A mesterséges intelligencia hozzájárulhat az energiahatékonyság növeléséhez és a környezeti problémák megoldásához, de közben jelentős erőforrásokat emészt fel, és tovább növelheti a társadalmi egyenlőtlenségeket. Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus szerint az AI fejlődése hosszabb távon akár a kapitalizmus jelenlegi formájának megszűnéséhez is vezethet. A Zöld Hang Stúdióban Kis Miklóssal beszélgetett a technológia környezeti hatásairól, a munka jövőjéről és a lehetséges társadalmi megoldásokról.
Segíthet az AI a fenntarthatósági válság kezelésében?
A mesterséges intelligencia és a fenntarthatóság kapcsolata ellentmondásos. Az AI jelentős hatékonyságnövekedést tehet lehetővé, és olyan problémák megoldásában is segíthet, amelyekre korábban nem álltak rendelkezésre megfelelő eszközök. Ugyanakkor a technológia működtetéséhez szükséges infrastruktúra kiépítése és üzemeltetése jelentős energia-, víz- és területigénnyel jár.
Pogátsa Zoltán szerint a probléma egyik alapvető oka, hogy a világgazdaság energiaigénye továbbra is növekszik, a megújuló energiaforrások terjedése pedig eddig nem eredményezte a fosszilis energiahordozók felhasználásának megfelelő mértékű visszaszorulását. Az AI terjedése így a jelenlegi körülmények között további környezeti terhelést jelenthet.
Hosszabb távon ugyanakkor elképzelhetőnek tart egy olyan gazdaságot, amelyben a mesterséges intelligencia energia- és vízigényét fenntartható módon lehet kielégíteni. A legnagyobb kérdés szerinte az, hogy az odáig vezető átmenet milyen környezeti következményekkel jár.
A beszélgetésben szóba került a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) egyik becslése is, amely szerint az AI széles körű alkalmazása 2035-re jelentős, a globális energiaigény néhány százalékának megfelelő megtakarítási lehetőséget kínálhat. Pogátsa azonban óvatosságra intett az ilyen hosszú távú előrejelzésekkel kapcsolatban. A mesterséges intelligencia technológiája és gazdasági környezete olyan gyorsan változik, hogy szerinte még néhány évre előre is nehéz megbízható prognózisokat készíteni.
Miért nem biztos, hogy a nagyobb hatékonyság kisebb környezeti terhelést jelent?
A beszélgetés egyik központi kérdése a Jevons-paradoxon volt. Eszerint a technológiai hatékonyság javulása nem feltétlenül vezet az erőforrás-felhasználás csökkenéséhez: az olcsóbbá vagy hatékonyabbá váló tevékenységekből ugyanis többet is végezhetünk.
Pogátsa szerint a kapitalista gazdaság növekedésorientált működése miatt a vállalatok a hatékonyságnövekedésből származó megtakarításokat jellemzően újabb termelésre és beruházásokra fordítják. Így a technológiai fejlődésből származó előnyök nem szükségszerűen jelennek meg a környezeti terhelés csökkenésében vagy a munkaidő rövidülésében.
A mesterséges intelligencia tehát önmagában nem garantálja a fenntarthatóság javulását. A tényleges hatás attól is függ, hogyan használjuk fel a termelékenység növekedését, illetve milyen gazdasági és politikai intézmények között alkalmazzuk a technológiát.
Az AI tovább növelheti az egyenlőtlenségeket
A mesterséges intelligencia társadalmi hatásait vizsgálva a beszélgetőpartnerek kitértek a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségekre is. A kérdés a fenntarthatóság szempontjából különösen fontos, mivel a leggazdagabb társadalmi csoportok fogyasztásához és életmódjához lényegesen nagyobb környezeti terhelés kapcsolódhat.
Pogátsa szerint az AI terjedésének első szakaszában különösen nagy különbségek alakulhatnak ki azok között, akik hozzáférnek a legfejlettebb mesterségesintelligencia-rendszerekhez, akik csak egyszerűbb, olcsóbb modelleket használhatnak, illetve akik teljesen kimaradnak a technológia alkalmazásából.
Ez a különbség a termelékenységben és a gazdasági lehetőségekben is megmutatkozhat.
A következő szakasz azonban még alapvetőbb változást hozhat. Pogátsa úgy véli, hogy a mesterséges intelligencia hosszabb távon nem csupán hatékonyabbá teszi az emberi munkát, hanem számos területen teljesen ki is válthatja azt.
A folyamat kezdetben nem feltétlenül tömeges elbocsátásokkal jár. Elképzelhető, hogy a vállalatok egyszerűen egyre kevesebb új dolgozót vesznek fel, miközben az automatizáció fokozatosan átveszi a korábban emberek által végzett feladatokat.
Mi történik, ha a gépek átveszik az emberi munkát?
A beszélgetésben az IMF 2024-es elemzése is előkerült, amely szerint a fejlett gazdaságokban a munkahelyek mintegy 60 százaléka lehet valamilyen módon érintett a mesterséges intelligencia terjedésében. A feltörekvő és az alacsony jövedelmű országokban az arány ennél kisebb lehet.
Pogátsa szerint azonban az AI és a robotizáció hosszabb távú következményei a kevésbé fejlett gazdaságokat sem kerülik el.
A közgazdász történelmi párhuzamként idézte fel, hogy a technológiai fejlődés először a mezőgazdaságban, majd az iparban csökkentette jelentősen az élőmunka iránti igényt, miközben új foglalkoztatási lehetőségek nyíltak a szolgáltatásokban. A mesterséges intelligencia viszont éppen a szolgáltatószektor és a szellemi munka jelentős részét érintheti.
Ha az automatizáció a gazdaság szinte minden területére kiterjed, már nem magától értetődő, hogy a megszűnő munkahelyek helyén elegendő új állás jön létre.
Ez pedig a jelenlegi gazdasági rendszer működésével kapcsolatban is felvet egy alapvető kérdést: ki vásárolja meg a vállalatok által előállított termékeket, ha az automatizáció következtében egyre kevesebb ember jut munkajövedelemhez?
Az alapjövedelem egy új gazdasági rendszer része lehet
A beszélgetés végén a lehetséges közpolitikai válaszok kerültek előtérbe. Ezek közül kiemelt figyelmet kapott a feltétel nélküli alapjövedelem, amelyről azonban a beszélgetőpartnerek részben eltérően gondolkodnak.
Kis Miklós felvetette, hogy az alapjövedelem önmagában vajon elegendő megoldást jelenthet-e az automatizáció következtében kialakuló egyenlőtlenségekre, vagy további intézményi változásokra is szükség lenne.
Pogátsa szerint a valódi feltétel nélküli alapjövedelmet nem egyszerűen a jelenlegi jóléti rendszer egyik újabb támogatási formájaként kell elképzelni. Az általa felvázolt jövőképben az alapjövedelem egy olyan posztkapitalista gazdasági rendszer része, amelyben az emberi megélhetés már nem függ a hagyományos értelemben vett bérmunkától.
Ebben a rendszerben az automatizált termelésből származó javak elosztását társadalmi szinten kellene megszervezni, és mindenkinek biztosítani kellene az emberi méltósághoz szükséges életfeltételeket.
Pogátsa ezért a korábbi, korlátozott időtartamú alapjövedelem-kísérleteket sem tartja alkalmasnak arra, hogy egy ilyen gazdasági rendszer működését modellezzék. Szerinte alapvető különbség van aközött, hogy valaki néhány évig támogatást kap, vagy egész életére biztosítottnak tudhatja a megélhetését.
Mi marad az embernek egy automatizált világban?
Az AI terjedése nemcsak gazdasági, hanem az emberi élet értelmével kapcsolatos kérdéseket is felvet.
Ha a munkavégzés többé nem a megélhetés alapvető feltétele, vajon mivel töltik majd az emberek az idejüket? Pogátsa szerint felértékelődhetnek azok a tevékenységek, amelyek középpontjában az emberi kapcsolatok állnak: a gyermeknevelés, az idősgondozás, a közösségi élet, az alkotás vagy éppen a másokról való gondoskodás.
A közgazdász ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kedvező társadalmi átalakulás egyáltalán nem garantált. A mesterséges intelligencia és a robotizáció eszközeinek további koncentrációja akár szélsőséges egyenlőtlenségekhez és súlyos társadalmi konfliktusokhoz is vezethet.
A beszélgetés egyik legfontosabb következtetése ezért az volt, hogy a technológiai fejlődés önmagában nem határozza meg a társadalom jövőjét. A fenntarthatóság, az igazságos elosztás és az emberi jólét szempontjából döntő jelentősége lehet annak, hogy milyen politikai döntések és társadalmi intézmények alakítják az AI alkalmazását.
A teljes beszélgetés megtekinthető a Zöld Hang YouTube-csatornáján, és meghallgatható a Spotify-on.
MI-vel készült az összefoglaló.
