A tavasz eleje óta visszatérően érkeznek a hírek – és a kormány részéről mindeddig cáfolatlanul maradtak –, hogy hamarosan a vízszolgáltatásban és szennyvíztisztításban is vége a rezsicsökkentésnek. A modell ugyanaz lesz, mint az energiában: húznak egy elvi határt, és az afölötti fogyasztás illetve használat már piaci áron számlálódik. Azt pedig, hogy mi a piaci ár, a kormány mondja meg, mindenféle piaci árazástól függetlenül.
Amit látunk, az maga a csőd: most omlik rá a magyar adófizetőkre és az egész országra a kormány elhibázott rezsipolitikája. Az utókor majd úgy fog rá emlékezni, mint a történelem egyik legdrágább szavazatvásárlási akciójára. Csak a víz-szennyvíz területen legalább 3000 milliárd forintba került, hogy az emberek úgy gondolják: Orbánék jóvoltából olcsóbban kapják a vizet. Mindennek az árát most utólag kell megfizetni államadósságban, inflációban, adóból fizetett költségvetési támogatásokban, az önkormányzati tulajdonú vízszolgáltatók veszteségessé válásában, leromló színvonalú szolgáltatásokban, hamarosan pedig már vízdíjemelésben is. És ahogy már az energiaszektorban is láttuk, a NER a piaci viszonyok erőszakos felborítását térfoglalásra is felhasználja, aminek immár törvénymódosítással is megágyaz.
Kivéreztetik, elveszik
A vízszolgáltatásban párhuzamosan két folyamat zajlik. A „rezsicsökkentés” miatt a szolgáltatók többsége veszteséges, a vezetékes infrastruktúra rossz állapotban van, ezt a helyzetet a kormány megpróbálja kihasználni az önkormányzati közművagyon minél nagyobb hányadának megszerzésére (támogatást nem ad a modernizációra, de nagylelkűen hajlandó átvenni a közműcégeket). A felújítás elodázhatatlan, erre azonban a kormány csak uniós forrásból akar költeni, és csak úgy, hogy a beruházási döntéseket ő maga hozhassa meg. Azaz fontos részcél, hogy ne az önkormányzatok legyenek döntési helyzetben, Mészáros és Mészáros végzi-e háromszoros áron a beruházást, vagy esetleg valaki más.
A „rezsicsökkentett” díjak az ország legtöbb területén nem fedezik a szolgáltatás tényleges költségeit (+amortizáció). Ennek egyenes következményeként a vízhálózat az egész országban lepusztult állapotban van, a hálózati veszteség 20-25% (ennyi folyik el a vízből a vezetékek lyukain keresztül). Emiatt, illetve részben az akkumulátorgyárak növekvő vízigénye következtében is, a kormány emelni fogja a víz- és szennyvízdíjakat. A kommunikáció az lesz, hogy „megőrzik a rezsicsökkentést”, csupán egységesítik a díjakat, de valójában a jelenleg nagy területi különbségeket mutató díjrendszerben felfelé fog majd megtörténni az egységesítés, ami a többségnél díjemelést jelent.
Újabb sarc a vízszolgáltatáson
Egy tavasszal a parlament elé terjesztett törvényjavaslat szerint az energia és közmű hivatal (MEKH) új ellenőrzési jogosítványokat kap a vízszolgáltatók felett, így könnyebb lesz visszavonni a szolgáltatási engedélyt. A szolgáltatók a szorosabb kontrollért felügyeleti díjat fizetnek az ellátott lakosság arányában, ami egyedül Budapesten akár 300 millió forint is lehet évente. Vagyis a mesterségesen veszteségessé tett szektorra kivetnek egy újabb drasztikus elvonást. Hogy a vízszolgáltató ágazat anyagi helyzetét tisztán lássuk: az éves bevétele országosan mintegy 260 milliárd forint – ebből kellene kigazdálkodni az ezermilliárdos felújítások költségét. A befagyasztott árakkal, vezetékes közműadóval stb. kiszipolyozott szolgáltatók másfél évtizede nem tudtak költeni a hálózatra: ma ugyanazt a munkát 2-3-szoros költséggel lehet elvégezni az 5 évvel ezelőtti árszinthez képest.
A törvényjavaslat elfogadása után gyakorlatilag a szolgáltatók bármilyen üzleti lépéséhez (egyesülés, szétválás, tulajdonszerzés, tőkeemelés) a hivatal engedélye kell. Ezzel megnehezítik, hogy egy nehéz helyzetbe került szolgáltatót az állam helyett valaki más, mondjuk egy piaci szereplő tudjon megszerezni. A hivatal által kiszabott, növekvő bírságokat nem lehet érvényesíteni a szolgáltatási díjban. Megkönnyíti a javaslat a víziközmű-infrastruktúra adminisztratív eszközökkel történő átvételét (elvételét) a szolgáltatóktól. Hamarosan vízveszteség-csökkentő cselekvési terveket készítenek az érintett tárcák (ami egy uniós vállalás a pénzekért cserébe) – ez indokolt lépés, de a díjemelés egyik magyarázata lesz. A törvény bevezeti a hatósági árat az ivóvíz és a szennyvízkezelés esetében, azaz beköszönt a rendeleti ármeghatározás, ez ad majd lehetőséget az általános díjemelésre.
Lehetne másképp is
A Párbeszéd – ZÖLDEK a meglévő problémákat részben tünetileg kezelő, részben súlyosbító kormányzati ötletek helyett mást javasol. Fontos lenne egy többsávos, differenciált víz- és csatornadíj-struktúra bevezetése, amely egyszerre szolgálná a legszegényebbek megsegítését és a takarékosságra ösztönzést. Meg kellene teremteni a valódi versenyt a vízépítésben és hálózatfelújításban, ami aligha képzelhető a több félresikerült beruházásban is részes Mészáros-cégek kizárása nélkül. Szükség van egy normatív, a politikai diszkriminációt kizáró támogatásra, amelyet az önkormányzatok vehetnének igénybe a vezetékhálózat felújításához. Régi követelése a zöldeknek, hogy az állam mindenhova juttassa el kötelező alapszolgáltatásként a vezetékes vizet, ahol emberek életvitelszerűen élnek, tehát a külterületekre, zártkerti övezetekbe, szegregátumokba is. Erre a komplex csomagra kellene felhasználni az állami és az uniós forrásokat, nem arra, hogy a NER erővel elvegye az önkormányzatok közművagyonát – sajnos a politikai erőviszonyok határozzák meg, hogy a józan ész vagy a hatalmi logika dönt majd.