Európában példátlan, rendkívül kockázatos mutatványra szánta el magát az Orbán-kabinet a csigalassan haladó paksi bővítés felgyorsítása érdekében: olyan helyzetbe kívánja szorítani az OAH-t, amelyben az csak a kormánnyal nyíltan szembefordulva tarthat ki a szakmai szempontok elsődlegességét (vagyis a biztonságot) eddigi engedélyezési politikája mellett. Jávor Benedek a Párbeszéd – ZÖLDEK EP-listavezetője, Budapest brüsszeli irodája vezetőjének írása.
Hajmeresztő törvényjavaslatot kíván a parlament elé terjeszteni a kormánytöbbség: tovább faragnának az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) hatásköreiből – hogy miért, azt csak tippelni lehet, de jóhiszemű magyarázat nincs rá. Az Orbán-kormány 13 éves regnálása alatt számos hatóság önállóságát szüntette meg, sokszor magukkal az intézményekkel együtt, ahogy például a környezetvédelmi felügyelőségekkel kapcsolatban láthattuk. Az OAH azonban számos kormányzati kísérlet ellenére máig megőrizte a korábbi szakmai integritásának egy részét, jelentős részben azért, mert az Euratom Szerződés és a nukleáris biztonsági irányelv jelentős beleszólási jogosítványokat biztosít az Európai Bizottságnak a nemzeti kormányok szabályozás-fellazítási kísérleteivel szemben. Ez azzal együtt is igaz, hogy 2021-ben lemondott Fichtinger Gyula, az OAH szakmai vezetője, és a helyére a volt helyettes államtitkárt, a biomérnöki és vegyészmérnöki végzettségű, atomenergia-ipari tapasztalatok nélküli Kádár Andreát ültették a főigazgatói székbe.
Hatósági pávatánc
A nukleáris hatóság már az új vezetővel az élén mozogta ki a tervezett paksi bővítés legfontosabb papírjának, a létesítési engedélynek a ki (nem) adását: a Roszatom elvben megkapta ugyan a felhatalmazást, a gyakorlatban azonban az OAH jelentős visszatartási pontokat rögzített. Ahogyan a dokumentumban áll: „A létesítési engedély (…) feljogosítja az Ügyfelet a további szükséges engedélyek beszerzésére és (…) a nukleáris létesítmény létesítéséhez szükséges terület előkészítésére (…)”. Minden további lépésre „akkor jogosítja fel az Ügyfelet az engedély, ha a rendelkező részben meghatározott visszatartási ponthoz vagy további engedélyekhez kötöttek teljesülnek, és ezen feltételek teljesítésének megfelelőségéről a Hatóság írásban nyilatkozik”.
Vagyis az orosz fővállalkozó – magyar, NER-közeli alvállalkozóival együtt – a beruházási területen egyelőre csak a munkagödör kiásásával foglalkozhat, azzal is csak a talajvízszintig; a 2014 januárjában megkötött Orbán-Putyin megállapodás óta eltelt csaknem tíz éve alatt eddig sikerült eljutni az „évszázad beruházásában”.
A probléma kettős. Az alapvető elakadást az okozza, hogy a Roszatom nem képes az uniós normáknak megfelelő engedélyezési dokumentációt benyújtani – nem csak nálunk, hanem Finnországban sem, ahol ugyanilyen típusú reaktorokat akartak építeni az oroszok. Csakhogy ott ezt nyíltan ki is mondja a finn kormánytól független nukleáris hatóság (sőt időközben a beruházási szerződést is felmondták a Roszatom nem teljesítésére és a háborús akadályokra hivatkozva), nálunk az OAH-nak nincs ennyi bátorsága és autonómiája. Annyi azonban van, hogy ha gyenge minőségű, biztonsági kockázatokat jelentő kérelmeket kap (márpedig jellemzően ilyeneket nyújt be az orosz fél), akkor nem játszik pecsétnyomó gépet, hanem nekiáll húzni az időt: hiánypótlást rendel el, új dokumentumokat kér be, meghosszabbítja a határidőt stb.
Ennek a sajátos, de végső soron Magyarország és Európa nukleáris biztonságát szolgáló hatósági pávatáncnak kívánnak most véget vetni Orbánék a friss törvényjavaslattal.
Engedélyezés helyett rapid tudomásulvétel
Az atomtörvény engedélyezési eljárásról szóló fejezetét átírva létrehoznának két új eljárási formát, a „bejelentés tudomásulvételi eljárást” és az „eltérés bejelentés tudomásulvételi eljárást, amelyek célja „az e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott, a 2. és 3. biztonsági osztályba sorolt rendszerek, rendszerelemek gyártását, beszerzését érintő bejelentés tudomásulvétele és eltérés bejelentés tudomásulvétele”. Vagyis amit eddig engedélyezett (érdemben vizsgált és jóváhagyott vagy elutasított) a hatóság egy hatósági engedélyezési eljárásban, azt mostantól csak tudomásul venni lesz joga a kérelmező által beadott dokumentáció alapján. Méghozzá példátlanul rövid, 15 napos határidővel (ez valóban precedens nélküli: a teljesen jelentékelen részletkérdésekben is 42 nap a legrövidebb határidő a törvényben, de inkább a 90, 120, 150 napos terminusok a jellemzőek). Itt viszont műszaki fődarabok gyártásáról van szó, ezek esetében kellene majd az OAH-nak 15 napon belül dönteni arról, hogy ezek megfelelőek-e, vagy elfogadható-e ha a Roszatom el kíván térni az eredeti tervektől vagy a szabványoktól. Méghozzá hosszabbítási és hiánypótlási lehetőség nélkül, vagyis gyakorlatilag azonnal (ha 15 napon belül nem születik döntés, az a tervezet szerint egyenlő a kérelem elfogadásával).
Hogy mi lesz ennek a következménye? A magyar hatóságnak két lehetősége lesz, ha ismét aggályos vagy nyilvánvalóan biztonsági kockázatot hordozó orosz engedélykérelmet kell jóváhagynia. Vagy feladja a szakmai álláspontját, és belemegy a „jólvanazúgy” megoldás elfogadásába, akkor is, ha nem tartja megfelelőnek, vagy pedig kimondja az egyértelmű nemet – ebben az esetben viszont szembekerül a halva született beruházás felgyorsítását célzó kormányzati akarattal.
Majd a Roszatom eldönti
A változtatás mindenképpen azzal a veszéllyel jár, hogy gyengül a hatósági kontroll a Roszatom és alvállalkozói oroszországi gyártási tevékenysége fölött, pont akkor, amikor elvben megkezdik a Paksra szánt elemek gyártását. Ilyen rövid, és nem meghosszabbítható határidőn belül nem lehet garantálni, garantálható, hogy az OAH fel tudja becsülni az adott eszközök megfelelőségét.
A gyorsított engedélyezési eljárás az olyan kritikus területeken használt berendezések esetén is alkalmazható, mint mondjuk a hűtőközeg biztosítása meghibásodás esetén, a reaktivitás korlátozása, a hűtőközeg mennyiségének biztosítása primer köri tömörtelenséggel járó üzemzavarok esetén, a primer kör tömörségének fenntartása – vagyis elsősorban az orosz kérelmező belátásán (és nem az erre a célra tartott hazai hatóság mérlegelésén) fog múlni, hogy mekkora nukleáris kockázatnak tesz ki bennünket az új atomerőmű.
Értjük, hogy az Orbán-kormány szívesen felpörgetné a számára egyre nagyobb presztízsveszteséget okozó, még mindig csupán az engedélyezési fázisnál járó paksi bővítést, de a biztonság feladása olyan nagy ár Orbánék politikai PR-szempontjaiért, amit nem lehet elfogadni. Mivel a törvénytervezet sérti az Euratom Szerződés és a nukleáris biztonsági irányelv rendelkezéseit és a hatályos atomtörvény biztonsági garanciáit is, a javaslat társadalmi vitafolyamatában Párbeszéd – ZÖLDEK benyújtotta meglehetősen kritikus véleményét, elutasítva az OAH sarokba szorítását. Emellett pedig az Európai Bizottság Energiapolitikai Főigazgatóságához fordultam, felhívva a figyelmet azokra a kockázatokra amelyek a módosítás parlamenti elfogadása esetén egész Európát érinteni fogják. A kormány sajtóhírek szerint benyújtotta a módosítási tervezetet notifikációra a Bizottsághoz. Levelemben rákérdeztem, hogy ez valóban megtörtént-e; ha igen mi ezzel kapcsolatban a Bizottság véleménye, ha pedig nem, akkor szükséges-e, hogy a notifikáció még a parlamenti döntés előtt megtörténjen.
Az Európai Bizottság korábban éles helyzetben már közbelépett (például akkor, amikor a magyar kormány olyan törvényjavaslatot fogadtatott volna el, amelynek nyomán eseti jelleggel átnyúlhatott volna az OAH feje fölött, felülbírálva a hatósági döntést), így van rá esély, hogy ha érzékelik a veszélyt, most is beavatkoznak.