A klímaválság korában Magyarországnak olyan erdőkezelésre lenne szüksége, amely nem faanyagforrásként, hanem létfontosságú ökológiai rendszerként tekint az erdőkre.
Erdők és erdőkezelés egy változó klímában címmel rendezett rendhagyó konferenciát a Világgazdasági Intézet, A Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége, valamint az Erdőszeretet Szövetség. A konferencián összesen fél tucat ember adott elő röviden, 5-10 percben. A szervezők a frontális beszédek helyett az idő nagy részét a közös beszélgetésre, konstruktív vitára és hiánypótló eszmecserékre szánták. Ennek köszönhetően végre civilek, természetvédelmi szakemberek és erdészek gondolkozhattak együtt arról, hogy az autokrácia béklyói alól felszabadult Magyarországon milyen erdőkezelés szükséges a klímakatasztrófa korában.
Ódor Péter, az Ökológiai Kutatóintézet munkatársa elmondta, hogy az átlaghőmérséklet folyamatos emelkedése és az egyre egyenetlenebb csapadékeloszlás erősen gyengítik az erdeink ellenállóképességét. Így az aszály, a különféle gombás fertőzések vagy éppen az inváziós lisztharmat egyre súlyosabb károkat tudnak okozni. A megoldás szerinte az lenne, ha minél természetesebb (pl. holt fákat is tartalmazó) és diverzebb faösszetételű erdőket hoznánk létre. Az elegyfajok (pl. mezei juhar, ezüsthárs) rendkívül fontosak az erdei ökoszisztémák számára. A mesterséges, monokultúrás, általában egy vagy néhány fajból álló erdők – ahol még annak az egy fajnak az egyedei is többnyire egykorúak – nem tudnak kellőképpen ellenállni a betegségeknek, kártevőknek vagy éppen a szélsőséges időjárási körülményeknek.
Ódor szerint az is elengedhetetlen lenne, hogy a diverz és vegyeskorú erdőkben egyre inkább az ökológiai szemlélet és nem a fakitermelési célszámok határoznák meg az erdők kezelését. Elmondása szerint jelenleg a nem védett erdőkben akár húsz hektárnyi területen (ez több, mint húsz futballpályányi terület) is le lehet termelni egyszerre, ami klímavédelmi és ökológiai szempontból is katasztrófa. Az erdőökológus azt is hangsúlyozta, hogy a hobbi- és sportvadászat [kormányzati szintekig érő lobbija – Ő.Á.] miatt mesterségesen felduzzasztott vadállomány elképesztő károkat okoz, sokszor teljesen megakadályozva azt, hogy az erdő természetesen megújuljon. Ahogy azt később több hozzászóló is nehezményezte, a vadállománynak a tényleges eltartóképesség sokszorosára növelése kizárólag azt a célt szolgálja, hogy még a legügyefogyottabb hobbivadász is fél óra alatt sikeresen tudjon lőni magának valamilyen trófeát. Az állatok egészen egyszerűen lerágják a fiatal facsemeték hajtásait, amik így képtelenek tovább fejlődni.
Kelemen Eszter, ökológiai közgazdász arra hívta fel a figyelmet, hogy megváltozott a társadalmi igény az erdőkkel szemben. Egyre többen ismerik fel, hogy az erdők ökoszisztéma szolgáltatásainak értéke sokszorosa a faanyag gazdasági értékénél. Egy cseh erdőkben végzett számításra hivatkozott, mely szerint hozzávetőlegesen az erdő rekreációs értéke a kétszerese, a levegőminőségben való szerepének értéke tízszerese, a vízszabályozásban betöltött szerepének értéke pedig harmincszorosa a konkrét faanyag piaci értékének. Viszló Levente, a Pro Vértes Természetvédelmi Egyesület vezetője úgy látja, hogy amit ma az erdőkkel teszünk, az olyan, mintha Leonardo da Vinci festményét a képkeret, a vászon és a rajta lévő festék fűtési értéke szerint kategorizálnánk. Márpedig szerinte ennél árnyaltabb gondolkodásra is képesek vagyunk.
Mindezek ellenére jelen pillanatban még mindig vágásos üzemmódban kezelik még a hazai és Natura 2000-es védettséggel rendelkező erdőknek több mint 77%-át is. Ez azt jelenti, hogy nagyjából egykorú, kevés fafajból álló erdőket telepítenek, amiket vágásérett állapotban teljesen letermelnek, azaz tarra vágják, így az erdőborítás ezeken a területeken teljesen megszűnik. Ezzel szemben a különféle (pl. szálaló) örökerdő üzemmódban az erdő különböző korú és fajösszetételű fákból áll, a kitermelés pedig egyes fák vagy kisebb facsoportok kivágásával történik. Ez természetközelibb erdőszerkezetet, jobb biodiverzitást és kedvezőbb talaj- valamint vízvédelmet biztosít, ugyanakkor kezelése összetettebb és nagyobb szakértelmet igényel. Mégis az összes hazai erdő 90%-át vágásos üzemmódban kezelik, így nem csoda, hogy a bámulatos széntárolási kapacitással bíró, 150 évnél idősebb erdők aránya az 1%-ot sem éri el.
A Bükki Nemzeti Park védett erdőit is vágásos üzemmódban kezelik – Fotó: Gálhidy László (WWF)
A konferencián részt vett több állami erdőgazdaság munkatársa és vezetője is. Elmondásuk szerint az erdész szakma egy része nyitott lenne a különféle örökerdő üzemmódokra való áttérésre, sőt kifejezetten előnyösnek tartanák ezt. Ám véleményük szerint eddig ezt az ezekkel ellentétes a törvények és állami elvárások nem tették lehetővé. Az erdőgazdaságoknak minden költséget (erdészeti és turista utak fenntartása, erdei iskola, vadállomány kordában tartása, talaj- és vízvédelmi feladatok) a faeladásból kell finanszírozniuk. Márpedig, ahogy azt a Pilis Parkerdő munkatársa, Rittling István leszögezte „Az erdész fő terméke nem a faanyag, hanem az erdő kellene, hogy legyen.”
Többen elismerték, hogy az állami erdőgazdaságok az utóbbi években nem tudták megfelelően kommunikálni a nyilvánossággal, mivel nem állt módjukban közvetlenül válaszolni a média megkereséseire. Válaszaikat és nyilatkozataikat be kellett küldeni a minisztériumba ellenőrzés céljából, ahol [feltehetően Rogán Antal, volt propagandaminiszter munkatársai – Ő.Á.] átírták a szövegeket vagy egészen egyszerűen semmit sem engedtek ki belőle a média felé.
Ahhoz, hogy az erdőgazdaságoknak ne a faanyageladásokból kelljen finanszíroznia az összes tevékenységét pénzre van szükség, ugyanakkor ez az összeg eltörpül ahhoz képest, hogy az nagy kiterjedésű, egészséges, minél inkább ökológiai szemlélet mentén kezelt erdők milyen felbecsülhetetlen hasznot hoznának az egész magyar társadalom számára. Ehhez azonban még valamire szükség van, amit Pribéli Levente, a Greenpeace munkatársa és Pro Vértes vezetője is kiemelt: ez pedig a hazai faanyagigény csökkentése.
Ilyen lépés lenne például egy átfogó épületenergetikai korszerűsítési program vagy a hazai hőerőművek felszámolása. Több biomasszával (azaz többnyire fával) tüzelt hazai hőerőmű fenntartható energiatermelésként van számon tartva, noha az évi 1,6 millió tonna fát elégető erőművek hatásfoka kiemelkedően alacsony (többnyire 25-30%), szén-dioxid-kibocsátásuk pedig sokkal magasabb, mint egy hasonló, gáztüzelésű erőműnek. A hazai hőerőművek óriási veszteségeket termelnek, amiket csak gigantikus állami szubvenciókkal képesek ellensúlyozni. A biomasszával működő erőművek az elmúlt több mint 20 évben megközelítőleg kétszer annyi állami támogatást kaptak, mint a megújuló energiaforrások fejlesztésére szánt összeg.
Viszló Levente szerint az „egyenes, hengeres, göcsmentes” avítt megközelítés hajszolása helyett az erdészeknek át kell állniuk egy olyan szemléletre, ahol az erdők oltalmazóiként és fenntartóiként dolgoznak. Sódor Márton, erdőmérnök is azt hangsúlyozta, hogy radikális szemléletváltásra van szükség. Erdőgazdálkodás helyett erdőéltetésre van szükség, ahol az emberi beavatkozás elsősorban az erdő természetes működési folyamatait támogatja, ezzel erősítve annak saját működőképességét, regenerációját és alkalmazkodóképességét.
Magyarország jövője szempontjából az a kérdés, hogy továbbra is rövid távú faanyagforrásként tekintünk-e az erdeinkre, vagy végre felismerjük: az egészséges, természetes erdő maga az egyik legfontosabb nemzeti kincsünk. (A konferencia gondolataira rímel a Zöld Hangon korábban megjelent, Csépányi Péterrel készített , „Az erdő nem puszta faanyag” című interjúnk – a szerk.)
___
Az esemény után a szervezők nyilatkozatot adtak ki, amelyet a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége eljuttat az újonnan megalakult Élő Környezetért Minisztérium illetékeseinek. A nyilatkozat teljes szövege itt érhető el.
Épp most jelent meg a Pro Sivla Hungária egyesület Pro Silva 2030+ stratégia magyar nyelvű összefoglalója, amely a természetközeli, folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodás európai jövőképét és gyakorlati céljait mutatja be a biodiverzitás, a klímavédelem és a fenntartható faanyagtermelés összehangolásával.
