Az extrém szárazság, a tartós hőség és az eső hiánya látványosan átformálta a Dunát. A helyenként zöldeskék, áttetsző víz nem feltétlenül jelent egészségesebb folyót. A szárazság miatt a Duna és a Tisza élővilága is változik. Míg a kiszáradó árterekből fekete gólyák húzódnak a folyópartra, kagylók pusztulnak el és feltehetően csökkent a tiszavirág lárváinak tápláléka. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, Vízi Ökológiai Intézet kutatóinak már vannak eredményeik ezekről a folyamatokról, az Országos Vízügyi Főigazgatóság pedig a monitoringadatok átfogó értékelése után jövő év elejére ígér aktuális képet a Duna vízminőségéről.
“A Duna szokatlan színe mögött hosszabb ideje zajló változás is áll: a lebegtetett finom hordalék mennyisége több mint a felére csökkent, és az elmúlt évek rendkívüli kisvizei tovább erősítették a folyamatot” – derül ki Abonyi András tudományos főmunkatárs, Kriska György tudományos tanácsadó és Szekeres József ökológiai szakértő válaszaiból. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének munkatársait a folyón és a partján megfigyelhető jelenségekről kérdeztük.
„Az átlátszóbb vízben több fény jut a mederfenékre, elősegítve a bevonatlakó algák és vízinövények terjedését. A víz kékes árnyalata a nagyobb átlátszósággal, zöldes színe pedig részben a mederfenéken növekvő algákkal magyarázható.”
A kutatók szerint a Tiszán is hasonló átalakulás figyelhető meg. A folyó jellegzetes „szőke” színét korábban a rendszeres áradásokkal érkező, agyagásványokban és szerves anyagban gazdag hordalék adta. Ez egyúttal táplálékot is jelentett a szűrögető szervezeteknek, köztük a tiszavirág lárváinak.
„A lebegtetett táplálék csökkenése feltételezésünk szerint hozzájárulhatott az idei tiszavirágzás mérséklődéséhez az Alsó-Tiszán. A folyó átalakulását jól szemlélteti a Bodrog és a Szamos torkolata, ahol a sárgásbarna mellékfolyók vize a ma már zöldeskék Tiszába ömlik.”
A Dunának a rendkívüli aszály és a tartós kisvíz szinte mediterrán arcot adott: átlátszó, meleg víz, kiszáradt ártéri erdők és kabócák zizegése jellemezte a nyarat – fogalmaztak a szakértők. A tavaszi árhullám elmaradása közben egyes halfajok ívóhelyeinek kiterjedését és elérhetőségét is csökkentette, ami az ivadékok számára és a halállomány utánpótlására is kedvezőtlenül hathat.
„Ennek mértékét a későbbi felmérések mutathatják meg. Intézetünk hosszú távú (Duna HTM) monitoringadatai szerint a tartós kisvíz a mikroalgák közösségét átalakítja: csökken a sokféleség, visszaszorulnak a folyóvízre jellemző kovavázas kovamoszatok, miközben a melegebb vízhez jobban alkalmazkodó zöldalgák és ostoros algák kerülnek előtérbe. Az alacsony vízhozam miatt nemcsak a lebegőanyag, hanem a nehezebb algák is könnyebben kiülepedtek, ami a víz szokatlanul nagy átlátszóságához is hozzájárult.”
A visszahúzódó folyó mellett a partvédő kövezések hordalékkal feltöltődött részei helyenként természetes kavicsos-homokos mederre emlékeztettek. A látvány alapján felmerülhet, hogy a part közelebb került egykori állapotához. A kutatók azonban óvatosságra intenek:
„Ez nem jelenti a part természetessé válását. Bár a kövezések több halfajnak, például a menyhalnak és a gébeknek is élőhelyet biztosítanak, megakadályozzák a szakadó partok természetes megújulását.
A folyamatosan erodálódó partfalak nélkülözhetetlen élőhelyei többek között a tisza- és dunavirágnak, valamint a partifecskének és a gyurgyalagnak. A mezőgazdasági területek védelmében végzett partbiztosítás megszünteti ezt a természetes dinamikát, amit az alacsony vízállás sem állít helyre.”
A Duna élővilágára a betorkolló patakok romló vízminősége is hatással van. Extrém szárazság idején ezek vízhozamának jelentős részét tisztított vagy tisztítatlan szennyvíz adhatja.
„A Szilas-patak torkolatánál végzett vizsgálatok jól szemléltetik a következményeket: a korábban gazdag vízinövényzetnek, változatos gerinctelen faunának és vízimadaraknak otthont adó élőhelyen egy későbbi felmérés során már csupán két, szennyezést jól tűrő faj, az invazív foltos planária (Dugesia tigrina) és a közönséges víziászka (Asellus aquaticus) került elő. A kedvezőtlen hatás szerencsére elsősorban a pataktorkolat közvetlen környezetére korlátozódik.”
A part mentén eközben egymástól nagyon eltérő jelenségeket lehetett látni: elpusztult kagylókat, megjelenő növényzetet és táplálkozó vízimadarakat. A visszahúzódó víz egyes fajokat kiszorít, másoknak új táplálkozóhelyeket nyit meg, és a parti növényzet terjedését is elősegíti – magyarázták a Vízi Ökológiai Intézet kutatói.
„A sekély mélyedésekben rekedt kagylók a felmelegedő, majd kiszáradó vízben tömegesen pusztulnak el, vagy ragadozók zsákmányává válnak. Idén például szürke varjakat is megfigyelhettünk, amint a Dunából gyűjtött kagylókat a magasból aszfaltra ejtve törték fel.”
A folyóparton megjelenő madarak jelenléte ugyanakkor a távolabbi élőhelyek állapotáról is árulkodhat. Az áradások elmaradásával az ártéri vizes területek egyre kevésbé biztosítanak táplálékot a gázlómadaraknak.
„A korábban itt táplálkozó nagy kócsagok és fekete gólyák ezért gyakrabban jelennek meg a folyópartokon. Különösen a háborítatlan ártéri erdőkhöz kötődő fekete gólya feltűnése jelzi az ártéri élőhelyek kiszáradását.”
A mellékágakban élő hódcsaládokat is súlyosan érintette az aszály. A vízszint csökkenése és a Dunával való kapcsolat megszűnése korábban ideális élőhelyeket tett alkalmatlanná számukra.
„Erre példa az újpesti Palotai-sziget és Népsziget közötti egykori holtág, amelynek hódcsaládját a „Legyél te is hódhívő” című filmünk is bemutatja” – mondja Kriska György.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság a hazai és nemzetközi monitoringadatok átfogó értékelését ígéri az aktuális összképhez a Duna vízminőségét illetően. „A Duna vízminőségének hosszabb távú alakulását nem egy-egy időszak vagy egyetlen mérési eredmény alapján értékeljük, hanem többéves monitoringadatok és komplex állapotértékelések alapján.”
Az OVF tájékoztatása szerint jelenleg folyamatban van a Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv 4 elkészítése is, amelynek keretében az elmúlt időszak monitoring programjainak eredményei kerülnek kiértékelésre. Ezen eredmények átfogó kiértékelését követően tudnak megalapozott és aktuális képet adni a Duna vízminőségi helyzetéről és annak változásairól. Ezzel párhuzamosan a nemzetközi Duna-felmérés eredményeit is értékelik.
„Emellett 2025-ben zajlott le az 5. nemzetközi Duna-felmérés (JDS5), amely a Duna-medence egyik legátfogóbb nemzetközi vízminőségi vizsgálata. A program keretében számos fizikai, kémiai és biológiai paramétert, valamint több újonnan előtérbe kerülő szennyezőanyagot is vizsgáltak.” Az eredményekből részletes tudományos értékelés készül 2027 elejére. Az eredményekről a lakosság számára is készítenek egy rövidebb, közérthető összefoglalót.
