Mi történik, amikor a víz eltűnik egy tájból, a zöldfelületek lassan visszahúzódnak, és a klímaváltozás hatásai már nem statisztikákban, hanem a települések mindennapi működésében jelennek meg? A legtöbb esetben ezek a folyamatok nem látványos fordulópontokkal, hanem lassú, egymásra rakódó változásokkal rajzolják át a környezet képét. Holtágak száradnak ki, városi zöldterek alakulnak át, és az energiahasználat kérdései már közvetlenebbül érintik a helyi közösségeket. A Magyarországi Éghajlatvédelmi Szövetség ezekre a folyamatokra próbál gyakorlati válaszokat adni, önkormányzatokkal és civil szervezetekkel együttműködve. A szervezet munkájáról és a hazai klímavédelem lehetőségeiről a Magyarországi Éghajlatvédelmi Szövetség elnökével, Lajtmann Csabával beszélgettünk.
A Zöld Hang rendszeresen foglalkozik a klímaváltozás hazai hatásaival, és azokkal a helyi szintű alkalmazkodási lehetőségekkel, amelyekkel a települések próbálnak reagálni a gyorsan változó környezeti feltételekre. A mostani beszélgetés is egy olyan hálózat működéséről ad hírt, amely a tapasztalatok összekapcsolására és a jó gyakorlatok terjesztésére épít.
A klímaváltozás hatásai sokszor nem egyetlen eseményben, hanem lassú eltolódásokban válnak érzékelhetővé. Egy-egy kiszáradó meder, a vízfolyások elapadása vagy a városi zöldfelületek visszaszorulása mind ugyanannak a folyamatnak a részei. Ezek a változások az ökológiai kérdések mellett településüzemeltetési és közösségi döntéseket is felvetnek. A Magyarországi Éghajlatvédelmi Szövetség olyan hálózatként működik, amely ezt a helyi szintet próbálja megerősíteni: önkormányzatok és civil szereplők között teremt kapcsolatot, hogy a válaszok ne elszigetelten, hanem közösen születhessenek meg. Lajtmann Csaba mesélt a Zöld Hangnak a klímaváltozás hatásainak mérsékléséről és a szervezet működéséről.
Hogyan kapcsolódik be a Magyarországi Éghajlatvédelmi Szövetség az Európai Klímaszövetség munkájába? Mit jelent ez a tagság a gyakorlatban a hazai szereplők számára?
A szövetség az Európai Klímaszövetséggel kialakult kapcsolatunk nyomán jött létre, így a magyar tagság nem egy önálló, elszigetelt rendszerhez kapcsolódik, hanem automatikusan egy nemzetközi közösség része lesz. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tagszervezetek nemcsak hazai tapasztalatokkal dolgoznak, hanem folyamatosan hozzáférnek más országok megoldásaihoz is.
Ez a fajta hálózati működés nem adminisztratív előny, hanem tudásáramlás. A klímavédelemben nagyon sok olyan probléma van, amely mindenhol hasonló, csak más formában jelenik meg. Ami egy településen működik, az sokszor adaptálható egy másik környezetben is. A hálózat ezt a „átjárhatóságot” teszi lehetővé, miközben a kibocsátáscsökkentés mellett egyre hangsúlyosabbá válik az alkalmazkodás kérdése is.
Ha az elmúlt másfél évtizedet nézzük, hogyan tolódott el a klímavédelem fókusza Magyarországon?
Ha visszatekintünk, jól látszik, hogy korábban a klímavédelem fókusza elsősorban a kibocsátáscsökkentésen volt. Ma már ez a kép árnyaltabb: egyre inkább előtérbe kerül az alkalmazkodás, ami a mindennapi működés, létezés részévé vált.
Ez a váltás nem elméleti, hanem nagyon gyakorlati. Egy településen például egy energetikai korszerűsítés vagy egy zöldfelület-fejlesztés egyszerre hat a kibocsátásokra és a helyi klímahatásokra is. A klímavédelem így fokozatosan településszintű gondolkodássá válik, ahol minden beavatkozás több hatást is egyszerre generál.
Hol látszanak ma a legfontosabb beavatkozási pontok, ahol a klímaváltozás hatásai érdemben csökkenthetők?
A legnagyobb, és viszonylag gyors hatást továbbra is az épületenergetika területén lehet elérni. Sok épület ma még jelentős energia-veszteséggel működik, miközben a korszerűsítés technológiailag már régóta ismert és elérhető lenne. Ez az a terület, ahol nemcsak környezeti, hanem gazdasági megtérülés is jól kimutatható. Ugyanakkor a klímavédelem nem áll meg itt, mert a települések működését más rendszerek is alapvetően befolyásolják.
Miért került ennyire előtérbe a zöldfelületek kérdése? Hol ütközik leginkább a szakmai és a társadalmi szemlélet?
A zöldfelületek sokáig inkább esztétikai elemként jelentek meg, ma viszont egyre inkább klímaszabályozó rendszerként kell rájuk tekinteni. A probléma sokszor nem technikai, hanem szemléleti. A legtöbb településen még mindig az számít rendezettnek, ahol rövidre nyírt, homogén gyepfelületek vannak. Ezzel szemben az ökológiailag sokszínű, kevésbé intenzíven kezelt területek sokkal ellenállóbbak, és több ökológiai szolgáltatást nyújtanak. Ez a különbség sokszor feszültséget is okoz, mert a lakossági elvárások nem mindig követik a szakmai szempontokat. Itt a szemléletformálásnak van kulcsszerepe.
Van olyan települési példa, amely jól mutatja, hogyan alakul át egy helyi döntés hosszabb távú környezeti folyamattá?
Ilyen például a pápateszéri belterületi örökerdő telepítés. Több korábban beépíthető lakótelket alakítottak át zöldfelületté egy együttműködés részeként.
A folyamat eleinte alig volt látványos: hiszen az apró magoncok néhány év után sem nőnek látványos fákká – és sokáig csak a változás ígérete volt jelen. Most, 6 évvel az ültetés után kezd a terület már erdőnek látszó formát ölteni, bár az igazi erdőélményre még így is várni kell. Ma már jól látható, hogy egy ilyen döntés képes hosszú távon átformálni egy települési környezetet.
Milyen szerepet kaphatnak az energiaközösségek a települések jövőbeli működésében?
Az energiaközösségek egy olyan irányt jelölnek ki, ahol a helyi szereplők nemcsak fogyasztók, hanem részben termelők is lesznek. Ez a modell nemcsak technológiai, hanem közösségi átalakulást is jelent. Magyarországon ez a terület még fejlődő fázisban van, de már látszanak olyan kezdeményezések, amelyek bizonyítják, hogy a helyben termelt energia stabilabb és sok esetben gazdaságosabb is lehet. A következő évek egyik kulcskérdése az lesz, hogy a szabályozási környezet mennyire tudja követni ezt a fejlődést.
Miben különbözik a szövetség működése egy hagyományos országos szervezettől?
A Magyarországi Éghajlatvédelmi Szövetség nem klasszikus, központosított struktúrában működik. Inkább egy hálózati rendszer, ahol regionális és helyi kapcsolódási pontok tartják össze a működést. Ez azért fontos, mert a kisebb települések sokszor nem rendelkeznek elegendő kapacitással arra, hogy önállóan foglalkozzanak klímavédelmi kérdésekkel. A hálózat ebben nyújt segítséget: tudást, kapcsolatot és gyakorlati támogatást ad. A hangsúly nem a tagság számán van, hanem azon, hogy a kapcsolatok ténylegesen működjenek is.
Milyen programok és kezdeményezések segítségével vonják be a helyi közösségeket a klímavédelembe? Hogyan lehet csatlakozni?
Az egyik legsikeresebb program a „Mozdulj a klímáért!”, amelyben iskolák vesznek részt országszerte. A diákok különböző mindennapi tevékenységeken keresztül gyűjtenek zöld mérföldeket, így a fenntarthatóság gyakorlati tapasztalattá válik.
Ezzel párhuzamosan indul a „Spontán Zöld” program is, amely olyan területeket keres, ahol a természet vagy a közösség önszerveződő módon tartott fenn zöldfelületeket. A Klímasztár felhívás pedig a települési jó gyakorlatokat gyűjti és díjazza, különösen azokat, amelyek valóban működő, helyi megoldásokat mutatnak.
Mi adhat lendületet a következő időszakban a hazai klímavédelemben?
A klímavédelem akkor válik igazán hatékonnyá, ha nem külön programként jelenik meg, hanem beépül a települések mindennapi döntéshozatalába. Ehhez önkormányzatok, civil szervezetek és helyi közösségek együttműködésére van szükség. A hálózatok szerepe ebben az, hogy összekapcsolják ezeket a szereplőket, és láthatóvá tegyék azokat a megoldásokat, amelyek már ma is működnek. A változás így nem egyetlen nagy döntésből áll, hanem sok apró, helyi lépésből, amelyek lassan, de egy irányba kezdenek rendeződni.
