Golfpályát nyírunk vagy vadvirágos rétet teremtünk?

Az ökológiai rendszerek jövőben biztosítéka lehet a beporzó fajok jólléte. Hosszabb távon az egész emberiség jövőjének kulcsa abban rejlik, hogyan közelítünk a hasznos fajok védelméhez.

Évről évre egyre többen csatlakoznak egy nemzetközi kihíváshoz, a Vágatlan május Challenge-ről korábban már mi is írtunk. A tudatos hobbikertészek számára a szépség és harmónia mellett az ökológiai sokszínűség megőrzése is fontos szempont. A gondosan rövidre vágott, üde zöld pázsit kétségtelenül kellemes látvány, de a néhány centiméteresre kurtított fűszálakkal hasznos élőlények ezreit pusztítjuk el egy csapásra. A rendszeres fűnyírással szemben környezetkímélőbb megoldás hosszabb ideig „békén hagyni” a kertet. A burjánzó, háborítatlan – természetes állapotú – gyepen ugyanis értékes gyógynövények, vadvirágok nyílnak, melyeken rovarok ezrei táplálkoznak.

fotó: Mondolo Egyesület

Akaratlanul is segítik a virágokat

Bár az élővilágban minden egyes élőlénynek feladata és helye van, a rovarok több szempontból is különleges helyet foglalnak el. Zümmögő barátaink rendkívül fontos szerepet játszanak az ökoszisztémákban, egy részük beporzó, más szervezetek mint táplálékforrások és természetes lebontók játszanak kulcsszerepet.

A rovarok a leggazdagabb és legkülönfélébb állatcsoportok közé tartoznak a Földön, több mint egymillió fajuk ismert, és valószínűleg még számos ismeretlen faj vár felfedezésre. A hihetetlenül sokszínű csoportból a beporzó rovarok segítenek a növényeknek a szaporodásban és a fajok sokféleségének fenntartásában, a rovarok nélkül mi sem léteznénk.

A beporzás egy létfontosságú ökológiai folyamat, melynek során a virágokban található pollen átkerül a növények hímivarú szervéről – vagyis a virágporzóról – a termőre. A méhek, a lepkék, a darazsak és a legyek véletlenszerűen hordozzák a polleneket a virágok között, miközben táplálékot keresnek vagy a szaporodással vannak elfoglalva.

Amikor a rovar eléri a virágot, szájszervével nektárt és virágporzókat keres. A rovarok a táplálékért és energiáért cserébe pollenhez jutnak, amely a növények hímivarú sejtjeit tartalmazza. Miután végzett egy virággal, a rovar a következőre repül, a pollen a testéhez, például a szőrökhöz, a lábához tapad. Az állat a virágba behatolva hordozza a polleneket a porzókra, ahol maga a beporzódás megtörténik.

A beporzás nélkül sok növény nem képes termékeny magot vagy gyümölcsöt termelni, ami kihatással lehet az ökoszisztéma egészére és közvetve az emberiség élelemmel való ellátására is. Ezért sem mindegy, hogyan viszonyulunk a nélkülözhetetlen munkát végző beporzókhoz.

fotó: Mondolo Egyesület

Felejtsük el a fűnyírót

Amennyiben több táplálékot, és ideális életteret nyújtunk a beporzóknak, akkor a biodiverzitást elősegítve az élet sokszínűségét biztosíthatjuk. Minél változatosabb növényvilág él ugyanis egy területen, annál több faj talál élelmet és menedéket magának. A kevésbé bolygatott fű akadályozza a talaj felmelegedését és kiszáradását. Ritkábban kell öntözni, és az árnyékolás hatására a fű sem ég ki a perzselő napsugaraktól. A természet meghálálja, ha nem bolygatjuk feleslegesen: színpompás vadvirágok, hasznos gyógynövények is megjelenhetnek a pázsiton, valamint olyan fajok is beköltözhetnek a kertünkbe, melyekre szükség lehet a növényvédelem érdekében.

Színpompás méhlegelők és okos zöldtetők

Európa számos országában évtizedek óta kiemelt hangsúlyt fektetnek a környezetvédelmi szempontokra a városi zöld felületek megtervezésekor. Tájidegen virágágyások helyett színpompás vadvirágok magjaival szórják tele az erre a célra kijelölt területeket. Néhány éve már Magyarországon is megjelentek hasonló kezdeményezések, civil szervezetek mellett egyre több hazai település vezetése ismeri fel a beporzó rovarok fontosságát.

Magyarországon egyedülálló módon a szegedi Mondolo Egyesület 2021-ben Beporzó hadművelet néven elindított egy természetvédelmi street art programot, ennek keretében tíz helyszínen alakítottak ki vadvirágos méhlegelőket a városban. A szegedi civilek felismerték, hogy a beporzó fajoknak egyáltalán nem kedveznek a hagyományosan kialakított, homogén zöldfelületek.

Egyre többen belátják, mennyire fontos szempont, hogy mindig legyen a rovaroknak táplálkozó és búvóhelye. A Mondolo szervezésében néhány év alatt Szegeden tíz helyszínen létesült látványos méhlegelő, öt helyszínre került méhhotel és információs tábla, és egy céges partnernek hála értékes magkeveréket is osztottak a természetvédelem ügye iránt elkötelezett városlakóknak.

Egy-egy méhlegelőn rendszerint olyan vadvirágok nyílnak, melyeknek nektárját jóízűen fogyasztják a legkülönfélébb rovarok. Május végén és júniusban ezeket a városi gyeprészleteket már többfelé kék búzavirág tenger és piros pipacsmező díszíti, így a biodiverzitás gyakorlati haszna mellett az esztétikai szempontok is érvényesülhetnek. A méhlegelők egyik speciális fajtája a zöldtetők kialakítása. Néhány hazai településen már folynak ilyen kísérletek, Makón például egy kísérletező kedvű méhész úgy döntött, udvari garázsa lapos tetejére tetszetős „rétet” telepít. Szabó Olivér tavasztól őszig gondozza a zöldtetőt, s bár igaz, hogy rendszeresen kell locsolnia, a kis zöld sziget megéri a fáradtságot. A tető-rét megoldás segíti a beporzókat, és más hasznot is hajt: a néhány arasznyi vastagságú földrétegnek és a zöldfelületnek köszönhetően a csodatető nyáron hűt, télen pedig szinte „fűti” a környezetét.

fotók: Pixabay, Mondolo Egyesület, Szabó Olivér, Tóth A. Péter
https://thevip.hu/2022/05/01/vagatlan-majus-kihivnak-a-funyiras-elhagyasara/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Oldal Tetejére