Szemléletformálásról, húsfogyasztásról és szegénységről is beszélgettünk az állatvédelemért felelős főpolgármesteri megbízottal. Mit szól ahhoz Szabó Rebeka, hogy a fideszes többségű Fenntartható fejlődés bizottsága lesöpörte a Párbeszéd javaslatát a vadállatok cirkuszi szereplésének tiltásával kapcsolatban? Interjú.
Nagy visszhangot kapott múlt héten a Párbeszéd határozati javaslata, mely meg akarta tiltani, hogy vadállatok cirkuszban szerepelhessenek. Az azonban nem, hogy az Országgyűlés fideszes többségű Fenntarthatósági fejlődés bizottsága leszavazta azzal az indokkal, hogy az általuk kinevezett miniszteri biztos a közeljövőben majd előáll egy átfogó javaslatcsomaggal, ami ezt is tartalmazhatja. Mit szól a döntéshez?
Az egyik hazai magáncirkusz afrikai elefántjainak közelmúltbeli, gyanús körülmények között történt halála ismét rávilágított arra a tényre, hogy a vadállatok cirkuszokban való szerepeltetése, a különböző „mutatványokra” való idomítása, a cirkuszi menazsériában való tartása és rendszeres szállítása teljesen idegen az állat normális viselkedésétől, nem felel meg természetes igényeinek, és gyakran kifejezett szenvedéssel jár számukra.
Nem véletlen, hogy az Európai Unió több mint 20 országában már tilos vagy éppen folyamatban van a tiltás a vadállatok szórakoztatóiparban való használatáról.
Az elefántok, medvék, oroszlánok nem jókedvükben egyensúlyoznak kis porondokon, és nem tartozik természetes viselkedésükhöz az sem, hogy ostorcsattogtatásra karikákon ugráljanak át. Egyszerűen ideje leszámolni az olyan szórakozással, aminek az az üzenete, hogy az ember uralkodik a vadállatokon. A bizottság fideszes többségének döntését álságosnak tartom, mivel Kocsis-Cake Olivio által benyújtott javaslatunk direkt csak egy szándékról szólt, a kormánytöbbségnek lett volna lehetősége kidolgozni a határidőket és a részletszabályokat. Ez nyilvánvalóan nem áll szándékukban.
Miért van szükség állatvédelemért felelős megbízottra Budapesten?
A főváros vezetése elkötelezett a társként és a természetben velünk élő állatok védelméért, a természet megőrzéséért, mindazért, ami környezetünk élhetőbbé tételéhez, a biodiverzitás fenntartásához szükséges.
Ahhoz, hogy a Budapesti Állatvédelmi Chartában megfogalmazott célokat elérjük, szükség van valakire, aki ezek megvalósítását kidolgozza, ez alapján javaslatokat tesz és a teljesülést folyamatosan nyomon követi.
Örülök neki, hogy a zuglói alpolgármesterség mellett én végezhetem társadalmi munkában ezt a feladatot.
Ön szerint megfelelő-e a magyar állatvédelmi törvény?
Az állatvédelmi törvény tartalmaz előremutató szabályokat, ugyanakkor hiányosságai is vannak, emellett számos kapcsolódó jogszabályon is lenne mit javítani. A gyakorlat nem alkalmaz elég szigorú szankciókat, sokszor az intézkedő hatósági személy elköteleződésén múlik, hogy állatkínzás esetén mi lesz az érintett állat sorsa. Gyakran fordul elő, hogy bántalmazott állatot visszaadhatják eredeti gazdájának az eljárás idejére. Ezt azért tehetik meg, mert a törvény nem kezeli az állatot sértettként, ő jelenleg egy használati tárgy jogaival rendelkezik.
A jogszabályi háttér tehát egyenetlen, de az ítélkezési gyakorlat is problémás: sajnos még mindig nagyon ritka, hogy akár rövidebb letöltendő büntetést is kiszabnának állatkínzásért Magyarországon.
Állatvédő civil szervezetek az elmúlt években már több komoly szakmai anyagot, törvénymódosítási javaslatot tettek le az illetékes minisztériumok asztalaira, de a jelek szerint a kormány ezeket csak a fiókban tárolja, mert nem valósították meg őket.
Miközben a világjárvány rendkívüli terhet hozott az emberiségre, különösen a nagyvárosokban, a közöttünk élő állatok élete mennyire változott meg? Fontos a kutyáknak, hogy este 8 óra után is kijárhassanak?
Azon állatok számára, melyeknek van gazdájuk, radikális változást nem jelent a koronavírus időszaka, bár a kutyasétáltatás szabályai a kijárási tilalom miatt megváltoztak. A Párbeszéd felszólalt az országgyűlésben azért, hogy lehessen este nyolc óra után is kutyát sétáltatni, szerencsére a kormány is belátta ennek fontosságát. A kutyafuttatókban a javasolt házirend szerint rövidebb ideig, kevesebbet lehet bent tartózkodni. Odabent bandázni amúgy tényleg jó dolog, de a koronavírus miatt kockázatot jelent csoportok kialakulása.
A gazdátlan, kóbor állatoknak nehezebb a helyzete. Az őket segítő civil szervezeteknek a járvány miatt nem egyszerű adományokat gyűjteniük, hiszen nincsenek rendezvények. Az örökbeadás sem könnyű most. Az interneten próbálják felkelteni a figyelmet, én is fokozottan ajánlom az embereknek, hogy hallgassanak azokra a szervezetekre, amelyekről tudják, hogy megbízhatóak. További feladatot jelentenek a civileknek az otthonukban magukra maradt állatok, ha a velük élő embert kórházba kell szállítani.
Az Illatos úti telep egyébként a járvány idején is ugyanúgy működik tovább, nem állt le semmi.
Lehet örökbe fogadni, csak a koronavírus miatt telefonon be kell jelentkezni. Emellett a Fővárosi Rendészet Állatvédelmi Őrszolgálata és az Állatmentő Liga együttműködésének köszönhetően, ha valakinek a háziállata kijárási tilalom idején sürgős orvosi kezelésre szorul, akkor segítenek orvoshoz juttatni.
Ha nagyvárosi környezetben, a lakásokban magukra hagyott kutyák végigvonítják az egész napot, akkor van valami teendőnk?
Ha a gazdával hiába beszélnek a szomszédok, érdemes segítséget kérni. Az illetékes kerületi vagy települési önkormányzat jegyzőjénél lehet megtenni a bejelentést megtenni. Kivizsgálás céljából hatósági állatorvost küldenek a helyszínre, de a kerületi állatvédő csoportok is tudnak segíteni: miután megkeresik őket, személyesen becsöngetnek a gazdákhoz.
Közben a vírussal párhuzamosan a mínuszokkal is meg kell küzdeni, ami további feladatokat jelenthet.
Budapesten is sok a kertben élő kutya, macska, rájuk fokozottan oda kell figyelni. Fontos, hogy a kutyaólok jó minőségűek legyenek. Érdemes szalmával és nem textillel kibélelni őket, hogy ne nedvesedjenek át, de ezt is cserélni kell. Ezek az állatok fáznak a hidegben, hiába védi őket. A kijárós cicák életmódja is hordoz veszélyeket, egyrészt könnyen elgázolják őket, másrészt gyakran énekesmadarakkal táplálkoznak. Külön problémát jelent a rengeteg kóbormacska, ezért is szükséges az ivartalanítás. Ha befogadni nem is tudjuk őket, nagy hidegben esetleg készíthetünk nekik esővédett búvóhelyet. A madaraknak is szüksége van télen a segítségünkre, hogy elég élelemhez jussanak.
Ajánlom például a Magyar Madártani Egyesület weboldalát, ahol sok hasznos tanács olvasható a téli etetés kapcsán. Ha egyszer elkezdünk madarat etetni, nem szabad abbahagyni, a rendszerességre kell törekedni.
Itatót is eszkábálhatunk nekik, amelyben nagy hidegben cserélni kell a vizet, hogy ne jégtömböt találjanak benne egy idő után. Magam is lelkesen etetem őket, miközben próbálom kikísérletezni, hol férnek hozzá a legjobban az eleséghez. A társasházunk kertjében és az utcán több ponton is kihelyeztem számukra táplálékot, figyelem, hogy mit szeretnek, melyiket kellene áttenni máshová.
Mennyire érdekli a fővárosi embert az állatok sorsa? Van-e különbség a vidékhez képest?
A nagyvárosokban, lakásokban élő embereknek is szüksége van a természetre, többségük az állatok közelségének is örül. Budapesten sok az állatszerető ember, bár időnként itt is előfordul állatkínzás, bántalmazás. Miközben országos szinten problémát jelent az elhanyagolás, és sajnos a kutyák lánca nem egyszer belenő a nyakukba, mert egyesek annyira nem figyelnek oda rájuk, a budapestiek a nagyobb népsűrűségnek köszönhetően hamarabb észreveszik és bejelentik az ilyen eseteket, még a kertvárosi részeken is.
Milyen módon lehet valóban formálni az emberek gondolkodását az állatokról?
Hozzáértő szakemberek és szervezetek dolgoznak ezért. A gyerekek remek célpontnak számítanak, mert nyitottak, érdeklődőek és erendően is pozitívan viszonyulnak az állatokhoz. Erősíteni kell bennük ezt a hozzáállást, elmagyarázni nekik az állatokkal való helyes bánásmódot. A felnőttek esetében a példamutatásra hívnám fel a figyelmet. A Magyar Szőrmeellenes Liga kezdeményezésére a Főváros és Zugló is úgy döntött, hogy legalább a saját rendezvényein, vásárain megtiltja a szőrméből készült áruk forgalmazását.
Nyilvánvalóan nem tudjuk az egész ipart leállítani, de fontos értékválasztáson alapuló üzenetet küldhetünk ezzel az embereknek.
Mivel Budapest állatvédelmi céljainak a konkrét programok mellett fontos része a szemléletformálás, ezt egyes kampányokhoz társítjuk majd. Számítunk a civil szervezetek és a kerületi önkormányzatok együttműködésére is. A konkrét lépéseket kommunikációs szakemberekkel egyeztetve tervezzük meg.
Mennyi húst fogyaszt?
Egyre kevesebb állati eredetű élelmiszert fogyasztok, ebben az állatjóléti és környezetvédelmi szempontoknak egyaránt nagy szerepük van. A jelentős környezeti terhelés mellett a nagyipari állattartás nem teszi lehetővé, hogy ezek természetes igényeiknek megfelelő módon éljenek, a vágóhidak lehető legkisebb szenvedést biztosító gyakorlatával kapcsolatban is bizalmatlan vagyok. Marhát már évek óta nem eszem, húst átlagosan hetente egyszer, akkor is inkább halat. Tojásból csak szabadtartású tyúktól származót vásárolok, a kávémba zabtejet rakok, és igyekszem kistermelői sajtot venni. Persze ez nem mindig könnyű, egyrészt mert ezek a termékek sokszor drágábbak, másrészt mert több időt kell fordítani az élelmiszer beszerzésre és a főzésre, mivel a menzákon, a könnyen és gyorsan elérhető meleg ételek között sokkal kevesebb a húsmentes opció. Mindemellett nemcsak a húst, de a pálmaolajat tartalmazó termékeket is kerülöm, mivel az orangutánok élőhelyéül is szolgáló trópusi erdőket irtják az olajpálma-ültetvények miatt.
Mi a véleménye a lombikhúsról?
Sokféle húspótló megoldással kísérleteznek, ezek közül van, amelyik növényi fehérjék és fűszerek használatával próbál húshoz hasonló ízélményt elérni, és van, amelyik „lombikban”, laborkörülmények között próbál állati fehérjékből álló izomszövetet növeszteni. Még nem igazán tudni, hogy ezek közül melyik előállítása lesz gazdaságilag és környezetileg is fenntartható, és melyikkel lesznek elégedettek a fogyasztók.
Az viszont biztos, hogy a jelenlegi mértékű húsfogyasztás nem fenntartható, és ezt nemcsak a vegán aktivisták mondják, hanem például David Attenborough is legutóbbi, egész életművét lezáró filmjében.
Szerintem persze nem kell és nem is lehet teljesen leszámolni a húsevéssel, de ha lényegesen kevesebbet ennénk, akkor ehhez jóval kevesebb állatra lenne szükség, őket már lehetne szabadon, természetes körülmények között tartani. És persze ne felejtsük el, hogy Magyarországon sokan sajnos még egyáltalán nem jutnak elég ennivalóhoz, tehát a mélyszegénységet és az éhezést is fel kell számolnunk. Ehhez nem több húsra, hanem igazságosabb elosztásra, például alapjövedelemre lenne szükség.
Egy interjúban azt mondta nemrég: „Nemcsak a klímát tettük olyan mértékben tönkre, hogy az egészen egyszerűen az emberiség életfeltételeit veszélyezteti, de a körülöttünk lévő élő- és állatvilágot is sikerült iszonyatos mértékben kiirtanunk. Rengeteg állatfaj pusztult ki, és rengeteg természetvédelmi terület tűnt el.” Mit tehet az egyes ember, hogy ez a folyamat megváltozzon?
A húsfogyasztás kérdéskörén kívül is számos lépés van, amit egy egyén a saját életében megtehet az ökológiai lábnyomának csökkentése érdekében, erről ma már szerencsére rengeteget lehet olvasni.
A hulladékcsökkentés, az autóhasználat korlátozása, a ruhák és egyéb termékek vásárlásának visszafogása, a bio- és kisebb, helyi gazdaságok által előállított élelmiszerek választása, az energiafogyasztás csökkentése, az ökokozmetikumok és tisztítószerek használata mind ilyen, de még hosszan sorolhatnám.
Ahhoz, hogy a klímaválság és a biodiverzitás-krízis globálisan fenyegető veszélyeivel meg tudjunk birkózni, olyan politikusokat, olyan vezetőket kell választanunk, akik értik ezeket a kihívásokat és hajlandóak is valódi lépéseket tenni a megoldásuk érdekében.
Kiemelt kép: Járdány Bence
