Nagyon üres lehet az államkassza, ha a Fidesz a szezonvégi végkiárusítás során már a bödön legalján, az utoljára megmaradt állami vagyonelemek között kotorászik. Láthatóan sem a jog, sem a tudomány világos álláspontja nem tartja vissza őket, ha profitlehetőséget szimatolnak a védett erdők háza táján.
Amikor valakit Sulyok Tamás oktat ki jogból és erkölcsből, biztos lehet benne, hogy nagyon mélyre süllyedt. Márpedig a parlament fideszes többségével pontosan ez történt: a köztársasági elnök magyarázta el nekik, méghozzá tételesen, írásban, hogy miért jogsértő, a jó erkölcsbe ütköző, és mellesleg természetromboló az a törvénytervezetük, amellyel a védett erdők tarvágásához próbálnak jogalapot teremteni.
Tisztázzuk az elején: az erdők tarvágása az erdőgazdálkodásban olyasmi, mint a fűtésben az olajkályha – valamikor talán jó ötletnek tűnt, de civilizált helyeken ma már nem használják. Európában a tarvágás – amely voltaképpen a talajlakó élőlények, hüllők, kétéltűek, madarak, emlősök és persze a fák tízezrei ellen elkövetett barbár tömeggyilkosság – gyors ütemben szorul vissza, mivel abban az esetben, ha az összes elpusztított természeti értéket mérlegre tesszük, egyszerűen nem szólnak mellette még gazdasági érvek sem. Az egyetlen szempont, ami felhozható a védelmében, a kényelem és a megszokás: a ma döntéshozó helyzetben lévő erdőgazdasági vezetők valamikor talán még azt tanulták, hogy egyszerűbb és olcsóbb egy teljes hegyoldalt egyben letarolni. Jelenleg, a szinte a függőleges falon felmászni képes fanyűvő gépek korában persze már ez sem igaz: a tarvágás felett eljárt az idő. Kivéve Magyarországon, ahol a jelek szerint nem csak a diktatúra-demokrácia skálán menetelünk visszafelé. Az Orbán-kormány először egy rendeletben csempészte vissza a védett erdők tarvágásának engedélyezését a magyar jogba – akkor még a háborúra meg az otthonukban fagyoskodó szegényekre hivatkozva –, majd egy salátatörvényben második nekifutásra törvényerőse emelte, olyan indoklással, ami már a sokat látott Sulyok Tamást is megszólalásra késztette.
Sajnos az államfő hiába küldte vissza tavasszal az egyszerre végletes cinizmusról és tudatlanságról árulkodó erdőirtási törvényt, a fideszes többség ismételten beterjesztette ugyanazt a normaszöveget, az évszázad legostobább indoklásával: eszerint a tarvágás azért kell, hogy az erdő gyorsabban megújuljon a sarjaztatás révén. Bárki, aki látott már közelről erdőt, vagy esetleg a 21. században betévedt egy erdőgazdálkodási tárgyú egyetemi előadásra, pontosan tudja: a sarjaztatáshoz teljesen fölösleges tarra vágni az állományt, ezt a célt a szálaló vágás tökéletesen kiszolgálja. A teremtett világot most éppen a minden életet elpusztító tarvágással védeni kívánó kormánypárt szerint viszont a „természetes folyamatok mesterséges felgyorsítása” érdekében szükség van a védett erdőterületek letarolására. A valóságban persze nincs olyan természetes folyamat, amit a tarvágás felgyorsít – ha csak a kiszáradást, az eróziót, a sokkszerű degradációt és a lokális klímasokkot ne tekintjük kívánatos természeti jelenségnek. Maga a természet semmiképpen sem tekinti annak – nem véletlen, hogy a természetben az erdők nem így újulnak meg: a természetes mintáknak a leginkább a szálaló felújítás fele meg. Hasonlóan jogi és természetvédelmi nonszensz, hogy a törvény alapján a védett erdők tarvágását semmilyen engedélyezési eljárás nem előzi meg: elegendő egy bejelentés, és ezt bürokráciacsökkentésnek nevezik. Érdekes, a tüntetések esetében még soha nem akarták hasonló eszközökkel csökkenteni a bürokráciát a tisztelt kormánypárti képviselők.
Sulyok Tamás nem ökológus, csak jogász, ám még neki (illetve nyilván a stábjának) is feltűnt, hogy amit a Fidesz-frakció másodszorra kiizzadt magából, az leginkább a joggal való visszaélés minősített esetének nevezhető. Úgy fest, az államfő is tisztán látja, hogy a módosított törvény kibővíti a tarvágás lehetőségeit a természetvédelmi, Natura 2000, tájképvédelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű, legmagasabb természetességi állapotú erdőkben. Márpedig egy korábbi AB-határozat egyértelművé tette, hogy a környezet- és természetvédelem jogszabályban rögzített szintje utólag jogszerűen nem csökkenthető. A köztársasági elnök arra is utalt, hogy a változatlan szövegű javaslathoz mellékelt új indoklás minden bizonnyal az egyértelmű alkotmányellenesség feloldását szolgálja. A törvény ugyanis bármiféle alapjogvédelmi hivatkozás nélkül számolná fel a korábbi védettséget (ezt próbálták most az új indoklásba csempészve pótolni). Amúgy az is sérti az alkotmányt, ha mellékelnek a változatlan formában benyújtott törvényszöveghez egy másik, a valósággal köszönőviszonyban sem lévő indoklást: Sulyok Tamás – nagyon helyesen – rámutatott ennek a trükközésnek a tarthatatlanságára, és arra is, hogy egy törvény valódi céljának megállapítása során nem az indoklásból, hanem a törvényszöveg tartalmából és értelméből kell kiindulni. Az államfő azt is tőle szokatlan élességgel rögzítette, hogy a Fidesz ezt a jogi szörnyszülöttet házszabályi követelmények súlyos megsértésével terjesztette be (egy másik, szintén érvényben lévő AB-határozat szerint közjogi érvénytelenségéhez vezet, ha az országgyűlés a köztársasági elnök által visszaküldött törvény érdemi újratárgyalását nem biztosítja).
Ami biztos: a törvény a természetes állapotú és védett erdők tarvágásának kiterjesztéséről szól. Ennek az intézkedésnek nincs természetvédelmi indoka – a törvény tehát alkotmánysértő, a beterjesztés módja pedig sérti a házszabályt.
A kormánypárt nem most követ el először jogi merényletet az erdők ellen. Megtették többször korábban is, amikor megvonták a védettséget a Natura 2000-es erdőterületektől, az erdőtörvény módosításával elsőbbséget adtak a gazdasági érdekeknek a természetvédelmi szempontokkal szemben, vagy a már említett 2022-es esetben szintén a védett erdők kárára próbálták kielégíteni a nehéz helyzetbe került önkormányzatok tűzifaigényét. Az említett példák és a tendencia is azt jelzi, hogy a mostani eset nem önmagában áll, és a fals indoklással szemben nem a természetvédelemről, hanem egy visszatérő erdőpusztítási szándékról szól. A NER továbbra is kizárólag profitforrásként képes tekinteni az utolsó jelentősebb megmaradt állami vagyontömegre, az állami erdőkre, és kifogyhatatlan a fantáziája, ha arról van szó, hogyan lehetne ebből a közvagyonból még egy kis magánhasznot kifacsarni.
Több esetben már az alkotmánybíróságnak kellett megakadályozni a Fidesz mohó erdőpusztítóit. A testületnek most is lesz erre alkalma, a Párbeszéd-frakció ugyanis az AB-hez fordul az újabb alkotmánysértő erdőtörvény-módosítás miatt.