A mai naptól ismét zúghatnak a fűrészek védett erdeinkben is, lejárt a fakitermelési moratórium. A többek között a lakosság zavartalan tűzifaellátásával indokolt fakitermelések szükségességét azonban megkérdőjelezheti, hogy valójában minden harmadik kivágott fa biomassza-erőműbe kerül, ahol rendkívül rossz hatásfokkal, villamosenergia-fogyasztásunk mindössze 3%-át biztosítva megsemmisül – hívta fel a figyelmet közleményében a WWF: 2023 óta a hazai biomassza-tüzelésű erőművekben elégetett fa mennyisége radikálisan, 217%-kal, azaz több mint 1,2 millió m3-rel nőtt, miközben a hazai tűzifa célú fakitermelés 44%-a védett, fokozottan védett vagy Natura 2000 területről származik. A WWF Magyarország által közzétett legfrissebb adatok jogos aggodalmat ébresztenek azzal kapcsolatban, hogyan fogjuk a gyakorlatban legértékesebb erdeinket megőrizni a moratórium lejárta után, biztosítékok és konkrét intézkedések nélkül.
A tavalyi évben több fa égett el biomassza-erőműveinkben, mint valaha. Az Ajkán, Pécsett és Oroszlányban működő létesítményekben 2025-ben elégetett 2 330 000 m3 fásszárú tüzelőanyaggal 6 és fél Puskás Arénát lehetne színültig megtölteni. Ennek mintegy 50-60%-a természetes erdőkből származik. Ami még aggasztóbb, hogy a tűzifa céllal kivágott fák közel 44%-a védett, fokozottan védett, illetve Natura 2000 területekről érkezik.
„Ez felfoghatatlanul nagy ár ahhoz képes, hogy ezek az erőművek az éves villamosenergia-igényünk csupán 3%-át képesek fedezni – emelte ki dr. Csontos Csaba, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi programvezetője. Szerinte a helyzet rendszerszintű felülvizsgálatot követel. – Azonnali alternatíva és egyben a legreálisabb kompromisszum a biomassza-erőművek ún. hőkövető üzemre való átállása lenne. Ebben az esetben az erőművek csak akkor és olyan arányban termelhetnének áramot, amennyit a pillanatnyi távhő- és ipari gőzigény megkövetel, illetve amit a kazánok technológiai korlátai megengednek. Az erdőkből származó erőművi tűzifa-felhasználást alapjaiban kell átgondolni, amelyhez először tárcaközi biomassza-bizottság felállítása, valamint széleskörű szakmai egyeztetés és konszenzuskeresés szükséges” – mondta a szakértő. Természetesen ehhez jelentős üzletimodell-váltásra lenne szükség, de a 2026-os év a súlyos aszállyal, vízhiánnyal és az energiaválsággal végérvényesen bebizonyította, hogy teljes mértékben és radikálisan újra kell gondolni a természeti erőforrásainkkal való gazdálkodást. Annak érdekében, hogy valóban fenntartható és jól koordinált energiaátmenetet valósítsunk meg Magyarországon, a teljes szemléletváltás mellett a szakmai építkezésnek mielőbb egy országos energiatervezési és környezetgazdálkodási központ felállítását kellene célul kitűzni.
„Hőkövető üzemmódban az éves fásszárúbiomassza-igény óvatos becslések szerint is 22%-kal, vagyis hozzávetőleg 500 000 m3-rel csökkenthető lenne. Az elmúlt évtizedekben Magyarországon a hivatalos statisztikák szerint az éves kitermelt fatömeg mintegy 6-7 millió m3 volt, így ez a megtakarítás önmagában akár a teljes hazai erdőterületek tizedét kitevő nemzeti parki erdők háborítatlanságát is biztosíthatná – nagyságrendileg ekkora területről nem kellene kitermelni fákat az erőművek kedvéért. De célzott technológiai fejlesztésekkel – például hőtárolással, a kazánok szabályozhatóságának növelésével – a megtakarítási arány akár az évi 35%-ot, vagyis a 850 000 m3-t is elérhetné, és akkor még nem számoltunk az erőművek által távfűtött épületek energiahatékonysági korszerűsítésében rejlő lehetőségekkel” – tette hozzá Csontos Csaba.
Ezeknek a megtakarítási lehetőségeknek a fényében érdemes megvizsgálni a szociális tűzifa kérdését. A kormány többek között a ~300 000 m3-nyi szociális tűzifával indokolta a moratórium feloldásának szükségességét, miközben ez a fatömeg kevésbé pazarló felhasználás mellett könnyedén megspórolható lenne. Az országos tűzifaigény azért is kifogásolható érv az október elsejével védett területeken is újrainduló fakitermelésekre, mert a most kitermelt faanyag ebben a szezonban nem alkalmas minőségi tűzifa biztosítására. A száraz, megfelelően előkészített, felhasználásra valóban alkalmas tűzifa fűtőértéke ugyanis akár kétszerese is lehet a friss vágásból érkező nedves fáénak. A nedves fa elégetése ráadásul jelentős mennyiségű szállóport bocsát ki, így a lakossági fűtés télen az egyik legfőbb légszennyező forrás Magyarországon. A szállópor évente ~13 000 állampolgár idő előtti halálához járul hozzá, és belélegzése hosszú távon tartós egészségkárosodást okozhat.
A biomassza-erőművek profitorientált vállalatok, ezért az átálláshoz külső ösztönzőkre van szükség: az államnak jogszabály-módosítással és a támogatások újragondolásával kell előmozdítania a változást. A szociálistűzifa-program keretének emelése mellett a lakossági tűzifa hatékony és alacsony szállópor-kibocsátását elősegítő, már működő hazai jó példákat is támogatni és terjeszteni kell. Célzott szemléletformálásra és a tűzifabeszerzési adatok átláthatóvá tételére is égetően nagy szükség van; nem csak az erőművi, hanem a lakossági felhasználással kapcsolatban is. Hiszen ha a tűzifa célú fakitermelési adatokból levonjuk az erőművekben és fűtőművekben elégett mennyiséget, a hozzávetőleg 800 000 m3-es különbözet aligha fedezheti a tényleges lakossági igényeket, különösen annak a tudatában, hogy a 2022-es népszámlálás alapján a magyar háztartások harmada fával vagy fával is fűt. Tehát a hivatalos adatokon túl vélelmezhetően több millió köbméter lakossági célra felhasznált tűzifa eredetéről egyáltalán nincs kézzelfogható és megbízható információnk. Éppen ezért csak a fent javasolt, szakmai párbeszéden alapuló komplex megközelítéssel tehető ténylegesen fenntarthatóvá a hazai fatüzelés és erdőgazdálkodás – aminek a WWF Magyarország által javasolt első lépései a fakivágási moratórium meghosszabbítása, a tárcaközi és szakmai párbeszéd beindítása, valamint az erőművi tűzifa-felhasználás teljes újragondolása kell, hogy legyenek – zárul a WWF közleménye.
Fotó: Wikipedia
