Januártól július végéig csaknem 50 százalékos csapadékhiány halmozódott fel hazánkban, és a nagy folyóink vízgyűjtőin is jóval kevesebb eső esett az átlagosnál – írta közleményében az Országos Vízügyi Főigazgatóság.
Mint fogalmaztak, a korábban betározott és visszatartott vízmennyiségnek köszönhetően az ivóvízellátás és a szerződött mezőgazdasági vízigények kielégítése is biztosított.
A vízügyes szakemberek elkészítették a Magyarország területére és a nagy folyóink vízgyűjtőire hullott hét havi csapadék összesítését: az év első felében az átlagosnál 45 százalékkal kevesebb eső esett, vagyis az ilyenkor megszokott csapadék mintegy fele hiányzik. (Szemléltetésként: a legkisebb 7 havi összmennyiség Szolnok-Szandaszőlősön hullott, mindössze 98 mm, míg a legtöbb 406 mm volt, Szentgotthárd-Farkasfán.) Az országos területi átlagérték 188 mm, ami 154 mm-rel kevesebb az ilyenkor jellemzőnél.
Az Országos Meteorológia Szolgálat adatai alapján ez a periódus 1901 óta a legszárazabb 7 hónap volt Magyarországon.
Az átlagosnál jóval kevesebb csapadék hullott a Duna és a Tisza vízgyűjtőjére is a januárjától július végéig terjedő időszakban: a Duna-vízgyűjtőn az éghajlati átlaghoz képest 25%-os, míg a Tiszáén 31%-os csapadékhiány alakult ki. Mindkét területen a március volt a legszárazabb, amikor a csapadék 79-89%-a hiányzott. A vízgyűjtőkön már a tavalyi év is szárazabb volt az átlagosnál, az idei esztendő első 7 hónapja pedig ezt a hiányt csak tovább növelte.
Az aszályhelyzet, a tavak, folyók rendkívül alacsony vízállása, valamint a megnövekedett öntözési igények miatt folytatja munkáját a vízügy Országos Műszaki irányító Törzse, hogy országosan összehangolja a vízhiánnyal összefüggésben végzett vízügyi tevékenységet.
Az országban a 12 vízügyi Igazgatóságból 10 területén van érvényben vízhiány elleni készültség: jelenleg 7 vízhiánykezelő körzetben első-, 5 körzetben másod-, míg 23-ban harmadfokú (vagyis a legmagasabb) a védekezési készültség.
A megnövekedett vízigények a korábban visszatartott és betározott vízmennyiségből elégíthetőek ki. A visszatartott víznek köszönhetően folytatni tudjuk a tudatos vízkormányzást is a Tiszán Szolnoknál, aminek a legfontosabb célja továbbra is az, hogy a Kiskörei-tározóból (közismert nevén a Tisza-tóból) Szolnok város ivóvízellátása és a mezőgazdasági vízigények kielégítése is biztosított legyen.
A kialakított öntözési menetrendek jóvoltából vízkorlátozásra sehol sincs szükség. Ugyanakkor rendkívüli – vagyis az öntözési igény elején nem jelzett – vízigények lekötésére csak korlátozott mértékben van lehetőség, és csak ott, ahol van szabad vízkészlet.
A Dunán a budapesti Kvassay-zsilipnél, illetve Tasson a Sajó Elemér műtárgyon folytatódik a szivattyús vízpótlás. A 2022. július 13. óta tartó szivattyúzással mintegy 40 millió m3 vizet (nagyságrendileg egy Velencei-tónyi vízmennyiséget) emeltünk a Dunából a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ágba, amit a térségben elsősorban öntözésre, halastavak üzemeltetésére használtak fel az érintettek, vagyis nem hagyta el az országot.
A Balaton átlagvízállása augusztus 9-én reggel 78 cm volt. A következő egy hétben folytatódik a vízszint lassú csökkenése. A legfrissebb előrejelzések alapján az üdülési idény végére (szeptember 1.) a tó átlagvízállása 70-75 cm között várható.
A Balaton vízminőségét továbbra is heti egy alkalommal, 5 ponton – a tó közepén 4 helyen, valamint a Zala-torkolatnál egy helyszínen – vett mintákból vizsgáljuk.
A Velencei-tó ma reggeli vízállása 58 cm. A tó alacsony vízszintje miatt alapvető fontosságú a halak számára az oxigénellátás biztosítása, ezért elővigyázatosságból a vízügy munkatársai több ponton is levegőztető, vízforgató berendezéseket telepítettek, és azokat minden nap a kritikus hajnali időszaktól (4-5 órától) délelőtt 10-ig továbbra is üzemeltetik, hogy biztosan elkerülhető legyen az oxigénhiány kialakulása.
A területileg illetékes vízügyi igazgatóság augusztus 8-i mérései alapján a Velencei-tó vízminősége, az oldott oxigén koncentrációja, illetve az algaösszetétel és -mennyiség megfelelő a vízi ökoszisztéma fenntarthatósága szempontjából. Fontos megjegyezni, hogy ez a minősítési rendszer eltér a fürdővíz-használat szerintitől, – amit a strandokat üzemeltető önkormányzatok vizsgáltatnak! – ez utóbbi elsősorban a víz mikrobiális szennyezettségén, vagyis általában a fürdőzők által bejuttatott fertőző baktériumok jelenlétén alapul! Az igen alacsony vízszint és a párolgás miatt fellépő vízvesztés a tó vizének jelentős koncentrálódását okozza, aminek következtében számos jellemző a jövőben a halak tűrőképességét meghaladhatja, és ez halpusztuláshoz vezethet.
