A ReményMakkjai Facebook-csoport önkéntesei a madarakkal összefogva segítik a hazai erdők megújulását: eddig több mint egy tonna őshonos tölgyfajtól származó makkot gyűjtöttek össze, amelyeket tollas barátaink segítségével juttatnak el az erdőkbe. A mintegy 750 tagot számláló közösség célja nemcsak a tölgyesek megújítása, hanem egy hosszú távon is aktív, cselekvő természetvédő közösség építése. Németh Andrással, a csoport alapítójával a kezdeményezésről és a csatlakozás lehetőségeiről beszélgettünk.
„Amíg ők az elefántcsonttoronyban ülnek, mi a cselekvő reménnyel megmentjük az őshonos makkokat, és feltuningoljuk leromlott erdeinket!” – ezzel a felütéssel toboroz önkéntes természetvédőket a közösségi oldalon Németh András, aki korábban, mint VízŐrző nyilatkozott egy másik fontos témában a Zöld Hangnak. A jelenleg mintegy 749 taggal büszkélkedő ReményMakkjai Facebook-csoport tagjainak célja a hazai erdők megmentése – nem is akármilyen eszközökkel. Az ötletgazda-csoportadmin szerint legfontosabb, hogy a kezdeményezésnek köszönhetően más ügyekben is hasonlóan ütőképes közösségek jöjjenek létre.
Korábban az ugyancsak önkéntes természetvédőket összekovácsoló VízŐrző mozgalom tagjaként mesélt a portálnak a vizek megtartásának fontosságáról. Ez egy másik önként vállalt természetvédelmi küldetés. Mi a célja az új Facebook-csoportnak?
A ReményMakkjai csoport szeptember utolsó napjaiban, október elején jött létre. Akkoriban nagyon érdekes helyzet volt az erdők körül. Aki emlékszik rá, tudja, hogy az internet közösségét és az ökológiai kérdések iránt érzékeny embereket is lázban tartotta, hogy éppen lejárt egy moratórium, és senki sem tudta igazán, mi lesz ezután az erdők sorsa. Sokan aggódtunk, és nem tudtuk, mire számíthatunk.
Ebben a bizonytalan helyzetben éreztem úgy, hogy valamit tennünk kellene, valami kézzelfogható, cselekvő dolgot. Így született meg a gondolat, hogy hozzunk létre egy kis közösséget, amelyet összeköt a cselekvés és a remény: a hit abban, hogy talán mégis jó irányba fordulhatnak a dolgok. Éppen akkor hullottak a makkok, így adta magát az ötlet: gyűjtsük össze őket, adjuk oda a szajkóknak, ők pedig széthordják, elrejtik az erdőben, és ezzel mi is segíthetjük az erdők megújulását.
Így lett a kezdeményezésből a ReményMakkjai csoport. Szeretnénk, hogy egyre többen csatlakozzanak, és egy nagy, összetartó közösség alakuljon ki körülötte. Könnyen lehet, hogy nemcsak a makkgyűjtésre és a szajkók segítségére lesz szükségünk, hanem máskor, más ügyekben is fontos lehet, hogy legyen egy közösség, amely képes összefogni és együtt cselekedni.
A csoport természetesen nyilvános. Kire számít? Kik csatlakozhatnak a kezdeményezéshez?
Bárki tagja lehet a csoportnak, teljesen nyilvános. Szeretettel várunk mindenkit, akinek kedve van csatlakozni egy jó hangulatú, cselekvő közösséghez. Legyünk minél többen, töltsük meg a Facebookot cselekvő reménnyel, és induljunk el együtt egy jó irányba! Tegyünk valami jót, valami hasznosat!
Lehet, hogy egyszer majd véget ér a maggyűjtés, hiszen ez alapvetően szezonális tevékenység, de emiatt egyáltalán nem kell aggódni. Ha már összegyűltünk, és kialakult egy közösség, akkor utána is számtalan lehetőségünk lesz arra, hogy együtt jó dolgokat csináljunk. A lényeg a közösség, az összefogás és az életközösségek védelme. Mindez benne van a ReményMakkjai gondolatában is, amelynek névadását Jane Goodall híres könyve, a Reménymagok is inspirálta.
Milyen fafajtákat szeretnétek megmenteni? Hogyan lehet biztosítani a tölgyesek további létét?
Nagyon fontos ökológiai alapelv, hogy kizárólag hazai, őshonos fajok terméseit gyűjtjük össze, és ezeket adjuk oda a szajkóknak, akik aztán gondoskodnak arról, hogy a magok megfelelő helyre kerüljenek, és idővel új fák nőhessenek belőlük. A szajkók ugyanis igazán „profi erdőtelepítők”: a téli időszakra táplálékot, elsősorban makkot raktároznak el, amelyeket különböző helyeken elrejtenek a talajban. Az el nem fogyasztott makkokból aztán új tölgyek fejlődhetnek, így a madarak természetes módon segítik az erdők megújulását.
Fontos azonban, hogy az elmúlt évtizedekben, sőt évszázadokban – ahogyan sok más növényfaj esetében is – a tölgyek közé is kerültek olyan betelepített, nem őshonos fajok, amelyeknek a makkját nem szeretnénk gyűjteni. Ilyen például a vörös tölgy, amelynek termését semmiképpen ne adjuk a szajkóknak. A négy hazai őshonos tölgyfajunk viszont a kocsányos tölgy, a kocsánytalan tölgy, a csertölgy és a molyhos tölgy. Ezek makkjait bátran gyűjthetjük, és felajánlhatjuk a szajkóknak, hogy segítsenek elültetni őket az erdőkben.
Eddig hányan csatlakoztak? Népszerű a mozgalom?
Eddig körülbelül 750 ember csatlakozott a csoporthoz, de azt gondolom, hogy talán nem is önmagában ez a legjelentősebb eredmény, hanem az, hogy már több mint egy tonna makkot sikerült összegyűjtenünk.
A csoportban rendszeresen megjelennek úgynevezett „makkmatematikai” és más hasonló, kedves, játékos posztok, amelyekből jól látszik, mekkora mennyiségről is beszélünk. Ha belegondolunk, ez már annyi makk, amennyivel akár egy nagy, kerekeken guruló kukát is teljesen csurig lehetne tölteni. És ezt a rengeteg makkot szépen hordják el a szajkók, hogy aztán elrejtsék őket az erdő különböző pontjain.
A legnagyobb mennyiség Cegléden gyűlt össze, ahol a helyi civilek és az általános iskolák is nagyon lelkesen bekapcsolódtak a kezdeményezésbe. Fantasztikus munkát végeztek, ha jól tudom, legutóbb már 600–700 kilogramm körüli mennyiségnél tartottak. Emellett Szolnokon, Debrecenben és számos másik városban is rengeteg makkot gyűjtöttek össze az önkéntesek. Nagyon jó látni, hogy ennyi helyen megmozdultak az emberek, és egyre többen érzik úgy, hogy egy ilyen egyszerű, helyi kezdeményezéssel is tehetnek valamit a környezetükért.
Ráadásul még most is érdemes csatlakozni! A makkszezonból ugyan már csak egy-két hét lehet hátra, de ez az időszak még bőven alkalmas arra, hogy bekapcsolódjunk a gyűjtésbe. Érdemes tehát minél több emberhez eljuttatni a kezdeményezés hírét, hiszen minden összegyűjtött makk számít, és minden újonnan csatlakozó ember tovább erősíti ezt a közösséget.
Mi a feladata az önkénteseknek?
Aki csatlakozik, annak tulajdonképpen nagyon egyszerű dolga van: meg kell keresnie a környékén egy jól termő tölgyfát, ki kell mennie, és össze kell gyűjtenie a lehullott makkokat. Van azonban egy nagyon fontos szempont: olyan helyekről gyűjtsünk, ahol a makk egyébként kárba veszne. Elsősorban tehát nem az erdőben szedjük össze a terméseket, hanem a településeken, belterületeken. Parkokban, parkolókban, járdák mellett, olyan helyeken, ahol az emberek eltapossák, vagy ahol előbb-utóbb összesöprik és kidobják a lehullott makkokat.
Természetesen az erdőben is lehetne olyan makkokat menteni, amelyek például a vadak miatt nem tudnak kicsírázni és fává fejlődni, de mivel ez a mozgalom még csak az első évében jár, egyelőre maradjunk az egyszerűbb, könnyebben szervezhető megoldásnál.
Gyűjtsük össze a településeken egyébként elvesző terméseket, és vigyük el őket a közelben található olyan, leromlott állapotú erdőterületek szélére, ahol jól jönne, ha új tölgyek jelennének meg. Fontos, hogy lehetőleg ne szállítsuk messzire a makkot, hanem maradjunk a helyi lehetőségeknél. Minél inkább helyben segítsük az erdők megújulását, és járuljunk hozzá ahhoz, hogy ezeken a területeken is újra megjelenhessenek a tölgyesek.
Ehhez pedig a szajkókra és az úgynevezett szajkótálcára van szükségünk. A tálcát egyáltalán nem kell túlbonyolítani: lehet egy kilyuggatott vödör, egy műanyag láda vagy bármilyen egyszerű tároló, amelyből nem potyog ki a makk, de a víz ki tud folyni belőle. Ezt fel kell helyezni egy fára, a többit pedig nyugodtan bízzuk a szajkókra. Meg fogják találni, és elhordják a makkokat, hogy elraktározzák őket a téli időszakra.
És ami egészen elképesztő, az a tempó, ahogyan dolgoznak! Vannak olyan helyek, ahol a szajkók egy-két nap alatt több kilogramm makkot is elhordanak. Hihetetlenül hatékonyak, pontosan tudják a dolgukat. Mi összegyűjtjük és elérhetővé tesszük számukra a terméseket, ők pedig elvégzik az erdőtelepítés természetes munkáját. Mondhatjuk úgy is: a szajkók imádnak minket, mi pedig imádjuk őket!
Ennyi az egész, nem kell túlgondolni. Egy kis odafigyelés, némi gyűjtés, egy egyszerű tálca, és máris részesei lehetünk egy olyan közös munkának, amelynek hosszú távon akár új erdők is lehetnek az eredményei.
Továbbra is nagyon várjuk a segíteni szándékozó természetbarátokat, akik ITT csatlakozhatnak a kezdeményezéshez.
Forrás: facebook/ Madárfigyelő Szolnok Természetvédelmi Egyesület, facebook/ Hajdú-Bihar Megyei Erdőmentők
