Ha a szülőkben tudatosulna, hogy mennyire előnyös a gyereküknek, ha gyalog, kerékpárral vagy tömegközlekedéssel mennek az iskolába (és sok más helyre), akkor valószínűleg sokan felhagynának az autós gyerekszállítással – írja Bőhm Judit pszichológus és Aydan Gurbanova környezetvédelmi tanácsadó, a Levegő Munkacsoport önkéntesei.
Sokat olvashatunk arról, hogy milyen káros következményei vannak a nagy autóforgalomnak: rossz levegő, zaj, balesetek, zöldfelületek csökkenése és még folytathatnánk. Most fordítsuk meg a dolgot: ha a gyerekünket nem autóval, hanem gyalog, kerékpárral vagy tömegközlekedéssel visszük, akkor nemcsak az imént említett tényezők terén érhetünk el kedvező változást, hanem a gyerekünkkel (és bizonyára saját magunkkal) is jót teszünk.
Azok a gyerekek, akik gyalog vagy biciklivel járnak iskolába, jobban tudnak koncentrálni – derül ki egy nagy mintavételű, dán iskolákban végzett tanulmányból. A Mass Experiment 2012 kutatásban közel 20 000, 5 és 19 éves kor közötti gyerek vett részt. Az eredmények szerint azok, akik nem autóval, hanem gyalog vagy biciklivel járnak iskolába, jelentősen jobban teljesítettek a figyelmet igénylő tevékenységekben. A reggeli testmozgás jótékony hatása egész délelőtt kitartott.
Egy spanyol vizsgálatban 1700 kamasz vett részt (13-18 évesek). Öt spanyol városban, különböző iskolákban vizsgálták a fiatalok kognitív teljesítményét, és az eredmények egyértelműen azt mutatták, hogy akik gyalog vagy kerékpárral mentek reggel, azok jobban teljesítettek a verbális- és matematikai teszteken.
Számos olyan területet fejleszt az aktív közlekedés, amely hasznos az iskolai teljesítmény – illetve az élet – során, például az egyensúlyérzék, a tér- és időbeli tájékozódás vagy a távolság és a sebesség helyes felismerése. Az így közlekedő gyereknek akár még az önbizalma és a szabálytudata is fejlődhet, hiszen aktívan részt vesz az út során meghozott apró döntéshozatalokban.
Detre Anita fejlesztőpedagógus tapasztalatai is azt mutatják, hogy „nagyon nem mindegy, hogy autóban ülve, telefont nyomkodva visznek-hoznak az iskolába egy gyereket, vagy aktívan, mozogva, kerékpáron vagy gyalog. Az autóval szállított gyerekek általában nem tudják biztosan megmondani, milyen messze laknak az iskolától vagy óvodától. Amikor ezt kérdezi tőlük, a jellemző válasz, hogy »közel«, mert nem érzékelik, mekkora távot és milyen utat tesznek meg otthonról.”
A közös séta vagy kerékpározás azért is előnyös lehet, mert a gyerek menet közben a közlekedési szabályokkal is ismerkedik. Az együtt töltött idő pedig a szülő-gyerek kapcsolat javára válhat (bár ezzel érdemes óvatosan bánni, mert nagyon sok tényezőtől függ, hogy milyen, és mitől lesz még jobb a szülő-gyerek kapcsolat). Ha pedig a gyerekeket kérdezzük, akkor az derül ki, hogy a többségük – kisiskolás korban még legalábbis – legszívesebben gyalog, kerékpárral vagy más aktív módokon közlekedik, derül ki Bereczky Ákos mikromobilitási szakértő vizsgálatából.
Egy berlini óvoda öltözője. Németország fővárosában szinte minden gyerek kerékpárral vagy gyalog megy óvodába (kerékpár esetén a kisebbek a szülő kerékpárján vagy kerékpár-utánfutójában, a nagyobbak pedig saját kerékpárjukon egy szülő kíséretében)
Fotó: Levegő Munkacsoport
Mozgás
Az ülő életmód témája is ide kapcsolódik és komoly kihívást jelent: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásához képest a 11–17 éves serdülők 81 százaléka nem mozog eleget, és a gyerekek átlagosan kevesebb mint feleannyi időt töltenek játékkal a szabadban, mint annak idején a szüleik. A digitális eszközök, okos telefonok elterjedése tovább csökkenti a gyerekek (és felnőttek) mozgásmennyiségét. A WHO szerint a mozgáshiány az elhalálozások vonatkozásában a negyedik legnagyobb kockázati tényező, és nagyban hozzájárul a kóros mozgásszervi elváltozások kialakulásához is.
A szabadban töltött játék szükséges feltétele egy gyerek egészséges fejlődésének. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azt javasolja, hogy az egy-öt éves gyerekek naponta legalább három órát töltsenek különféle mozgásos tevékenységekkel, az öt és tizenhét év közöttieknek pedig napi legalább egy órás – mérsékelt vagy intenzív – mozgást ajánl. A szabadban töltött játék kedvezően befolyásolja a mentális egészséget, a kognitív és a végrehajtó funkciókat; csökkenti a krónikus betegségek (például az elhízás, a szív- és érrendszeri betegségek, a kettes típusú cukorbetegség) kialakulásának kockázatát; növeli az általános jóllét érzését. Természetesen az is fontos, hogy a szabadban töltött idő (például az iskolába jövet-menet) minél kevésbé szennyezett levegőjű helyen történjen – egy újabb érv az autók ellen.
Egy felmérés szerint a 4-11 éves brit gyerekek 60 százaléka soha nem játszik az utcában, ahol lakik. Amikor megkérdezték erről a szülőket, azt válaszolták, hogy az utcájukat nem tartják biztonságosnak. A Német Közlekedési Klub (VCD) által közzétett felmérés szerint pedig a forgalomcsillapított utcákban a gyerekek 79 százaléka játszik rendszeresen az utcán, míg a nagyforgalmú utcákban mindössze 18 százalékuk.
Biztonság – vagy annak hiánya?
A gyerekek szempontjából kiemelten fontos, hogy mennyire biztonságosak az utak. Világszerte évi 1,19 millió ember hal meg közúti balesetben. Az 5–29 éves gyerekek és fiatal felnőttek körében a közlekedési baleset a leggyakoribb halálok. Az Európai Unióban 2011 és 2020 között több mint 6000, 14 évesnél fiatalabb gyerek halt meg közúti balesetben az Európai Közlekedésbiztonsági Tanács (ETSC) adatai szerint.
Sajnos Magyarországon sem túl jó a helyzet. 2019 és 2023 között 52 gyermek vesztette életét itthon közúti balesetben, és további 763 szenvedett súlyos sérüléseket. A körülbelül 800 gyermek közel felét (43 százalék) felnőttek felügyelete mellett érte baleset: utasként ültek szüleik autójában vagy szüleikkel közlekedtek gyalogosan.
Ha tehát az a cél, hogy minél többen menjenek aktívan közlekedve óvodába-iskolába, akkor meg kell teremteni ehhez a biztonságos feltételeket akár a fővárosi, akár a vidéki közlekedésről van szó.
Zaj
Ahogy a levegőszennyezés, úgy a zajszennyezés is növekvő globális problémát jelent, mivel a zaj az egészségre legkárosabb környezeti tényezők egyike. Az erős zaj növeli a krónikus stressz szintjét, rontja az alvás minőségét és megemeli a vérnyomást. A városokban – köztük Budapesten is – a zaj fő okozója a gépjármű közlekedés.
A zaj komoly problémát jelent egy gyerek számára is. Az osztálytermet elérő zaj például zavarhatja a diákokat és ronthatja a koncentrációs képességüket. Már egy 1975-ben végzett felmérés során megállapították, hogy azok a diákok, akik az iskola épületének zajos oldalán ültek, gyengébben teljesítettek az olvasási teszten az épület csendes oldalán ülőkhöz képest.
„Ha az ember folyamatos hangingereknek van kitéve, az növeli a stresszel kapcsolatos kortizolválaszt, és idővel – ahogy a gyerekkortól haladunk a felnőttkor felé – károsítja a testi és az érzelmi egészségi állapotot” –mondja Iroise Dumontheill, a londoni Birkbeck Egyetem kognitív idegtudomány professzora.
Mit tehetünk?
Az elmúlt évtizedek során úgy alakítottuk át a körülményeinket, hogy ma már nem mindenki teheti meg, hogy sétálva, kerékpárral vagy közösségi közlekedéssel vigye gyermekét az iskolába, óvodába. Ha például valaki messzebb lakik, távolabbra megy tovább dolgozni, nincs biztonságos kerékpárút, vagy tömegközlekedéssel nagyon bonyolult eljutni, akkor lehet, hogy az autót választja, holott esetleg ő is tudja, hogy nem ez a legjobb döntés.
A helyzet tehát összetett, vannak pro és kontra érvek, különféle élethelyzetek. Mindazonáltal leszögezhetjük: ha tehetjük, az a legjobb, ha gyermekeinket gyalog, mikromobilitási eszközökkel, illetve közösségi közlekedéssel kísérjük óvodába, iskolába. Össze is foghatunk a többi szülővel. Sok jó példa létezik már világszerte és itthon is. Ilyenek például az iskolautcák (az iskola utcájába időszakosan vagy állandó jelleggel tilos gépjárművel behajtani) vagy a pedibusz és bicibusz (amikor a gyerekek egy vagy több felnőtt kíséretében közösen mennek az iskolába gyalog, illetve kerékpárral). A kedvező változást elősegítheti az iskolautcák kialakítása is.
Ha a gyermekünket minél kevesebb alkalommal szállítjuk autóval, akkor egyúttal arra is szocializáljuk, hogy megszokják: autóval csak a legszükségesebb esetben közlekedjenek.
A szerzők köszönetüket fejezik ki Romaine Bouillonnak, a Levegő Munkacsoport gyakornokának a témával kapcsolatos szakirodalom összegyűjtésében és feldolgozásában nyújtott segítségért.
