Kaszálni tanított az OZORA fesztiválon a töröcskei gazda

Zicska Szilárd zselici birtoka az önellátó gazdaság iskolapéldája.

A Kárpát-medence ősidőktől fogva változatos faunával és flórával bírt, őshonos állatok és növényfajták százaival. Zicska Szilárd dunántúli gyümölcsösében különleges tájfajtákat ment az utókornak. A Töröcskén élő gyümölcsész még lenyűgöző házát is saját maga építette barátai segítségével. A környezettudatos kertbarát különleges gazdaságát lépésről lépésre tudatosan fejleszti. Szilárd a zselici birtokon megtermeli magának az asztalra való zöldséget és gyümölcsöt, a baromfiudvarban kapirgáló csirkék pedig a szükséges tojást biztosítják. A természetbarát azt vallja, hogy folyamatosan kapcsolódni kell a természet diktálta nehézségekhez, a tájhoz és az évszakokhoz. Zicska Szilárd évek óta kutatja a régi magyar tájfajtákat, összegyűjtésüket fontos feladatnak tartja a jövő szempontjából. Az elhivatott gyümölcsész mesélt a ZöldHangnak a ritka tájfajták gyűjtéséről, az önellátásról, és arról, mit keresett két kasza társaságában az OZORA fesztiválon.

Mekkora gazdaságot működtet? Mit képes megtermelni a birtokon?

Töröcskén a ház körül 1 hektáron gazdálkodom, itt van a gyümölcsösöm, a két zöldségeskert és a baromfiudvar. Ezenkívül épp most tisztítom ki a legelőimet, de vannak erdők és szántóföldek, ezek művelésének állok neki hamarosan. Tojásból, gyümölcsökből, a zöldségek jó részéből és a tűzifából száz százalékosan önellátó tudok lenni. Úgy gondolom, mindenben önellátóvá válni csak egy közösséggel karöltve lehetne, de már az is nagy segítség lehet a családi kasszának, ha valaki részben önellátóvá válik.

Népes baromfiudvara van, melynek lakóit többféle módon is „kényezteti”. Miben más ez a baromfiudvar, mint egy hagyományos háztáji?

Baromfikat tartok jelenleg, tyúkokat, mintegy 60 darabot. Sussex-et, Kendermagos erdélyi kopasznyakút és Fogolyszínű magyart. A tyúkok egy része mobil tyúkólban él a gyümölcsösben, őket ide-oda vándoroltatom. A többiek egy vastagon mulcsozott, gyümölcsös kifutóban élnek. Annyiban más ez, mint a hagyományos tartásmód, hogy nekem a tyúkok a komposzt gyártásban is sokat segítenek. Van külön komposztudvar is, de a zárt ól szintén a komposztálásról szól: megfelelő vastagságban van benne magas széntartalmú alom.

A birtokon rengeteg értékes gyümölcsfát őriz, ezek többszáz éve velünk élnek a Kárpát-medencében. Miért fontosak Önnek a tájfajták?

A tájfajták az adott tájhoz, klimatikus viszonyokhoz alkalmazkodott növények, amelyek ezért egyszerűbben termeszthetők, kevésbé kényesek a környezeti adottságokra. Emellett kulturális szerepük sem elhanyagolható. Sajnos a klímaváltozás a még oly strapabíró tájfajtáinkat is próbára teszi és van, ami ezért kiesik a rostán.

2011 óta gyűjtöm a táj, valamint régi nemzetközi fajtákat, és jelenleg körülbelül 300 fajta található a ház körül. Némelyik kombifán, ami annyit jelent, hogy egy növényen több fajta alma vagy körte terem.

Melyek a legértékesebb fajták?

Az erdélyi batul alma íze a kedvencem, a Petőfi körtének inkább a története tetszik. A hagyomány szerint a jeles költő egy ilyen fa alatt szavalta el az “Egy gondolat bánt engemet” költeményét Székelykeresztúron, a Gyárfás kúria előtt. A körtékből egyébként a kisebb, nyári körtéket szeretem leginkább. Az eddigi kedvenc közülük éppen a legkisebb, ami nagyjából meggy méretű. Ez az egészben fogyasztható a Kis szegfűkörte névre hallgat.

Helyben talált Mézes és Cukorkörtével gyarapodott az utóbbi években a gyűjteményem, továbbá egy ismeretlen, István körtének hívott matuzsálemről szaporított kis fával. Maga a gyűjtemény megtelt, nem igazán van már hely újabb fajtáknak. Most már azt várom, hogy mind termőre forduljon.

Milyen módszereket, elveket alkalmaz a gazdaságban? Lepermetezi a gyümölcsfákat?

Michael Phillips amerikai gyümölcsész és író módszereit alkalmazom leginkább a kertben, ami a bio módszerek közül egy szelídebb megközelítést jelent, de konvencionális módszerekhez is folyamodom, ha úgy látom, a fa nagyon nem érzi jól magát. A legfontosabb, hogy a növény egészséges legyen, és ne kínlódjon.

Ha rábukkan egy ősi fajtára, és begyűjti az oltóvesszőt, mi a következő lépés? Hogyan szaporítja a régi fajtákat?

Mostanság már nem készítek új fát, ha találok valami újdonságot, akkor azt kombifára oltom, megtapasztalom, milyen a gyümölcse. Ez az, amikor egy fán többféle gyümölcs érik.

Nyáron a nemzetközi OZORA fesztiválon is járt, de nem a zene vonzotta a pszichedelikusok találkozójára. Tudása mellett kaszát vitt magával a rendezvényre. Hogyan és miért kaszáltak a vendégekkel?

A párom ajánlására kerültem oda, ahol felfigyeltek a gyümölcsész tevékenységemre. Valami a résztvevők számára kézzelfogható elfoglaltság is kellett, így közösen kipróbáltuk a kézi kaszálást. Kicsit furcsa érzés volt nekem két nagy kaszával gyüszmékelni a fesztiválon, de az átlag résztvevőknek a szeme sem rebbent. A kaszálásba mindenki bekapcsolódott, vághatták egy arra kijelölt helyen a magas füvet. A metszés alapvetéseit is bemutattam egy nagyobb faágon.

Miben jobb a kaszálás, mint a gépi nyírás?

A kézi kaszálás a rovarvilág védelme szempontjából fontos. Egy fűnyíró ugyanis „mindenkit ledarál”. Traktorra is van egy viszonylag természetbarát megoldás, ez az alternáló kasza. Ezt alkalmazom magam is. Nálam a gyümölcsös egy része kistraktorral kaszált, a másik része – a fák között – kézzel. Nagyon sok feladat van egy ilyen birtokon. Fontos a hatékonyság, a kínlódás egyébként is előbb-utóbb válaszút elé állít. A kaszálás során keletkező széna sem vesz kárba, mulcsként hasznosítom.

Jól ment a fesztivál résztvevőinek a kaszálás? Megragadta őket az önellátás gondolata?

Nagyon tetszett nekik a program, különösen a kaszálás, de a gyümölcsészet is „sláger foglalkozás” volt a számukra. Azért kifejtettem, milyen hatással lehet egy párkapcsolatra, ha időt fordítunk a fákra, de nem tudunk értékelhető gyümölcsöt az asztalra tenni. Azt is elmondtam, mindez végül miként hat vissza a fajtamegőrzésre.

Fotók: Zicska Szilárd

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Oldal Tetejére