Mit lát egy ökológus, amikor egy vadvirágos réten barangol? A legtöbb ember számára a kutatás és a művészet két külön világ, de Gallé-Szpisjak Nikolett munkájában szorosan összekapcsolódnak: ugyanaz az ihlet vezeti, amikor fajokat határoz mikroszkóp alatt, mint amikor papírra veti a természet apró részleteit. A kutató grafikáin azok a parányi szépségek kerülnek reflektorfénybe, amelyek fölött a legtöbben észrevétlenül elsiklunk. A természet alig észrevehető szereplőiről, az alkotás folyamatáról és a szépség mögött rejlő funkciókról beszélgettünk Nikivel.
Gallé-Szpisjak Nikolett nem mindennapi kutató, hiszen nemcsak nagyító alatt vizsgálja a természet apró csodáit, de meg is mutatja azokat a művészetszerető közönségnek. Számára a funkción túl mást is jelent egy szőrszálakkal tagolt pókláb, egy aranybarna kintin páncél vagy egy különleges alakú csáprágó. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont ökológiai szakértője meseszép grafikákat készít rovarokról, pókokról, csigákról és pillangókról, no meg persze a vadvirágos rétek színpompás növényeiről. Árvalányhajon apró csigát hintáztat a kunsági szél, fecskefarkú lepke terepszínű hernyója kapaszkodik egy kacskaringós száron, Keleti hunyor bókol szemérmesen. Nikit mindez magával ragadja a terepen töltött mindennapok során, és amikor órákat töltött a mikroszkóp fölött, pihenésképpen hófehér akvarellpapírt, filctollat és színes ceruzát ragad, hogy másoknak is megmutassa a természet szépségét.
Gallé-Szpisjak Nikolett mesélt a Zöld Hangnak a természeti csodákról, az alkotás öröméről és egy igazán különös darázs szaporodásáról.
Kutyatejszender
Színek és formák tekintetében is roppant változatosak az alkotások. Mi alapján választja ki a témákat?
Munkám során sok időt töltök kint a természetben és a kertünkben is próbáltunk egy természeteshez hasonló vadvirágos rétet kialakítani. Így nagyon sok apró jelentnek lehetek szemtanúja. Kis vadvirágok, rovarok bogarak, ahogy élik az életüket. Nem könnyű választanom a lehetőségek közül. Elsősorban a kompozíció az, ami megragad. Egy növény gyűrött leveleinek érdekes formája, egy élénk színű virág a zöld rengetegben, vagy ahogy egy poloskalárva kiül egy fűszálra.
Ha növény a fő téma, akkor könnyű dolgom van, egyrészt könnyű rátalálni, másrészt egyhelyben marad. Egyébként a tökéletlenség az, ami igazán vonzó tud lenni számomra. Egy elszakadt levél, egy félig kibomlott virág vagy sérült szirom. Amitől igazinak tűnik a növény. Ha egy ízeltlábú is van a képen, akkor nehezebb. Előfordul az is, hogy a kép egyensúlyban tartása miatt a végső rajzon a kis állat nem pont oda kerül, ahol eredetileg volt.
Szarvasbangó
A grafikáinak a célja a gyönyörködtetés, vagy valami más vezeti a kezét a papír felett?
A természet, mint a művészet tárgya, objektuma számomra a legáltalánosabb és leggyakrabban megcélzott téma. Temérdek alkotás születik csodás tájakról, vadakról, növényekről. Ám én inkább azokhoz az apró élőlényekhez, részletekhez vonzódom, amik mellett minden nap elsétálunk és többnyire észre sem vesszük őket, apró méretük miatt. Az ízeltlábúak érdekes testfelépítése, az apró szőrök egy virág csészelevelén, vagy egy szirom élénk színű erezete. Ezeket az apró szépségeket szeretném kiemelni. Nem célom, hogy bárkinek is megmutassam a munkáimat, így nem is hittem, hogy bárkit is érdekelhet. Csupán papírra vetettem azt, ahogy a természetnek ezt az apró világát látom.
Fecskefarkú lepke
Hogyan születik egy-egy alkotás?
Amikor terepmunka során látok egy ilyen apró kompozíciót, az időhiány miatt fotót készítek róla, minél többet, több szögből, és amikor otthon újra előveszem, eldöntöm, melyik részletet szeretném kiemelni.
Ha otthon vagyok és több időm van, akkor csak kiülök a kertbe a vadvirágok közé, és ott rajzolok meg mindent. Számomra ez a legélvezetesebb. Ebben az esetben mindent nagyon alaposan meg tudok figyelni. Egy halvány vázlattal kezdődik a munka, ekkor tényleg csak az arányok és formák vannak meg, hogy lássam, miként foglal majd teret a papíron. Rendszerint kicsit izgulok, amikor a tűfilcet a kezembe veszem, hiszen ott már nincs visszaút: ha egy vonalat meghúztam, akkor ott is marad. Ha a kontúrokkal elkészültem, a többi vonalnál a kezem már automatikusan mozog. Kifejezetten relaxáló élmény ez számomra, szinte lehetetlen abbahagyni.
Keleti hunyor
Az szemmel látható, hogy realisztikus alkotásokat készít. Mi a nehézsége egy részletgazdag grafika elkészítésének?
Pókokkal foglalkozom. Faji szinten határozom őket mikroszkóp segítségével. Két faj között a különbség néha csak egy szőrszál vagy egy mikroszkóppal is alig látható kis kitines struktúra. Emiatt számomra az a legnehezebb, hogy kicsit elengedjem magam. Mert bár a növények határozóbélyegei legtöbb esetben szabad szemmel is jól láthatók, közöttük is vannak fajok, amikhez nagyító vagy mikroszkóp szükséges. Van, hogy elszabadul a bennem rejlő taxonómus, és legszívesebben mikroszkóp mellett rajzolnám és boncolnám azt a növényt, hogy biztosan minden levél és szőrszál jó helyre kerüljön. Pláne, ha egy ízeltlábú is szerepel a képen – ilyenkor ez az érzés még erősebb. Ennek a kísértésnek kell ellenállnom, mert nem szeretnék átcsúszni és tanulmányt készíteni, csupán a látásmódomat megörökíteni.
Persze a tanulmányrajzoknak is megvan a helye. Fajleíráshoz készítettem ilyen típusú rajzokat is, kicsit más technikával, ahol alapvető fontosságú a mikroszkóp és a század milliméteres pontosság.
Ammophila
Tücsök és bogár, csiga, darázs, hernyó és ezerszínű vadvirágok sorakoznak a képeken. Melyik a legizgalmasabb kép az Ön számára? Mi adja ennek a különlegességét?
Nehéz egyet kiválasztani, hiszen az ízeltlábúak és növények világa rendkívül diverz. Amikor elkészítek egy rajzot, alaposan próbálom megfigyelni a részleteket, amelyek mindig lenyűgöznek, emiatt mindig az aktuális kép a legújabb kedvenc. Talán a legizgalmasabb mégis az az Ammophila darázsról készült rajz. Egyszer sikerült megfigyelnem, ahogy egy megbénított hernyót vonszol a nehéz, homokos, fűcsomókkal tarkított terepen. A rovar a foglyul ejtett lényt az általa kapart kis talajüregbe húzta. A további történéseket már nem láttam, de a faj ismeretében minden bizonnyal petéket rakott a hernyó testére, ami a később kikelő kis darazsak első tápláléka lett. Hátborzongató belegondolni, hogy ebben a „láthatatlan világban”, ami mellett csak úgy elsétálunk nap mint nap, olyan drámai eseményeknek lehetnénk szemtanúi, melyek messze meghaladják az oroszlánok és zebrák közötti feszült viszonyt.
Árvalányhaj és kórócsiga
A másik kép, ami közel áll a szívemhez viszonylag egyszerű, tényleg csak néhány vonal. Egy árvalányhajon egy kis kórócsiga. A terepmunkáink jelentős részét a Kiskunságban végezzük. Több mint tíz éve minden évben volt ott valamilyen kisebb-nagyobb projektünk. Az árvalányhaj az ottani természetes flóra része. Néhol egészen nagy tömegben látni ahogy ezüstösen csillog és hullámzik a napfényben. Valóban olyan, mintha tenger lenne. Egy másik élőlény, ami ugyancsak nagy tömegben előfordul, az a kórócsiga, ami a felforrósodott talajról felmenekül a növények szárára. Olykor akár tucatnyian is vannak egy-egy kis növényen. Ez a kép egyfajta emlékeztető a szívemnek oly kedves tájra. Ránézek és érzem a homok melegét, a napsütést, és a Kiskunságnak azt a jellegzetes száraz fű és a borókák kölcsönözte aromás illatát.
Mit ad Önnek az alkotás? Mit érez, amikor megfesti a természet szépségeit?
Megnyugvást, békét és örömöt érzek. Amikor rajzolok, csak arra figyelek. Nem kell gondolkodni, csak figyelek és a kezem húzza a vonalat. Amikor a színes részt kell kiválasztanom, magát a színeket kezdem próbálgatni, hogy milyen eszközzel, vagy eszközökkel, hogyan keverjem, mi lehetne a megfelelő árnyalat. Filctollal, színes ceruzával, esetleg akvarellel kísérletezem. Menet közben is lenyűgöznek a formák, az apró struktúrák, és az, hogy a megjelenésnek, kinézetnek a célja elsősorban nem is a szépség, hanem a funkció. Minden kis élőlényt szépnek látok.
Az érzékeny grafikák egy tudományos műben is szolgálhatnának illusztrációnak. Gondolt már arra, hogy egy saját kötetben megmutassa őket az erre fogékony természetbarátoknak?
Nem terveztem, hogy kötet lesz belőle, főleg mert nagyon szerteágazóak a rajzok témái. Persze csábító a gondolat, de nem tudnék egy csoportot kiválasztani, és onnantól csak poloskákat vagy kizárólag lepkéket rajzolni. Ezek a rajzok engem tükröznek, így látom a világot.
Grafika: Gallé-Szpisjak Nikolett
