„Magyarország szántóterületének egyharmadán fel kellene hagyni a termeléssel”
A vízmegtartás kérdése a „harsányzöldek hóbortjából” nemzetgazdasági érdekké lett.
A vízmegtartás kérdése a „harsányzöldek hóbortjából” nemzetgazdasági érdekké lett.
Az európai mezőgazdaság már közel egy évszázada strukturálisan függ a műtrágyáktól.
A kötelező fogyasztói jelölés hiánya felértékelheti a génmódosítástól mentes termékeket, és akár versenyelőnyt is jelenthet azoknak, akik ezt megbízhatóan igazolni tudják.
Az Európai Unió és Magyarország 2050-re vállalta a klímasemlegesség elérését, de az ehhez szükséges legolcsóbb megoldások egy része nem az erőművekben, az iparban vagy a közlekedésben keresendő.
A körforgásos gazdaság ma az európai zöld átállás egyik kulcsfogalma, a faiparban azonban az alapelvei korántsem számítanak újdonságnak. A faanyaggal való takarékoskodás, a gyártási maradékok továbbadása, a bútorok javítása és hosszú használata évtizedek óta része az ágazat működésének.
Az aszályok gazdasági hatása nem ér véget akkor, amikor újra esni kezd: a veszteségek még éveken át halmozódhatnak a beruházások, a foglalkoztatás és a gazdasági növekedés visszaesésén keresztül.
Becsületesre kell hangolniuk a vállalatoknak a fenntarthatósági kommunikációjukat, ugyanis eddig jogilag nehezebben megfogható, kifinomultabb csúsztatásokat is megtilt a 2026. szeptember 27-től hatályba lépő jogi szabályozás.
Tíz év alatt több mint négyszeresére nőtt a háztartások hűtési, és több mint ötszörösére a fűtési célú villamosenergia-felhasználása, miközben teljes energiafogyasztásuk 16 százalékkal csökkent.
A hőhullámok és az éghajlati katasztrófák felszínre hozzák Európa infrastrukturális válságát, ami hatalmas beruházásnövelést tesz szükségessé.
A fakitermelési moratórium hónapokra átrendezte a tűzifapiac megszokott működését, miközben az új kormány a tűzifa áfájának 27-ről 5 százalékra csökkentését ígérte, ezért a vásárlók egy része kivár a beszerzéssel.