A Velencei-tó figyelmeztet: víz nélkül a gazdaság sem működik
Napjainkban egyre több hír szól nagy tavaink és folyóink romló állapotáról.
Napjainkban egyre több hír szól nagy tavaink és folyóink romló állapotáról.
A Kiskunság és a Homokhátság egyre súlyosbodó vízhiánnyal küzd: csökken a talajvízszint, romlanak a termőhelyi adottságok, és a korábban stabil ökológiai rendszerek átalakulóban vannak.
A városi zöldfelületek kezelése sokáig egyet jelentett a rövidre nyírt, tökéletesnek gondolt gyepekkel.
Az Alföld jövője szorosan összefügg azzal, hogy képesek vagyunk-e megtartani a tájban egyre értékesebbé váló vizet.
A klímaváltozás hatásait ma már nemcsak a hőmérsékleti rekordokban mérhetjük, hanem a táj átalakulásában is. Magyarország számos térségében szemmel láthatóan romlik az út menti fasorok és erdők állapota, a tartós vízhiány pedig egyre több fát sodor a pusztulás szélére.
Mi történik, amikor a víz eltűnik egy tájból, a zöldfelületek lassan visszahúzódnak, és a klímaváltozás hatásai már nem statisztikákban, hanem a települések mindennapi működésében jelennek meg?
A Tisza holtágai évszázadokon át a táj legértékesebb vízi élőhelyei közé tartoztak, napjainkban azonban több helyen a visszahúzódó víz, az algásodás és a kiszáradó medrek jelzik, hogy az aszály már nem átmeneti jelenség.
Mit lát egy ökológus, amikor egy vadvirágos réten barangol?
A Gemenci erdők állapotát egyre súlyosabban érinti a klímaváltozás: a csökkenő csapadék, a ritkuló dunai áradások és a talajvízszint süllyedése miatt már a több mint százéves tölgyesek is pusztulásnak indultak.
Évek óta különös harc zajlik a váci Duna-parton, a Liszt Ferenc sétányon. A frissen ültetett fák újra és újra eltűnnek, kiszáradnak vagy megrongálódnak: egyszer kivágják, máskor megmérgezik vagy felgyújtják őket.