Ha a 21. században a jólét embere csak egy kicsit is úgy élne, mint 800 éve II. András királyunk lánya, és tetteiben legalább néha követné, máshol tartana a világ. Szent Erzsébet története a róla szóló legendák nélkül is hihetetlen; kezdve onnan, hogy a kor szokásai szerint négy évesen kijelölték a férjét, mégis szerelemházasságban élhetett. Kórházat alapított a szegényeknek, részt vett az ápolásukban. A gazdagok között egy idő után nem is volt maradása.
Róla kapták nevüket az Erzsébet-táborok, amelyek hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű, gyermekvédelmi gondoskodásban élő, sajátos nevelési igényű, fogyatékkal, betegséggel élő és gyógyuló gyermekekért születtek, és amelyeken 2021-ben már összesen 110 ezren vettek részt. Róla kapták a nevüket az Erzsébet-kenyerek, amelyeket ilyenkor, ősz végén sok helyen ingyen osztogatnak.
Őt állította e héten fényes példaként a meghívottak elé Ferenc pápa, mint az embert, aki vigaszt vitt a szegényeknek.
És őt ünnepeljük minden évben november 19-én, az egyik legnagyobb múltú névnapon, minden Erzsébettel együtt. Több mint 800 év után Árpád-házi Szent Erzsébet ugyanolyan aktuális, mint a középkorban, amelyben a számára megadatott jólét helyett a nincstelenekért és a betegekért ért.
II. András magyar király és a Bánk bánból is ismert és hírhedt merániai Gertrúd gyermeke 1207. július 7-én született Sárospatakon. Négy évig a királyi udvarban nevelkedett, majd a kor szokásai szerint hamar magas rangú vőlegényt találtak a számára, így lett Lajos, a leendő türingiai gróf menyasszonya. Díszes kíséret, hatamlas hozomány, a ma is pompázatos Wartburg vára: álmodhat-e szebbet egy királykisasszony.
Álmodhat-e szebbet, minden leány, aki királykisasszony szeretne lenni?
És mindezek felett a nála hét évvel idősebb Lajossal, a lány tizennégy éves korában köttetett úri házasságból szerelemházasság lett a feljegyzések szerint. A fiatalembert, akárcsak szinte az egész várnépet, megérintette Erzsébet nemes lelke, a kivételt egyedül az anyós jelentette, akit zavart, hogy a királylány magával egyenrangúként bánik a többi gyermekkel.
Tűzről pattant egyénisége a Magyar Kurír összeállítása szerint szintén szúrta a szemét hitvese anyjának: az udvari élet előírt formái nem érdekelték, a körtáncok untatták, a vad lovaglás ellenben feldobta. Erzsébet szerette az Istent és szerette a férjét, boldog és harmonikus házasságban élt, így vált eszményképpé. Lajost mindig úgy várta haza, hogy messziről elébe lovagolt.
Szentté pedig úgy vált, hogy tetteiben maga mögött tudhatta a férjét.
Így a gazdagok szokásaival ellentében az elesettek felé fordulhatott. Méretes házat építtetett a vár közelében, hogy befogadja a zarándokokat és a koldusokat, ápolhassa benne a betegeket.
Mindössze hat év házasság után elveszítette a férjét, Wartburg várát ezután a gyermekeivel együtt el kellett hagynia. Maga is földönfutóvá, megalázottá vált, de a bajba jutottak továbbra is számíthattak rá. Betegeket ápolt, megvarrta a ruháikat. Marburgba, a most is csodaszép középkori városba költözve a ferences rend tagja lett, tovább gondozta a rászorulókat, ami a javaiból megmaradt, rájuk fordította.
1228 nagypéntekén a kitaszítottak és hontalanok számára kórházat kezdett építeni.
Addigi életéhez méltóan fizikailag is részt vállalt a gyógyításukban. Mindössze 24 évet élt, 1231-ben novemberében hagyta itt ezt a világot. A sírhelye fölött áll a tiszteletére szentelt marburgi székesegyház, legendák, művészeti alkotások is őrzik köztünk a lényét, de leginkább ő maga, azzal ahogyan élt. Ma is üzen: változtassuk meg az életünket.
Kiemelt kép: YouTube
