A Tisza-tó hazánk második legnagyobb, és egyben legfiatalabb állóvize. A tekintélyes méretű tó neve eredetileg Kiskörei-víztározó volt, a varázslatos állóvíz a Kiskörei vízlépcső által biztosított duzzasztás hatására jött létre. A vízlépcső feletti hullámtéren elhelyezkedő Tisza-tó néhány évtized alatt népszerű horgászparadicsommá, országos jelentőségű turisztikai célponttá fejlődött. A vízlépcsőt 1973. május 16-án helyezték üzembe, így idén kerek jubileumát ünnepelték.
Kisköre neve a hatvanas években a falu határában létesített óriás víztározónak köszönhetően vált országosan ismertté. A Kiskörei-víztározó – mai nevén Tisza-tó – kulcsa a Kiskörei vízlépcső, mely a Tisza vizét tartóztatja fel. A gigantikus építménnyel visszaduzzasztották a folyót, így az építkezésnek köszönhetően egy mesterséges tó alakult ki a gátak mögötti területen.
Bár a Kiskörei vízlépcsőt 1973-ban átadták, a teljes víztározó megépítése csak 1977-ben fejeződött be. A tározó azóta is jelentős szerepet játszik az ország energiatermelésében és a mezőgazdaságban. A vízerőmű a Tisza vízhozamát használja ki az elektromos áram előállítására, míg a tározó víztartalma a környező földek öntözését szolgálja.
Lecsapolták a mocsárvilágot
A Tisza szabályozása előtt a Tisza-völgy nagyobb része nádas, mocsaras terület volt. Az 1800-as években megkezdett lenyűgöző léptékű gátépítések révén a szeszélyesen kanyargó folyót mesterséges határok közé szorították. A huszadik században részben ennek köszönhetően az Alföld képe igencsak megváltozott. A megszelídített folyó többé nem öntötte el az árvízjárta réteket, így a mezőgazdaság számára nehézségeket okoztak a megváltozott viszonyok. Igaz, hogy a mocsaras részek lecsapolásával több ezer hektárt tettek termővé, ám a nagy kiterjedésű, monokultúrás földművelésbe bevont területek öntözését biztosítani kellett.
Részben ennek az igénynek köszönhetően merült fel az 1960-as években a kiskörei duzzasztómű, és a víztározó megépítésének gondolata. A víztározó rendszerint egy mesterséges tó, amelyet a vízerőművek működtetése vagy a mezőgazdasági öntözés céljából hoznak létre.
Energiaigényes iparágakat fejlesztettek
A Kiskörei víztározó története a 20. század közepéig nyúlik vissza. A második világháborút követő években Magyarország gazdasági és ipari fellendülésnek indult. Az ötéves terveknek megfelelően valósulhattak meg lépésről lépésre az ipari fejlesztések. Az ötvenes években kezdődött, robbanásszerű iparosodás miatt a nehéziparnak hatalmas mennyiségű vízre volt szüksége. Mivel egy-egy vízerőmű fontos szerepet játszik az energiaellátásban, a Kiskörei-víztározó megépítése stratégiai jelentőséggel bírt.
Az építkezést 1969-ben kezdték meg Kisköre közelében. A projekt célja az volt, hogy a Tiszát lefogják és megfelelő mennyiségű vizet visszatartsanak a tározóban. A felfogott víztömeg segítségével a vízerőmű működéséhez szükséges energiát állíthatták elő, egyszersmind a tározó öntözési célokat is szolgált, lehetővé tette a környező területeken a mezőgazdaság termelékenységének javítását.
Az építkezés átgondolt, alaposan megtervezett mérnöki munka eredménye volt. A tiszai ágrendszer rendezése és a tározó töltésének megépítése a folyó vízszintjének emelkedését eredményezte, ezért a környező településeken jelentős áthelyezések és infrastrukturális változtatások kezdődtek. Ahhoz, hogy építeni tudjanak, a talajvíz szintjét le kellett süllyeszteni.
Csupán ez a munkafolyamat nagyjából két évig tartott: az előkészített terület minden szintjén 1000 kutat ástak, melyekből szivattyúk nyomták ki a vizet. A projekt nagyságát beszédes számok sejtetik: a tározó területe mintegy 41 négyzetkilométer, a víztérfogata pedig több mint 500 millió köbméter.
A vízlépcső részei
Kiskörénél a vízépítési műtárgyak 1973-ban, a vízerőmű technológiai berendezései 1974-ben készültek el. A legfontosabb műtárgyakat a hullámtérben, árvízi körtöltéssel védett közös munkagödörben alakították ki. Maga a duzzasztómű a „kulcs”, ennek hiányában a Tisza-tó sem létezne. A duzzasztómű öt darab, egyenként 24 méter széles nyílását billenőtáblás szegmensgátakkal zárták le. Az olajhidraulikával mozgatott gátak legfeljebb 1 méter magas vízoszlop megtartására alkalmasak.
A duzzasztómű fő feladata a Tisza-tó vízszintjének megtartása, a duzzasztás előírt szinten történő folyamatos biztosítása. A műtárgy másik feladata az árhullámoknak az Alsó-Tisza vidék irányába történő levezetése.
A vízerőmű – a duzzasztómű mellett – a jobb parton épült, melyben négy darab, 4,3 méter kerékátmérőjű generátorral egybeépített csőturbinát helyeztek el. A turbinákkal közös tengelyen üzemelnek a 7000 kVA teljesítményű generátorok. Az évente termelt villamos energia 80-110 millió kWh között van, a turbinák 2 – 10,7 méter közötti vízlépcsőnél tudnak üzemelni. A hajózsilip hasznos belmérete 85 x 12 méter, a zsilipen 1350 tonnás hajók és uszályok zsilipelhetők át. A zsilip elzárószerkezete olajhidraulikus mozgatású támkapukból áll.
A vízlépcső az elmúlt évtizedek alatt számos alkalommal bizonyította létjogosultságát. Komoly árhullámok, jeges árvizek levezetésében éppúgy, mint a gyakran előforduló szélsőségesen vízhiányos időszakokban, jelentős vízkorlátozás nélkül tudta kiszolgálni a mezőgazdasági és ökológiai vízigényeket. Szó szerint életmentő szerepet játszott az ezredfordulón, amikor a cianid hullám levonult a Tiszán.
Kiskörei Hallépcső
A hajózsilip jobb oldali falában a Kiskörei Vízlépcső részeként építették Közép-Európa legnagyobb ökológiai folyosóját, ez a hallépcső. A 2014 októberében átadott Kiskörei Hallépcső feladata, hogy biztosítsa a folyamatos ökológiai kapcsolatot a Tisza-tó és az alacsonyabb vízszintű Tisza folyó között. Nyáron ez a szintkülönbség akár a 10 métert is elérheti. A létesítmény egy közel 1400 méter hosszú csatornával kerüli meg a duzzasztóművet, így biztosít egész évben szabad vándorlási lehetőséget a halak számára.
A 371 méter hosszú, vízesésekkel szabdalt patakra emlékeztető ökológiai halfolyosó 27 lépcsőből áll. A mesterséges patakba másodpercenként 1-10 köbméter vizet vezetnek, így a 20 centiméter magas lépcsőkön a halak mindkét irányba zavartalanul úszkálhatnak. A hallépcső vízszint-szabályozó műtárgyában kialakítottak egy helyiséget is, melyben kémlelő ablakokon keresztül megfigyelhető a halak mozgása.
A „második Balaton”
A Kiskörei-víztározó ma már az ország egyik leggyorsabban fejlődő turisztikai térségéve. A varázslatos Tisza-tó környezete természetvédelmi szempontból is komoly értékkel bír, a tó körüli erdős területek otthont adnak számos védett növény- és állatfajnak. A tározó környezetében kialakult ökoszisztéma vonzza a madarakat és a vízi élőlényeket. A vadregényes szakaszokban bővelkedő élővíz a turisták körében vált roppant népszerűvé, a horgászok és a vízi sportok kedvelői mellett a természetben pihenni vágyók is ezrével keresik fel tavasztól őszig a tavat. A Kiskörei víztározó jó példa arra, hogyan lehet sikeresen ötvözni a gazdasági fejlődést és a természeti erőforrások fenntartható használatát.
A cikk elkészítésekor támaszkodtunk a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság honlapján található információkra.
