Magyarország jelenleg jó ütemben halad a 2030-ra vállalt kibocsátáscsökkentési céljai teljesítése felé, de a gazdaság várható felpörgése és az újonnan induló ipari kapacitások üvegházhatásúgáz-kibocsátásának ellensúlyozására további szakpolitikai lépések kellenek; a 2050-es klímasemlegességhez szükséges mélyebb átalakulások pedig számos területen még nem láthatók – derül ki a Green Policy Center által bemutatott Ötödik Klímasemlegességi Előrehaladási Jelentésből.
A Green Policy Center tegnapi rendezvényén bemutatott jelentés immár ötödik alkalommal vizsgálta meg, hogy Magyarország mennyire halad a 2050-re kitűzött klímasemlegességi cél felé. Az elemzés 11 dimenzióban és 81 indikátor alapján értékeli az ország teljesítményét, ahol pedig léteznek konkrét 2050-es vagy 2030-as vállalások, azokhoz méri az előrehaladást.
A jelentés szerint Magyarország 2024-re bruttó elszámolás szerint 43,5 százalékkal csökkentette üvegházhatásúgáz-kibocsátását az 1990-es szinthez képest. A 2030-as cél 50 százalékos csökkentés, vagyis az ország jelenleg viszonylag közel áll a rövid távú vállalások teljesítéséhez. Nettó elszámolásban a kibocsátáscsökkentés már 48,4 százalékos, miközben a cél 55 százalék. (A két módszer közötti különbséget az adja, hogy utóbbi esetén levonásra került a földhasználat, földhasználat-váltás és erdészet által elnyelt széndioxid mennyisége.)
„A 2020 és 2024 közötti időszakban nagyjából 15 százalékkal sikerült csökkenteni Magyarország kibocsátásait” – mondta Koczóh Levente, a Green Policy Center senior klímapolitikai szakértője.
“A helyzet értékelését nehezíti, hogy a klímapolitikában használt környezeti és kibocsátási adatok jellemzően másfél-két éves késéssel állnak rendelkezésre és a néhány részterületen látható adathiány az egyik legnagyobb akadálya annak, hogy pontos képet lehessen alkotni az egyes intézkedések hatásairól.”
A közlekedés mindenhol gond Európában
A 11 vizsgált dimenzió közül a közlekedés bizonyult a legproblémásabbnak. Miközben a legtöbb ágazatban az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkenése figyelhető meg, a közlekedési kibocsátások továbbra is magas szinten vannak. A személygépkocsi-állomány folyamatosan növekszik, az autók átlagéletkora emelkedik, miközben az elektromos autók részaránya még mindig alacsony.
A jelentés megállapítja, hogy igazán az áruszállításban sem történt áttörés itthon. Bár régóta cél a vasúti árufuvarozás erősítése, ebben nagyon el vagyunk maradva és továbbra is a közúti szállítás dominál. „Nemcsak Magyarország küzd ezzel. Európa-szerte a közlekedés az egyik legnehezebben dekarbonizálható ágazat. Ez az a terület, ahol jelenleg a legkevésbé érvényesül az a pálya, amely hosszú távon a klímasemlegesség felé vezethet” – jegyezte meg Koczóh.
„Ha azt szeretnénk, hogy az emberek autóból vonatra üljenek át, akkor a vasútnak pontosnak, tisztának, megbízhatónak és gyorsnak kell lennie. Az utasszám csak akkor fog nőni, ha valódi alternatívát tudunk kínálni az autózással szemben.” A szakértő szerint az olyan beruházások, mint az Esztergom és Budapest közötti vasútvonal fejlesztése, jól mutatják, milyen irányba lenne érdemes tovább haladni. Ezen a vonalon két és félszeresére nőtt az utasok száma, akik a vonatot választják a 10-es út dugói helyett.”
Koczóh és a konferencián részt vevő zöld szakemberek is ígéretsnek tartják az új kormány által jelzett irányokat. Ugyanakkor kérdésünkre arra is felhívta a figyelmet, hogy a klímapolitikában nemcsak az számít, mit támogat az állam, hanem az is, hogy milyen fejlesztéseket ösztönöz. „Nemcsak azt kell ösztönözni, ami a klímasemlegesség felé visz, , hanem azt is fékezni kell, ami káros. Nem szerencsés olyan fejlesztéseket támogatni, amelyek hosszabb távon ellentétesek a klímacélokkal, ilyen például az autópálya rendszer bővítése, hiszen ha autóval bárhova könnyedén eljutunk, akkor a széndioxis-kibocsátás nem fog csökenni, sőt.” Szerinte a kibocsátáscsökkentés szempontjából nem elegendő a fenntartható közlekedési formák támogatása, az állami beruházásoknak és ösztönzőknek is következetesen a klímacélokkal összhangban kell állniuk.
Életmódváltás és klímakormányzás: stagnáló területek
Az életmódváltás dimenzióban ugyan láthatók kedvező folyamatok, például az élelmiszerhulladék csökkenése vagy egyes lábnyomindikátorok javulása, a Green Policy Center mégis stagnálónak minősítette a területet. A szakértők szerint a pozitív változások jelentős része nem tudatos életmódváltás eredménye, hanem az energiaválság és a visszafogottabb fogyasztás következménye.
Hasonlóan vegyes a kép a klímakormányzás esetében. Magyarország ugyan emelte a 2030-as kibocsátáscsökkentési célját, és frissítette Nemzeti Energia- és Klímatervét, de továbbra sem készült el az új Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia és az ahhoz kapcsolódó Éghajlatvédelmi Cselekvési Terv, ami szerintük nagyon hiányzik.
Koczóh szerint a rendszer egyik hiányossága, hogy az ambiciózusabb klímacélok elsősorban a Nemzeti Energia- és Klímatervben jelennek meg, miközben a hatályos klímatörvény továbbra is korábbi célértékekkel dolgozik.
A szakértő problémaként említette az átláthatóság hiányát, a nehezen hozzáférhető információkat, valamint azt is, hogy Magyarországon továbbra sincs független klímatudományos tanácsadó testület. Szerinte a társadalmi bevonás is korlátozott, a konzultációk sok esetben az uniós kötelezettségek teljesítéséhez szükséges minimumszintre korlátozódnak.
Mezőgazdaság: nem az energia a fő kérdés
A mezőgazdaság esetében a jelentés összetettebb képet mutat, mivel most már jelentősen befolyásolják a szárazabb aszályos nyarak. A szektor energiaeredetű kibocsátásai tovább csökkentek, a teljes kibocsátás azonban 2024-ben ismét emelkedett, elsősorban a műtrágyahasználat növekedése miatt.
Bartus Gábor, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács titkára szerint a fenntarthatósági kérdéseket nem szabad kizárólag az üvegházhatású gázokra szűkíteni. „Három nagy területet kell egyszerre figyelnünk: az éghajlatba való beavatkozást, a területhasználatot és az anyagáramlásokat. A médiában szinte kizárólag a klímaváltozás jelenik meg, miközben a másik kettő legalább ennyire fontos.”
Bartus szerint a természeti erőforrásokat gyakran úgy kezelik, mintha a gazdasági teljesítmény vagy a versenyképesség szempontjaival szembeállíthatók lennének, pedig valójában alapvető termelési tényezők.
„A természeti erőforrásokon nem lehet spórolni. Ha romlik az állapotuk vagy szűkülnek a rendelkezésre álló készletek, annak előbb-utóbb gazdasági következményei lesznek.”
Bartus arra is felhívta a figyelmet, hogy az euróövezet vállalatainak több mint 70 százaléka valamilyen formában függ az ökoszisztéma-szolgáltatásoktól, legyen szó a vízkészletekről, a termőföldek állapotáról, a beporzókról vagy más természeti folyamatokról. Szerinte ezért a természet állapotának romlása nemcsak környezetvédelmi, hanem gazdasági kockázatot is jelent.
„Sokszor a fenntarthatóságot szembeállítják a gazdasági teljesítménnyel vagy a versenyképességgel. Ez nagyon káros és téves megközelítés. A természeti erőforrások ugyanúgy alapvető termelési tényezők, mint a munka vagy a tőke.”
Az erdők szerepe felértékelődik
A jelentés egyik fontos megállapítása, hogy a 2050-es klímasemlegességi cél elérésében egyre nagyobb szerepe van a természetes szénelnyelőknek. A földhasználati és erdészeti szektor jelenleg még teljesíti az uniós elvárásokat, a 2024-es érték meghaladja az Európai Unió által elvárt szintet. A szakértők szerint azonban a kérdés ma már nem az, hogy Magyarország teljesíti-e a célokat, hanem az, hogy képes lesz-e hosszú távon fenntartani ezt a teljesítményt. Ebben az egyre gyakoribb aszályok jelentik a legnagyobb kihívást. Az elmúlt évek szélsőséges időjárási eseményei rámutattak arra, hogy a természetes szénelnyelők teljesítménye korántsem tekinthető adottságnak. A jelentés szerint a következő évtizedekben az erdők szerepe jelentős lesz a nettó kibocsátáscsökkentési célok teljesítésében, ezért az erdőgazdálkodás, a fakitermelés és az alkalmazkodási intézkedések egyre fontosabbá válhatnak.
Ipar: jó eredmények, de új kihívások jönnek
Az ipar a jelentés egyik pozitív területeként jelent meg. A közvetlen ipari kibocsátások az elmúlt öt évben jelentősen csökkentek, amihez az energiahatékonysági beruházások, a saját megújuló energiatermelés terjedése és az energiaválság hatására végrehajtott alkalmazkodási lépések egyaránt hozzájárultak. A szakértők szerint ugyanakkor a kedvező trend mögött nem csak tudatos klímapolitikai intézkedések állnak, inkább a gazdasági körülmények. Az energiaválság jelentősen visszafogta az energiaigényes iparágak termelését, ami több ágazatban automatikusan mérsékelte a kibocsátásokat, de ez nem az az út, amit követni kellene. Koczóh Levente arra figyelmeztetett, hogy kibocsátás-csökkentést a munkahelyek megőrzése mellett kell elvégezni, technológiai váltással. Ugyanakkor az idén és a következő években működésbe lépő ipari beruházások és a jelenlegi gazdasági nehézségek után teljes kapacitás-kihasználtságra visszatérő üzemek ismét növelhetik az energiafelhasználást és a kibocsátásokat.
“Elképzelhető, hogy az ipar esetében 2030-ig már nem további jelentős kibocsátáscsökkenés, hanem akár bizonyos mértékű növekedés következik be, amit más ágazatoknak kellene ellensúlyozniuk ahhoz, hogy Magyarország a klímacélok teljesítéséhez szükséges pályán maradjon” – mondta Koczóh Levente.
Épületek: csökkent a kibocsátás, de nem a felújítások miatt
A jelentés szerint az épületszektor is a kedvezőbben teljesítő területek közé tartozik.
A lakóépületek kibocsátása mintegy 18 százalékkal, a szolgáltató épületeké közel 30 százalékkal csökkent 2020-2024 között. A szakértők szerint azonban ezt nem egy nagyszabású és tudatos épületenergetikai program eredményezte, hanem a spórolás. Koczóh szerint az energiaválság, a magas energiaárak, a fogyasztás visszafogása és az enyhébb telek nagyobb szerepet játszottak a kibocsátások csökkenésében, mint az állami támogatási programok. A szakértő úgy látja, hogy továbbra sem indult olyan volumenű épületfelújítási program, amely érdemben megváltoztatná a magyar épületállomány energiahatékonyságát. Ebben szerepet játszhatott a máig meglévő rezsicsökkentési rendszer is, amely mérsékli az energiahatékonysági beruházások gazdasági ösztönzőit. Igaz, annak 2022-es kétsávossá tétele komoly energiaspórolási és tűzelőanyag-váltási hullámot indított el.
“Az épületállomány mélyfelújítása továbbra is az egyik legnagyobb kiaknázatlan lehetőség a hazai kibocsátáscsökkentésben és erre a jövőben – részben a hazahozott uniós pénzek miatt – lesz is hatalmas lehetőség – vélekedett Koczóh Levente.
De jó, hogy ennyi napelem van
A legkedvezőbb eredmények az energetikai szektorban születtek. Az áram- és hőtermelés kibocsátása 2020 és 2024 között több mint 30 százalékkal csökkent, miközben a napelemes kapacitások látványosan bővültek. Magyarország ma már nemzetközi összehasonlításban is a legjobban teljesítő országok közé tartozik a napenergia hasznosításában: a napenergiának a hazai áramtermelésen belüli arányában világrekordot értünk el 2024-ben a 25%-os szintünkkel.
Koczóh szerint a szélenergia előtt is új lehetőségek nyíltak meg az elmúlt időszakban a hazai jogszabályok változásoknak köszönhetően, így a következő években a megújuló energiaforrások további bővülése várható. Erre szükség is van, hiszen a 2030-as célunk 30% megújuló energia arány, míg 2024-ben még csak 18%-nál jártunk.
A jelentés nemzetközi összehasonlításokra is kitért. Magyarország a Climate Change Performance Index rangsorában ugyan három helyet visszacsúszott és a 48. helyen áll, ugyanakkor más mutatók kedvezőbb képet mutatnak. Az Energy Transition Index rangsorában öt helyet javítva a 23. helyet foglalja el, míg az ENSZ fenntartható fejlődési céljait mérő indexben a 21. helyen áll.
Bartus Gábor ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a kibocsátáscsökkenés mögött nem minden esetben kizárólag pozitív folyamatok állnak.
„A villamosenergia-szektorban valóban vannak pozitív folyamatok. Ugyanakkor ha megnézzük az elmúlt évtizedeket, azt látjuk, hogy a gazdasági válság volt a legjobb barátunk, amikor a kibocsátások csökkentéséről volt szó. A klímavédelmi eredmények értékelésekor ezért mindig azt is érdemes vizsgálni, hogy a javulás mögött valódi szerkezeti átalakulás áll-e, vagy csupán átmeneti gazdasági hatások.”
Kulcskérdés a szemléletváltás
A jelentés szerint Magyarország jelenleg még a legtöbb 2030-as vállalás teljesítéséhez szükséges pályán mozog, a 2050-es klímasemlegességi cél azonban már jóval mélyebb gazdasági és társadalmi átalakulást igényel.
A szakértők szerint a következő évek egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy a technológiai és szabályozási változások mellett sikerül-e érdemi szemléletváltást is elérni a társadalomban. Bartus Gábor szerint a fenntarthatósági átállás nem valósulhat meg pusztán technológiai fejlesztésekkel, szükség van az oktatásra az iskolákban és a mindenki által elért és nézett online felületeken is.
„2050 már nincs olyan messze. Ha csak a most felnövő generációk szemléletének megváltozására várunk, akkor elkésünk. A társadalom egészét el kell érni.”
„A szemléletformálás ahhoz kell, hogy a lakosok elviseljék az árjelzéseket. Európában ez működik, nálunk kevésbé. A probléma nem az, hogy nincs tudás vagy érdeklődés. Egyre több hallgató és szakember foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. A gond az, hogy ennek nincs rendszerszintű lenyomata a gazdaság működésében.”
Új kormányzati struktúra: még formálódnak a szerepek
A rendezvény után Koczóh Levente lapunknak arról beszélt, hogy az új kormányzati struktúrában több biztató fejlemény is látható, ugyanakkor jelezte, hogy az új kormányzati rendszer még kialakulóban van.
„„Most áll fel a struktúra, jelenleg is ígéretes egyeztetések zajlanak arról, hogy melyik minisztérium milyen feladatokat kapjon. A klímapolitikai terület még kiforratlan, de óriási dolog, hogy ennyi szakember került pozícióba. Nem nagyon rémlik korábbról olyan időszak, amikor ilyen számban jelentek volna meg szakemberek felsővezetőként a kormányzati struktúrában.” A pozitívumok közé sorolta azokat a jelentős uniós forrásokat is, amelyek energetikai és közlekedési fejlesztéseket alapozhatnak meg. Különösen fontosnak nevezte azokat a beruházásokat, amelyek a villamosenergia-hálózat fejlesztését szolgálják.
„Szakmailag kifejezetten örvendetes, hogy komoly források juthatnak az áramhálózat fejlesztésére. A napelemek és a jövőbeni szélerőművek további terjedésének ma már nem a termelés, hanem a hálózati kapacitás a fő korlátja.” A szakértő szerint a villamosenergia-rendszer fejlesztése nélkül a megújuló energiaforrások további bővülése nehezen képzelhető el.
A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács titkára szerint Magyarországon ma már jelentős tudás halmozódott fel a fenntarthatóság és a klímavédelem területén, ez azonban nem jelenik meg kellő erővel a gazdasági és politikai döntésekben.
„A probléma nem az, hogy nincs tudás. A probléma az, hogy ennek nincs rendszerszintű lenyomata a gazdaság működésében. Nem alakítottuk hozzá a gazdasági rendszert ehhez a növekvő tudáshoz és érzékenységhez.”
Szerinte a következő évek egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy a tudományos eredmények, a szakpolitikai tervezés és a gazdasági döntések között sikerül-e valódi kapcsolatot teremteni. A 2050-es klímasemlegességi cél eléréséhez ugyanis nemcsak technológiai átállásra, hanem intézményi és gondolkodásbeli változásra is szükség lesz.
