illetve az engedélyezés során a politikai akarat felülírta a szakmai szempontokat. Szerinte ezért nem elegendő a beruházás egy-egy elemét külön-külön felülvizsgálni.
„A paksi hazugságpiramisból nem lehet csupán egy-egy elemet kihúzni. Az egész elfogulatlan, reális újraértékelésére van szükség” – fogalmazott.
Az Energiaklub szerint pedig “Paks II. a fenti okokból egyszerűen nem tud megépülni, a beruházás teljes újratervezése után is egy rendkívül drága, soha meg nem térülő beruházás marad.” Ezzel összecsengő Jávor Benedek végkövetkeztetése: egy valóban átfogó, a megváltozott körülményekkel számoló újraértékelést „Paks II. aligha élhet túl”.
(Disclaimer: Jávor Benedek a Zöld Hangot kiadó Zöld Műhely Alapítvány alapítója, kuratóriumi tagja.)
