Először készült olyan tanulmány, ami a vizesélőhelyek éves gazdasági értékét becsüli meg. A hiánypótló kutatás eredménye döbbenetes: 58 ezer milliárd USA dollár, vagyis a globális GDP 60%-ával egyenértékű a vízhez kötődő ökoszisztémák éves értéke. Mindennek ellenére a folyók, tavak, és más vizesélőhelyek, továbbá a felszín alatti vizek állapota folyamatosan romlik, ami éves gazdasági értéküket is csökkenti.
Pedig a vízellátás és az élelmezés biztonsága elválaszthatatlanok egymástól: ha az egyik hanyatlik, akkor a másik is romlani fog. Ezért az élelmezési világnapon a WWF felhívja a figyelmet a vízkészletek megőrzésére és az élelmiszeripar problémáira.
Az olcsó víz magas ára
A víz – amely a világ legértékesebb, de leginkább alulértékelt erőforrása – nemcsak az élelmezésbiztonságot, hanem az emberiséget és a bolygó egészségét is veszélyeztető, egyre súlyosbodó globális válság középpontjában áll – figyelmeztet a WWF ma kiadott jelentése. Az élelmezési világnap alkalmából közzétett, Az olcsó víz magas ára (The High Cost of Cheap Water) című jelentés szembesít a rideg valósággal: a vizesélőhelyek éves gazdasági értéke eléri a mintegy 58 ezermilliárd dollárt, amely a globális GDP 60%-ának felel meg.
A jelentés megállapítja, hogy a vízből származó közvetlen gazdasági előnyök – mint például a háztartások vízfogyasztása, a mezőgazdasági öntözés és az ipari felhasználás – éves szinten minimum 7,5 ezer milliárd dollárt tesznek ki. Ami viszont még ennél is jóval többet ér, azok a vizesélőhelyekből származó olyan, nem látható hasznok, mint a víztisztítás, a lakosság védelme az áradásoktól és aszályoktól, a jó termőképességű talaj megőrzése vagy a széntárolás. A jelentés szerint ezek értéke hétszer nagyobb, mintegy 50 ezermilliárd dollárra tehető.
Mindezek ellenére a világ édesvízi ökoszisztémái folyamatosan romlanak, ami egyre jobban veszélyezteti ezeket a gazdasági előnyöket és hasznokat, így az emberek gazdasági jólétét, testi-lelki jóllétét és biztonságát is.
1970 óta a vizesélőhelyek egyharmada tűnt el világszerte, az ezekhez kötődő élőlények száma pedig átlagosan 83%-kal csökkent. Ez a katasztrofális trend hozzájárult ahhoz, hogy egyre több embert érint a vízhiány és a bizonytalan élelmiszer-ellátás, folyók és tavak száradnak ki, egyre nagyobb problémát jelentenek a szennyezések, és az édesvizekből származó élelmiszerforrások, mint például a természetes vizeken folytatott halászat termékei egyre inkább hanyatlanak.
Ahol van víz, ott van élelem, de ez fordítva is igaz
A nem fenntartható mezőgazdasági gyakorlat a folyókat és ártereket veszélyeztető legfőbb tényezők közé tartozik. Az öntözéshez használt túlzott vízkivétel – különösen a felszín alatti vízhasználat esetén – jelentősen hozzájárul a vízhiányhoz is. Az egykori természetes ártereken ma már gyakran szántóföldi növénytermesztésre használt földterületek találhatók, ennek következtében pedig csökken a táj vízbefogadó és víztisztító képessége, nő az aszálykockázat, a töltések közé szorított folyók árvízlevezetési képessége pedig romlik.
„Még mindig él a fejekben egy olyan elképzelés, miszerint Magyarország vízben gazdag ország, miközben felszíni vizeink 94%-a külföldről érkezik, és az extrém aszályos éveket leszámítva jellemzően több vizet engedünk ki az országból, mint amennyi beérkezik. A klímaváltozás is kopogtat az ország képzeletbeli ajtaján, gondoljunk csak az idei őszre vagy a tavalyi nyárra. Mindezzel összefüggésben a felszín alatti vizek szintje egyre inkább süllyed, ami rámutat az erősödő vízhiányra. Ilyen helyzetben nem lenne szabad pazarlóan bánni a vízkészletekkel, és fel kellene készülnünk az egyre szélsőségesebb időjárási jelenségekre. Büszkén mondjuk, hogy hazánk húszmillió embert is képes élelemmel ellátni, de ez csak addig igaz, amíg van víz a talajban. A mezőgazdasági termelés lehetőségeit ugyanis alapvetően meghatározza, hogy milyen a felszíni és felszín alatti vizek állapota” – mondta Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője.
„Tévhit, hogy az öntözés lesz mindenre a megoldás. A magyar mezőgazdasági területeknek a legoptimistább becslések szerint is csak kb. 8%-át reális ellátni öntözővízzel. Tévhit az is, hogy bármikor bármennyi vizet bárhová tudunk kormányozni, hiszen térben és időben is rendkívül változó, hogy mennyi víz áll rendelkezésre, nem lehet annyi csatornát, szivattyút és tárolót építeni, ami képes lenne ezt kiegyenlíteni. El kell végre fogadni, hogy nincs más választásunk, mint alkalmazkodni az egyre szélsőségesebb éghajlathoz talaj- és vízkímélő mezőgazdasági módszerekkel, új szárazságtűrő fajokkal és fajtákkal, és ahol lehetséges, ott meg kell hagyni a vizet a tájban. Eljött a természetes belvíz elfogadásának ideje. Minden csepp vizet meg kell becsülni, nem elvezetni, hanem segíteni kell, hogy minél nagyobb területen lassan beszivárogjon a felszín alá” – tette hozzá a szakértő.
A fenntartható magyar iparfejlesztés két kulcsa: víz és mezőgazdaság
Az élelmezési világnap alkalmából a WWF Magyarország felhívja a figyelmet arra, hogy a Magyarországon zajló intenzív és vízigényes iparfejlesztési folyamatok kockázatosak a hazai élelmiszeripar jövője szempontjából is.
„Hazánk a vízproblémák ellenére elsősorban mezőgazdasági ország, adottságaink alapján a élelemtermelés terén vagyunk képesek hatékonyan és helyben alapanyagot előállítani. A fenntartható élelmiszer-termelés érdekében ki kell használnunk előnyeinket: bár a mennyiségi termelési versenyt nem nyerhetjük meg a piacokat elözönlő, olykor bizonytalan minőségű ukrán terményekkel szemben, azonban a minőségi termeléshez minden adottságunk megvan. Mindaddig azonban, amíg a magyar élelmiszeripari alapanyagok jórésze exportra kerül, jelentőségéhez képest nemzetgazdasági szinten alacsony hasznot hoz az agrárium. Ráadásul így a fogyasztók is jobban ki vannak szolgáltatva az ellátási láncoknak és inflációnak. Mindebből kifolyólag a hazai élelmiszeripar megerősítése elengedhetetlen lenne. Elfogadhatatlan, hogy kiváló minőségű felszín alatti vízbázisainkat más iparágak a végletekig kiaknázzák, miközben a földek kiszáradnak és az élelmiszeriparunk hanyatlik” – szögezte le a szakértő.
A fentieken túl az élelmezési világnap alkalmából a természetvédelmi szervezet felhívja az élelmiszer-ellátás szereplőinek is a figyelmét a „A fenntartható élelmiszer-ellátás alapelveire”. A kelet-közép-európai WWF 2022 októberében tette közzé a fenntartható élelmiszer-ellátás alapelveit, amelyek tudományos alapokon nyugvó ajánlásokat fogalmaznak meg az élelmiszer-kiskereskedők, az élelmiszeripari vállalatok és a termelők számára. Az alapelvek konkrét célokat határoznak meg az éghajlat, az élelmiszer-pazarlás, a csomagolás, az erdőirtás és -átalakítás, a mezőgazdaság, a halászat és akvakultúra, valamint a táplálkozás területén.
