A Balaton vízállása 2026. október elején megközelítette a 2003-as történelmi minimumot. Több egymás utáni, negatív vízegyenlegű év korábban is előfordult, de az éghajlati háttér azóta megváltozott: a melegedés növeli a párolgási igényt, egy átlagos téli víztöbblet pedig már nem ellensúlyozza a nyári vízhiányt. Szabó Péter, az ELTE Meteorológiai Tanszék doktorandusza rövid elemzésében azt mutatja be, hogy alakult át a Balaton vízutánpótlását biztosító terület vízegyenlege.
Szerzők: Szabó Péter, éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza.
A cikk forrása a Másfélfok. A Zöld Hang a cikket a Másfélfok szerkesztősége engedélyével vette át.
Nem példátlan a mostani vízállás, de más éghajlaton jelentkezik
2026 októberének elején 29 centiméter volt a Balaton vízállása, alig meghaladva a 2003 októberében mért 23 centiméteres történelmi minimumot. Ezek az értékek nem a tó átlagos mélységét jelentik, hanem a vízmérce nullpontjához viszonyított vízszintet.
A Balaton egy sekély tó, így vízszintjének ingadozása is természetes jelenség. Ugyanakkor a mostani helyzetet már nem csak a természetes változékonyság magyarázza. Hiszen ugyanazon alacsony vízszint ma már melegebb éghajlaton, nagyobb párolgási igény mellett alakul ki.
A tó vízmérlegét alapvetően négy tényező határozza meg: a bemeneti oldalt a csapadék és a hozzáfolyás adja, míg a kimenet összetevői a párolgás és az elfolyás. Fontos, hogy a vízmérleg természetes folyamatait, a csapadékot és a párolgást ne csak a Balaton felszínén nézzük: sokat számít, hogy mi történik a vízgyűjtőjén, vagyis azon a területen, ahonnan a víz a tó felé érkezhet.
A vízgyűjtő egyenlege erős kapcsolatot mutat a tó vízállásával
Elemzésünkben a vízgyűjtő vízellátottságát a Thornthwaite-féle csöbörmodellel vizsgáltuk. Ez egy olyan modell, amely hónapról hónapra követi a csapadék és a párolgás viszonyát. Így jól megfigyelhető, mikor keletkezik víztöbblet, és mikor alakul ki vízhiány.
Az éves összesítéshez az előző év novemberétől adott év októberéig tartó, ún. hidrológiai éveket tekintettük. A kapott egyenleget a Balaton 1988 óta nyilvánosan elérhető, a tóra átlagolt napi vízállásadataival vetettük össze, minden évből az októberi átlagértékeket használva. A 2026-os októberi vízállást jelöltük az ábrán, azonban az éves vízegyenleg nincs megadva.
A kapcsolat nagyon erős: a korrelációs együttható az elmúlt 20 évre 0,83 körüli. Ez a magas érték nem véletlen: a vízgyűjtőről lefolyó víz közvetlenül táplálja a tavat, így nagyrészt a vízgyűjtő vízegyenlege határozza meg a tó vízállását. Ez nem a tó teljes vízmérlegének kiszámítása, hiszen abban vannak szabályozási, mesterséges vízmozgások is, de jól jelzi, mennyire összefügg a Balaton állapota a környező terület vízháztartásával.
A 2000-től vizsgált 26 évből 16-ban negatív volt a víztöbblet és a vízhiány éves egyenlege. Több egymást követő negatív egyenlegű év azonban előfordult korábban is, az 1990-es évek elején, 2000 és 2003 között, majd 2021–2022-ben és 2024 óta. Látszik, hogy a jelenlegi helyzet nem egyetlen száraz nyár következménye, hanem a vízhiány több éven át tartó halmozódásának.
A téli többlet már nem ellensúlyozza a nyári hiányt
Korábbi elemzésünkben kimutattuk, hogy éghajlatunk a kis éves csapadéknövekedés mellett is jelentősen szárazabbá vált. A Balaton vízgyűjtőjén is ez a változás a lényeg: nemcsak az számít, mennyi víz érkezik, hanem az is, mekkora az éghajlat vízigénye, amely nemcsak a tó vízfelszínében, hanem a vízgyűjtőn is jelentkezik, és sajnos az egyes évszakokban eltérő módon.
A globális felmelegedés miatt a legfontosabb változás az évszakok közötti egyensúly eltolódása. A Balaton vízgyűjtőjén korábban általában a nyári vízhiányhoz hasonló nagyságú téli víztöbblet társult; tavasszal inkább többlet, ősszel gyenge hiány volt összességében a jellemző.
Az évszakos mintázat alapvetően megmaradt, az arányok azonban megváltoztak. Az átmeneti évszakokban nincs változás, a téli víztöbblet kissé nőtt, a nyári vízhiány azonban olyan nagyot erősödött, amit az átlagos téli növekedés már nem tud ellensúlyozni. Egy átlagos évben tehát a korábbi víztöbbletből vízhiányba mentünk át.
Különösen fontossá vált a hűvös félév, amikor kisebb a párolgás, és visszatöltődhetnek a vízkészletek. Ha ez az időszak is száraz, a tó és vízgyűjtője eleve kedvezőtlenebb helyzetből várja a nyarat. Ez történt most is: 2025 száraz volt, a téli feltöltődés elmaradt, majd a nyári vízhiány is jelentős volt 2026-ban. Már csak egy bőséges csapadékú téli félévvel tudjuk természetes módon nem kiszárítani a Balatont.
A Velencei-tónál a sekélység tovább erősíti a problémát
Hasonló folyamatok terhelik a Velencei-tavat is. A tó természeténél fogva erősen ingadozó vízszintű, és történelme során többször teljesen kiszáradt; utoljára dokumentáltan 1866-ban.
A melegedés azonban itt is kedvez a szélsőségesen alacsony vízálláshoz vezető helyzeteknek. Korábbi kutatásunk szerint a tó nyári vízhőmérséklete 1971 óta több mint 4 °C-kal emelkedett, gyorsabban, mint a környező levegőé. A nagyon sekély vízben egymást erősíthetik a kedvezőtlen folyamatok: a hőség és a párolgás csökkenti a vízmennyiséget, a kisebb víztömeg pedig könnyebben felmelegszik. Miközben tehát a vízszint ingadozása természetes, a tó körüli turizmust és infrastruktúrát állandóbb vízállásra rendeztük be.
Eltűnhet a Balaton? Mit tehetünk?
Bár felmerültek ilyen apokaliptikus víziók, a tudományos eredmények nem támasztják alá, hogy a Balaton másfél évtizeden belül eltűnhet. Ugyanakkor a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet modellezése szerint 2040-től a többéves aszályok idején szükségünk lesz külső, mesterséges vízpótlásra.
A felkészüléshez ezért nem elég azt figyelni, hogy most megdől-e a 2003-as minimumrekord. Ami vélhetően nem fog, mert októberben a tó vízszintje egy-egy centit emelkedett. Azt kell elfogadnunk, hogy a nyáron egyre erősödő vízhiányt a hűvös időszak gyengén növekvő víztöbbletéből nem tudjuk pótolni. A Balaton jövőjéről szóló gondolkodás középpontjába ezt az átalakuló egyensúlyt kell helyeznünk, és minél inkább hagyni a bőséges csapadékú téli félévek idején a vizet a tóban és a vízgyűjtőjén. Egyedül így lehet esélyünk kedvező szinten tartani a tó vízszintjét, egy átlagos csapadékú télen vagy nyáron már nem.
Az ábrák elkészítéséhez és a számításokhoz az alapadatok forrása: ODP és HYDROINFO. Köszönjük az ellenőrzött, homogenizált és rácsra interpolált, felszíni meteorológiai megfigyeléseket a HungaroMet Nonprofit Zrt-nek, a hidrológiai adatokat pedig az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak és részben a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóságnak.
A cikk forrása a Másfélfok. A Zöld Hang a cikket a Másfélfok szerkesztősége engedélyével vette át.
