Barion Pixel

Ha többet tudunk termelni, miért nem dolgozunk kevesebbet?

Ha a technológiai fejlődésnek köszönhetően ugyanannyit tudunk termelni rövidebb idő alatt, több szabadidőnk is lehetne. Antal Miklós ökológiai közgazdásszal arról beszélgettünk a Zöld Hang Stúdióban, hogy a mai gazdaságban miért függ a foglalkoztatás a folyamatos növekedéstől, és hogyan mérsékelhetné ezt a függést a rövidebb munkaidő.

Mit mutat a GDP, és mit a kibocsátás?

A növekedés és a jólét közötti kapcsolatot Antal a katasztrófaelhárítás példájával érzékeltette. A helyreállítás munkát és bevételt adhat az abban részt vevőknek, miközben a katasztrófa veszteséget okoz. A GDP alakulása ezért önmagában keveset mond arról, hogyan változott az érintettek életminősége.

A műsorban bemutatott ábrán a szén-dioxid-kibocsátás lassabban nőtt, mint a GDP. Antal fontos előrelépésnek tartja például a napenergia terjedését. A kibocsátás lassabb növekedése azonban még mindig növekedés. Antal szerint a légkörben felhalmozódó szén-dioxid miatt gyors kibocsátáscsökkentésre van szükség. A szén-dioxid-görbe ráadásul csak egy szeletét mutatja annak, hogyan változik a környezet állapota. A talajvesztés, az élőhelyek pusztulása és a vadon élő fajok állományának fogyása külön kérdés.

A stagnálás ma munkahelyeket veszélyeztethet

Ha javul a termelékenység, ugyanannyi áru vagy szolgáltatás előállításához kevesebb munkaórára van szükség. Ha a termelés ezzel párhuzamosan bővül, továbbra is lehet igény ugyanannyi munkaórára. Ha elmarad a bővülés, a munkáltatók kevesebb emberrel is elvégezhetik ugyanazt a munkát. Antal ezt nevezi termelékenységi csapdának. Szerinte a munkaidő rövidítésével ugyanaz a munka több ember között oszolhatna meg.

Ehhez kapcsolódik a nemnövekedés egyik központi kérdése. Egy recesszióban a termelés visszaesése munkahelyeket és megélhetéseket veszélyeztethet. A nemnövekedéssel foglalkozó kutatók azt vizsgálják, hogyan lehetne átalakítani a gazdaság szabályait, hogy a foglalkoztatás és az életminőség kevésbé függjön a GDP folyamatos emelkedésétől.

Mitől rokon egy futár és egy kutató időbeosztása?

John Maynard Keynes egykor heti tizenöt órás munkával is számolt. Antal szerint a termelékenység valóban sokat javult, a nyereség jelentős részéből mégis több fogyasztás lett. Ebben szerinte a fogyasztásra ösztönző reklámok is szerepet játszottak. A munkavállalók alkuerejétől pedig az is függ, el tudják-e érni, hogy a nagyobb termelékenységből rövidebb munkaidő legyen.

Az ételfutár és a pályázatokból dolgozó kutató jövedelme nagyon különbözhet, az időbeosztásukban mégis van közös vonás. A futár maga dönthet arról, mikor fejezi be a munkát, de az aznapi bevételét befolyásolja, hány fuvart teljesít. A kutatónak sem feltétlenül méri bárki a munkaidejét, a következő állása azonban azon múlhat, sikerül-e elnyernie egy újabb pályázatot. A szabad időbeosztás így mindkettőjük esetében hosszú munkanapokkal járhat. Antal szerint ezért a munkaidő-csökkentés lehetősége a munkavégzés jogi kereteitől és a megélhetés biztonságától is függ.

A beszélgetés végén a közfoglalkoztatás és az alapjövedelem is felmerül. Antal szerint érdemes már most arról beszélni, milyen közpolitikai válaszokkal lehetne enyhíteni az automatizáció következményeit, ha a gépek a fizikai munka mellett egyre több szellemi feladatot is átvesznek.

A Zöld Hang Stúdió vendége Antal Miklós ökológiai közgazdász volt. A beszélgetést Kis Miklós vezette.

Az adásban ajánlott olvasmány Antal Miklós Több őszinteséget, új közgazdaságtant! A gazdasági növekedés meghaladásának stratégiái című tanulmánya, amely a Replika 2021-es összevont számában jelent meg.

A videó alapján MI-vel készült az összefoglaló.

Olvasnál még hasonló cikkeket? Iratkozz fel hírlevelünkre!