Egy kormányhatározat nyomán a magas természetességű erdőterületeken őszig nincs tarvágás – hogy utána mi lesz, azt most még senki sem tudja. Abban nagyjából mindenki egyetért, hogy jó lenne tartósan visszaszorítani a tarvágást, csak éppen a jelenlegi struktúrában az erdőgazdálkodóknak a természetvédelemre is csak az eladott fa árából van pénzük.
A kormány 2026. szeptember 30-ig átmeneti fakitermelési moratóriumot rendelt el a legértékesebb állami tulajdonú védett és Natura 2000-es erdők nagy részében. A természetvédők által hosszú évek óta – és a kormányváltást megelőző év során különösen hangosan – szorgalmazott döntés ugyanakkor még erre az átmenti időszakra sem jelent teljes tilalmat: kizárólag azokra a fakitermelésekre vonatkozik, amelyek „erdőfelújítási kötelezettséget keletkeztetnek” – vagyis jellemzően olyan beavatkozásokra, amelyek után az adott erdőrészletet újra kell telepíteni vagy fel kell újítani. Egyszerűbben fogalmazva: a nagyobb léptékű, az erdőállomány lecserélésével járó kitermelések most időlegesen szünetelnek az érintett területeken.
Ez nem jelenti azt, hogy az erdészek nem dolgozhatnak az erdőkben: továbbra is elvégezhetők az erdőnevelési munkák, mint amilyen például a fiatal állományok ritkítása vagy a jobb minőségű fák fejlődését segítő beavatkozások. Ugyancsak engedélyezett marad a veszélyes, kidőlésre hajlamos fák eltávolítása utak, turistautak vagy lakott területek közelében, valamint a beteg vagy károsított fák kivágása, ha azt a hatóság szükségesnek tartja.
A szabályozás különösen fontos eleme, hogy nemcsak ideiglenes korlátozást vezet be, hanem felülvizsgálatot is előír az érintett erdők hosszú távú kezelésével kapcsolatban. A kormány arra kérte az illetékes minisztériumokat, hogy vizsgálják meg, miként lehet megerősíteni az ökológiai szempontokat és a természetvédelmi garanciákat az állami erdőgazdálkodásban. Ugyanakkor a határozat azt is rögzíti, hogy a változtatások során figyelembe kell venni az erdőalapú gazdaság működőképességét, vagyis a faanyag-termelés és az erdőgazdálkodás gazdasági szerepét sem hagyhatják figyelmen kívül.
Magyarországon az állami erdőgazdaságok a kitermelt fa értékesítéséből élnek – nem egyszerűen arról van szó, hogy elvárás velük szemben a profitgyártás, hanem paradox módon az általuk elvégzett természetvédelmi kezelési feladatokat is a fakitermelés bevételeiből finanszírozzák, vagyis mindenképpen kénytelenek a gazdasági szempontokra (is) figyelni.
További megszorító feltétel, hogy a moratórium a magas természeti értéket képviselő (természetes, természetszerű és származék erdő kategóriájú), az állami erdészeti társaságok, a nemzeti park igazgatóságok és a vízügyi igazgatási szervek kezelésében álló állami erdőterületekre vonatkozik, a magántulajdonban lévő védett erdőket nem érinti. Idehaza mintegy 2 millió hektár erdő található, ebből nagyjából 1,1 millió hektár állami tulajdonú. Az állami erdővagyon mintegy 682 ezer hektár magas természetességű erdőterületet tartalmaz. Ugyanakkor a magas természetességű erdők nem kizárólag állami tulajdonban vannak: magánerdők között is találhatók természetes vagy természetszerű állományok, jellemzően Natura 2000 besorolással (833 ezer hektárnyi erdő fekszik Natura 2000 területen, ebből 647 ezer hektár állami tulajdon, vagyis 186 ezer hektár – kb. 22–25% magántulajdonban vagy nem állami kezelésben van).
Értelemszerűen szintén nem terjed ki a tilalom az emberi beavatkozás hatására fafajösszetételében, szerkezetében erősen átalakított vagy átalakult, csak kisebb őshonos fafajokból álló átmeneti erdőkre, a kultúrerdőkre és a faültetvényekre.
Gajdos László, az új környezetvédelmi miniszter még a kampányban célzott rá, hogy a Covid-időszak, majd az ukrajnai háború okozta energiakrízis nyomán botrányosan gyakorivá váló tarvágásokkal választási győzelmük esetén kezdeni fognak valamit. A moratórium kihirdetése után az Agroinform kérdezte őt többek között arról, hogy kapnak e valamilyen kompenzációt az erdőgazdálkodók a kitermelési tilalom nyomán kieső bevételeik miatt. A rövid válasz szerint amíg a korlátozás tényleg csak átmeneti, addig nem, és ugyanígy nem számít arra sem, hogy faanyaghiány lépne fel. Mint kifejtette, ő maga nem számít arra, hogy kevesebb fát fognak kivágni, inkább azt a hatást valószínűsíti, hogy a kitermelések súlypontja áthelyeződik a nem védett területekre, illetve az erdőgazdálkodók ökológiai szempontból fenntarthatóbb erdőgazdálkodási modellekre térnek át.
Nyilatkozott a helyi sajtónak az egyik állami erdőgazdaság, az Egererdő vezetése is, az általuk kezelt mintegy 72 ezer hektár erdőterületből körülbelül 39 ezer hektárt érint a tiltás, ez a területük 54 százaléka. Ők úgy számolnak, hogy mivel az érvényben lévő egyéb jogszabályok alapján március 31. és szeptember 1. között egyébként sem végezhetnének tarvágást, közvetlen káruk nem származik a korlátozásból.
Az erdészeti szakmát és a természetvédelmet leginkább izgató kérdés most az, hogy mi lesz szeptember 30. után, és – főleg – télen, amikor a fakitermelési szezon beindul. Némi bizakodásra talán az ad okot, hogy (legalábbis a statisztikák szerint) az erdők ún. véghasználatán belül a tarvágások aránya trendszerűen csökken: a 80-as évek végén még 90 százalék körül járt, ma már „csak” mintegy 30 százalék. A kormányzati beavatkozás ezzel együtt erősen indokolt volt (itt a lapban is részletesen írtunk korábban arról, hogy miért): nem csak a védett erdők jutottak lélegzethez, hanem az erdőgazdálkodók is időt kaptak arra, hogy a gazdálkodási filozófiájukat tényleg felülvizsgálják és átalakítsák. Ősszel kiderül, mire használták ezeket a kegyelmi hónapokat; szükség lesz-e keményebb és tartósabb kormányzati eszközökre a tényleges védelem érdekében.
