„Magyarország szántóterületének egyharmadán fel kellene hagyni a termeléssel”
A vízmegtartás kérdése a „harsányzöldek hóbortjából” nemzetgazdasági érdekké lett.
A vízmegtartás kérdése a „harsányzöldek hóbortjából” nemzetgazdasági érdekké lett.
Fakó sárga lett idén nyáron a gyász színe. Mindenki átélhette a kiszáradt rétek, szántók, erdők láttán. Ami kevésbé volt látványos, az a perzselő nap elől menedéket nem lelő, szomjazó haszonállatok sorsa.
Magyarországon a birkagyapjúnak inkább az elsuvasztásán, mint a felhasználásán fáradoznak a gazdák, miközben értékes alapanyag lehetne, például azoknak, akik szeretnek kötni, horgolni, szőni.
Felmérte rendszeres látogatói körében a Magyar Zene Háza, hogy igényelnének-e a Dózsa György úti Múzeum Mélygarázs és a koncerthelyszín közötti 500-600 méteres szakaszra (5-8 perc gyalog) elektromos autós személyszállítást.
Az Orbán-kormány Energiaügyi Minisztériuma 2026 elején újabb bányászati koncessziókat hirdetett meg nem hagyományos szénhidrogének kutatására és kitermelésére.
A legtöbben palagázként ismerik az úgynevezett nem hagyományos szénhidrogéneket, és mostanában vita dúl arról, hagyjuk-e őket érintetlenül a föld alatt, vagy örüljünk, hogy van saját gázunk, és hozzuk föl, kerül, amibe kerül.
A zöldmozgalmak örökös nagy kérdése, hogyan lehet a fogyasztói társadalomban – annak erősen túltolt szakaszában – felnőtt gyerekeket, fiatalokat környezeti és klímaügyekre fogékonnyá tenni, és egy fenntarthatóbb életforma felé terelgetni.
Több észak-európai országban a legmelegebb vagy a második legmelegebb év a tavalyi volt – ez áll a 2025-re visszatekintő Európai Éghajlatváltozási Állapotjelentésben.
Mihez kezdjünk, ha a társadalmi-ökológiai összeomlás bizonyos formái már elkerülhetetlenek?
Sokan próbálják most magyarázni a Tisza kétharmadát, és a különböző teóriák kevéssé hangsúlyozzák a civilek szerepét.