Problémák és tanulságok: Közösségi Gyűlés az Éghajlatváltozásról Ausztriában

Ausztriában 2022-ben először rendeztek állampolgárok véletlenszerű kisorsolásával nemzeti szintű közösségi gyűlést az éghajlatváltozásról. A szerző a folyamatot értékelő kutatócsoport tagjaként azt vizsgálta, mennyiben volt reprezentatív a közösségi gyűlés. Az alábbi elemzés ebből a szempontból foglalja össze az esemény szervezésének legfontosabb tanulságait.

Ausztriában a helyi önkormányzati és regionális szintű közösségi gyűlések szervezésének közel évtizedes hagyománya van, különösen a legnyugatibb szövetségi államban, a Ferdinand Karlhofer politológus által az „óvatos demokrácia tartománya“-ként emlegetett Vorarlbergben tartanak rendszeresen ilyen összejöveteleket. Egy nemzeti szintű közösségi gyűlés megszervezése azonban óriási kihívást jelentett az osztrák közigazgatás számára, különösen azért, mert a klímatanács, mint részvételi intézmény jogszabályi háttere tisztázatlan volt, és a folyamatot nem támogatta valamennyi parlamenti párt. Az intézményesültség hiánya azt eredményezte, hogy a folyamat legitimitása kulcskérdéssé vált, amit a pártatlanság, a tanácskozás eredményeinek minősége és mindenekelőtt a résztvevők reprezentativitása támasztott alá. Ám ez utóbbi dimenzió kapcsán komoly problémák merültek fel.

Lélegezz fel, Budapest! közösségi gyűlés

A levegő minőségének javítása érdekében a Fővárosi Önkormányzat tavaly ősszel Lélegezz fel, Budapest! néven közösségi gyűlést szervezett, melynek témája a közlekedésből eredő környezeti terhelések mérséklése volt. A budapesti lakosok véleményét reprezentáló gyűlés számos ajánlást tett a Főváros számára, így a BKK a Lánchíd autómentes forgalmi rendjét is a gyűlés javaslata alapján tervezte meg. A Főváros képviselői beszámolót tartottak az elmúlt félév eredményeiről. Karácsony Gergely főpolgármester újra meghívta a közösségi gyűlés résztvevőit és a Zöld Budapest civil munkacsoport tagjait egy beszélgetésre. Köszöntőjében kitért arra, hogy fővárosi által szervezett közösségi fórumok, közösségi gyűlések a demokrácia gyakorlásának jó példáját adják, ugyanis az állampolgárok bevonása a közügyekbe nem félnivaló, vagy felesleges, hanem épp ellenkezőleg, laikus, de elkötelezett városlakók véleményét beépíteni a várostervezés folyamataiba.

Azt, hogy a reprezentativitás az esemény sikeressége szempontjából mennyire fontos volt, jól tükrözték a Klímatanács kezdete után nem sokkal a médiában megjelent, kritikus hangvételű nyilvános olvasói levelek, amelyekben a hangsúly a résztvevők összetételére helyeződött a tartalom (például a 2024-ig klímasemlegességhez vezető út lépései) helyett. Valójában a résztvevők toborzása – amelyet az osztrák statisztikai hivatal végzett – több szempontból is problémás volt, amiből levonhatók a tanulságok későbbi osztrák és jövőbeli nemzetközi klímagyűlések számára.

A kérdés kapcsán készített elemzés kimutatta, hogy a Klímagyűlés résztvevői a nemek, az iskolai végzettség és a jövedelem szocio-demográfiai jellemzői tekintetében jól reprezentálta Ausztria lakosságát, ugyanakkor eltérések mutatkoztak az életkor, a születési ország és a lakóhely tekintetében. Egyrészt a 84 év felettieket önkényesen kizárták a véletlen kiválasztásból, másrészt a legfiatalabbak (16-29 évesek) és a középső korosztály (45-59 évesek) felülreprezentáltak voltak, miközben a 30-44 évesek korcsoportja szinte hiányzott. A véletlenszerű kiválasztási eljárás során több figyelmet kellett volna szentelni annak is, hogy foglalkozás szempontjából reprezentatívabb legyen a résztvevők köre. Emellett a vidéken élők felülreprezentáltak voltak a lakottabb területeken és városokban élőkhöz képest. Tekintettel az éghajlati válság idősekre, városi és vidéki emberekre gyakorolt ​​eltérő hatásaira, ezt az eltérést úgy kell tekinteni, mint amely különösen káros az esemény sikeressége, a témakör eredményes mérlegelése szempontjából. Végül a nem Ausztriában születettek is alulreprezentáltak voltak, ami ellentmond a közösségi gyűlések állampolgárság szempontjából való nyitottságának.

A fent említett szempontok kapcsán a reprezentativitás hiányát a résztvevők is érzékelték, a klímagyűlés során végzett résztvevő megfigyelés során a résztvevők azt kérdezgették „Hol vannak a fejkendők?” illetve megjegyezték, hogy „Sokszínűbbé kellene tenni a résztvevők körét, itt megint csak a témában előismeretekkel rendelkezők vannak jelen” – hallottuk a résztvevők panaszát.

Azok sem képviseltethették magukat, akik nem kérték a Covid elleni védőoltást. Míg Németországban például a világjárvány miatt kizárólag online tartották klímagyűlést, addig Ausztria ragaszkodott a személyes részvételhez, és csak azokat engedte be az eseményre, akiket beoltottak vagy bizonyítottan felépültek. Így a véletlen kiválasztás alapelveivel ellentétben nem mindenkinek volt egyforma esélye a klímagyűlés résztvevőjévé válni. A szigorú szabály miatt az osztrák lakosság mintegy 13%-át kizárták az eseményen való részvételből.

Emellett különösen problematikusnak bizonyult az, hogy sok esetben a klímaváltozáshoz való hozzáállás, politikai vélemény és aktivitás szempontjából nem volt reprezentatív a klímagyűlés. A résztvevők az átlag népességnél sokkal jobban aggódtak az éghajlat alakulása miatt és jobban meg voltak győződve arról, hogy a klímaváltozás oka az emberi tevékenység. Politikailag is aktívabbak voltak az átlagnál, és ideológiai szempontból baloldalibb gondolkodásúak voltak, mint a közvélemény. Ezért ezen kulcsfontosságú jellemzők mentén nem képviselték az osztrák lakosságot.

Ezen eltérések oka elsősorban az volt, hogy a nemzetközi tapasztalatoktól (például a skót és brit klímagyűlés gyakorlatától) eltérően az Osztrák Klímatanács résztvevőinek kiválasztásakor nem volt szempont a klímapolitikai álláspontok tekintetében a reprezentativitás. A kiválasztási folyamat részeként az Osztrák Statisztikai Hivatal három kérdést tett fel a klímapolitikai attitűdökről a Klímaügyi Minisztérium felkérésére, ezek azonban csak a minisztérium tájékoztatását szolgálták, és nem vették figyelembe a résztvevők kiválasztásakor. Mindez növelte az önkiválasztódás kockázatát.

A bemutatott problémák mindegyike tanulságokkal szolgál a jövőbeli polgári közgyűlések számára: az éghajlatváltozáshoz való hozzáállással kapcsolatos kérdéseket figyelembe kell venni a kiválasztási folyamat során, másként a témában folytatott tanácskozásból kimaradnak a klímaszkeptikus álláspontot képviselők. Máskülönben a klímagyűlés csupán azt a szerepet tölti be, hogy felerősíti a téma iránt már egyébként is elkötelezettek hangját.

Mivel a klímatanács új intézmény, ezek a hibák a végrehajtást is hátráltatták. A klímatanács ülését követően a résztvevők körében végzett felmérésünkben 41 százalékuk nyilatkozott úgy, a politikusok valószínűleg nem tesznek majd erőfeszítéseket az általuk megfogalmazott ajánlások végrehajtásáért. Ez viszont hatással lehet a jövőbeli gyűléseken való részvételi hajlandóságra: azokat „szimbolikus politikai eszközöknek” (Laurie Boussaguet) tekintik, amelyek csupán retorikai változást jelentenek konkrét hatások nélkül. Vannak jó gyakorlatok arra, hogy ambiciózus éghajlat-politikai célokat klíma közöségi gyűlések révén érnek el egyes társadalmak: az írországi, franciaországi és az egyesült királyságbeli klímagyűlések ténylegesen befolyásolták a jogalkotást. A klímagyűlések fejlesztése tehát várhatóan a demokratikus innovációk megvalósításának fontos állomását jelenthetik.

Fordította: Oross Dániel

A cikk az alábbi tudományos közlemény rövid kivonata: Ehs & Katrin Praprotnik (2023) The Climate Assembly as a ‘mini-Austria’. Socio-demographics, political interest, and attitudes towards climate change, in COST Working Paper (https://constdelib.com/wp-content/uploads/2023/05/WP23-2.pdf)

borítókép: kreativkolors/freepik
Olvasnál még hasonló cikkeket? Iratkozz fel hírlevelünkre!
Tetszett a cikk? Oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!
Oldal Tetejére