Elhunyt Dr. Domschitz Mátyás PhD szervezetfejlesztő, kommunikáció kutató, tréner, korábbi egyetemi oktató, közíró, tudós.
„Gyerekkoromból indul a hatás, hogy én most itt vagyok. Tinikoromban zenekarban játszottam, basszusgitáros voltam. Mindenki csinálta a magáét a hangszerével, addig gyakoroltunk, mígnem megszólalt a zene, beleborzongtunk. Akkor valami magasabb rendű jött létre, mint amit addig mindenki a saját hangszerével tudott, összehangolódtunk. Ez az ősmintám, ezt keresem minden munkában. Az ember játszik a maga szakmáján, tudásán és ebből kombinálható valami magasabb minőség” – így kezdődik Dr. Domschitz Mátyás bemutatkozása közösségi oldalán, azon a könnyednek tűnő, mégis mély mondanivalót hordozó módon, amely annyira jellemző volt a kedves és szerény, ugyanakkor briliáns tudósemberre.
Dr. Domschitz Mátyás nevével a Zöld Hang (korábban TheVip) olvasói is találkozhattak: két nagyszerű cikket adott nekünk ajándékba. Az egyikben a ChatGPT apropóján fogalmazott meg könnyed stílusban nagyon is súlyos gondolatokat, a másikban egy nagyon fontos korábbi tanulmányára hívta fel a figyelmet, amely a tudásalapú társadalom politikájáról szólt. (E cikkét most újraközöljük.)
„A rendszerváltás környékén már trénerek voltunk. Szerveződtek civil szervezetek, ahol már trénerként segítettünk végiggondolni a szervezeteknek, hogy mit akarnak, hogyan fejlődjenek. Ez egy szervezetfejlesztési tanácsadás volt. Huszonöt évvel ezelőtt elkeveredtem az üzleti szférába is és mindaz, ami a civileknél kialakult, meg a zenekarból az jó volt ott is. Mondhatni az első generációs trénerek, szervezetfejlesztők közt ott voltunk. Mivel nem volt ilyen iskola sok mindent magunk találtunk ki. Attól, hogy nekünk kellett a szövegeket, meg az irodalmat adaptálni, a saját tapasztalatainkra kellett támaszkodni. A tapasztalatokhoz elméletet is kellet csinálni, nekem ez egy szerencse.
A doktori disszertációmat azzal a címmel írtam, hogy Tudáskombináló szervezeti hálózatok, tehát a hálózatok, szervezetek együttműködése. A vezetők számára egyre bonyolultabb a világ, nem tud egy vezető mindent, ami kell a szervezetvezetéshez és együttműködéshez. Úgy gondoltam, ez egy jó irány. Az érdeklődésem amúgy is ebbe az irányba mutatott, hogy ezt a tudáskombinációs, szervezeti kommunikációs témát érdemes fejleszteni, és most ilyen a Delfin is. Fokozatosan alakult. Egy kis fejlesztés, hozzáolvasás, kitalálás, kipróbálás. Nem sikerült mindig minden, de a sikerekből, kudarcokból alakult ki az, amit most csinálok. Erről publikálok, erről írok könyvet, ilyen tréningeket csinálok.
Amit én kutatok, az a tudásalapú emberi rendszerek. Minden szervezet egy ilyen rendszer, és a vezető ezt vezeti. Tudással dolgozik az egész szervezet, emberek dolgoznak benne. Minden, ami az emberekkel történik, rokonszenv, ellenszenv, alkotási vágy, szorgalom, az benne van a szervezetben. A rendszer, meg azt jelenti, hogy senki nem ítélhető meg önmagában, mindig egy több emberrel való viszonyban olyan, amilyen.
A jól együttműködő cégekben, valahol a világgazdaság centrumában, ott megy ez a fajta együttműködés. Nekünk meg van egy régi kultúránk, ami miatt lemaradunk. Szeretném, ha Magyarország utolérné ezeket az országokat. Ez a motívumom, hogy csak azért is legyünk ugyanolyan jók vagy még jobbak.”