A Gemenci erdők állapotát egyre súlyosabban érinti a klímaváltozás: a csökkenő csapadék, a ritkuló dunai áradások és a talajvízszint süllyedése miatt már a több mint százéves tölgyesek is pusztulásnak indultak. A helyzet kezeléséről, az alkalmazkodás lehetőségeiről és a jövő kihívásairól kérdeztük Fodermayer Vilmost, a Gemenc Zrt. vezérigazgató-helyettesét. A szakember szerint a legfontosabb feladat a víz visszatartása, miközben az erdőgazdálkodásnak is alkalmazkodnia kell a megváltozott környezeti feltételekhez. Beszélgettünk az erdők kiszáradásának okairól, az inváziós fajok terjedéséről, a folyamatos erdőborítás lehetőségeiről, valamint a fakitermelést övező természetvédelmi vitákról is.
A Gemenci erdők jövőjét veszélyeztető kiszáradási folyamatokról tanácskoztak erdészeti szakemberek az MTA Pécsi Területi Bizottságának pörbölyi kihelyezett ülésén. A résztvevők szerint az elmúlt évek aszályos időjárása, a dunai áradások ritkulása és a talajvízszint csökkenése egyre súlyosabb károkat okoz a több mint százéves keményfás ligeterdőkben.
A Gemenc Zrt. a Zöld Hang megkeresésére kiemelte, hogy állami erdőgazdaságként kezeli és védi a Gemenci erdőt, amelynek jelentős része az 1800-as évek végétől végzett tudatos erdőtelepítések eredményeként jött létre. Az erdészek munkájának köszönhetően a terület mára országosan és nemzetközileg is ismert természeti értékké vált. A társaság ártéri, dombvidéki és homoki erdőket is kezel, miközben egyre nagyobb hangsúlyt fektet a természetkímélő erdőgazdálkodásra. A fakitermelést szigorú szabályok és természetvédelmi ellenőrzés mellett végzik, miközben az erdőterület összességében növekedett. Fodermayer Vilmos, a Gemenc Zrt. vezérigazgató-helyettese válaszolt a kérdéseinkre.
Az utóbbi évtizedekben megszaporodtak hazánk területén az aszályos időszakok. A heteken – akár hónapokon – át tartó csapadékmentes időszakok megviselik az élővilágot. Milyen hatással van a klímaváltozás a gemenci erdők állapotára? Milyen jelei vannak ennek?
A Gemenci erdők éltető ereje a Duna és a folyó áradásai révén biztosított többlet vízhatás. Hullámtéri erdőkről beszélünk, amelyek többségét a XIX. század második felében végzett folyószabályozási munkákat követően erdészek ültettek a folyó és a védgátak közötti, illetve a védgátak ármentett oldalán fekvő területekre. Az átlagos, évi 500–600 mm csapadékviszonyok mellett itt nem állhatnának összefüggő erdőterületek, hiszen az erdészeti klímaosztályozás szerint erdőssztyepp klímáról beszélünk.
A Gemencre jellemző erdőkép, a buja vegetáció kialakulásában és fenntartásában a dunai elöntéseknek meghatározó szerepe van. Az utóbbi tizenöt évben megritkultak azok a közepes szintű, a bajai vízmércénél mért 450–600 cm-es vízállással jellemezhető, lassan levonuló árvizek, például az évezredek óta jellemző úgynevezett zöldárak, amelyek a területen szétterülve éltetik a növény- és állatvilágot. A 2010-ben, 2013-ban és 2024-ben rekordközeli vízállásokat eredményező árvizek gyorsan levonulnak és jelentős károkat okoznak. Az elöntések mellett a csökkenő éves csapadékmennyiség, így az évszázad aszályaként emlegetett 2022-es év, majd az ennél melegebb 2024-es év, illetve a mindegyiknél szárazabb 2025-ös év, továbbá a nyári forró, légköri szárazságot eredményező napok számának növekedése, valamint a folyó medrének bevágódása együttesen indította el az erdőállományok kiszáradását. A meder bevágódását az átvágások miatti nagyobb sodrás okozta medererózió eredményezte, amely helyenként 1,5–2 métert is elér, és a talajvízszint csökkenéséhez vezet.
Mely fafajokat érintik legérzékenyebben ezen pusztító hatások?
Most már azt kell mondanunk, hogy sajnos mindet, őshonosat és idegen származásút egyaránt. A korábbi füzes termőhelyek eltűntek, ezek a legmélyebb fekvésű, vízzel gazdagon ellátott területeken álló erdők voltak, és itt kezdődött először az erdők kiszáradása, de ma már a kocsányos tölgyeseink is száradnak. Ráadásul a legyengült fákon megjelennek a másodlagos kórokozók, amelyek tovább rontják a helyzetet. Ilyen például a kőrisek hervadásos hajtáspusztulását okozó, Ázsiából származó Hymenoscyphus fraxineus gombafaj, amely Nyugat-Európában a kőrisállományok drasztikus csökkenését idézte elő, és már hazánkban, így Gemencben is pusztít.
Az eddigi tapasztalatok alapján hogyan lehetne megállítani a folyamatokat? Hogyan kellene vagy lehetne alkalmazkodni a Gemenc területén folytatott erdőgazdálkodásban?
Az első és legfontosabb feladat a víz visszatartásának megoldása. Az elmúlt évtizedekben különböző projektek keretében fenékküszöbök épültek, amelyek a holtágakban történő vízvisszatartást szolgálták. Ezeket a munkákat külső szervezetek mellett az Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság és a Duna–Dráva Nemzeti Park koordinálta pályázati forrásokból. Kialakítottak hordalékcsapdákat is, például a Rezéti-Dunán, amelyek célja az áradásokkal érkező nagy mennyiségű hordalék lerakódásának csökkentése, ezáltal a holtágak feltöltődésének lassítása. Sajnos az építmények fenntartására és a lerakódott üledék eltávolítására már nem jut elegendő forrás, ezért idővel elveszítik eredeti funkciójukat.
Az erdőgazdálkodás területén a Gemenc Zrt. már korábban megkezdte a folyamatos erdőborítást biztosító módszerek kialakítását. Ez azonban nem könnyű feladat, mert az ártéri körülmények között korlátozott azoknak a fafajoknak a köre, amelyeket telepíteni lehet.
A hegy- és dombvidéki erdők kedvezőbb adottságokkal rendelkeznek, erdőklímában és erdőtalajokon állnak, valamint természetes módon képesek megújulni. A síkvidéki és különösen a hullámtéri erdők ezzel szemben szélsőséges, erdőssztyepp klímában találhatók, többségük fényigényes fafajokból áll, és a kedvezőtlen termőhelyi körülmények miatt csak korlátozottan képes önfelújításra. A jelenlegi hullámtéri környezethez ráadásul jobban alkalmazkodtak az idegenhonos fásszárú növények, amelyek tömeges természetes újulattal jelennek meg.
Melyek ezek az idegenhonos fajok?
A jelenlegi erdőállományokat elődeink mesterséges erdőtelepítésekkel vagy gyér záródású ligeterdők helyén végzett mesterséges erdőfelújításokkal hozták létre. Ezek egy részét idegenhonos fafajok, például nemesnyár, nemesfűz és fekete dió alkotják, más részük pedig őshonos fafajokból, elsősorban kocsányos tölgyből, magyar kőrisből és fehér nyárból áll. Közös tulajdonságuk, hogy fényigényesek, és a fehér nyár sarjain kívül természetes felújításuk csak szűk feltételek mellett lehetséges.
A kocsányos tölgy megújulását nehezíti az Észak-Amerikából származó tölgy csipkéspoloska, amely károsítja a magtermést, míg a lehullott makkból kikelt vagy ültetett csemetéket az Ázsiából származó tölgy lisztharmat pusztítja. A területre jellemző a sűrű lágyszárú és cserjeszint. Emellett a zöld juhar, az amerikai kőris, a gledicsia, a bálványfa és az akác gyorsan terjednek, és ahol elegendő fényhez jutnak, rövid idő alatt tömegesen jelennek meg.
A folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodás sikerének fontos feltétele a nagyvadállomány megfelelő szabályozása is. Gemenc híres gímszarvas- és vaddisznóállományáról. A rendszerváltozás előtti időszakban a mai többszöröse élt itt a gímszarvasoknak, amelyek gyakorlatilag minden újulatot lerágtak. Ma kedvezőbb a helyzet, de az erdősítéseket továbbra is kerítésekkel kell védeni a vadkártól.
Az erdőfelújítás, a célirányos telepítések segíthetnek? Milyen módszerekkel dolgoznak a gemenci erdőkben?
A kedvezőtlen tapasztalatok miatt a tízéves erdőtervek alapján továbbra is lehetőség van tarvágást követő erdőfelújításra, akár őshonos fafajú állományok esetében is. Ebben a Duna–Dráva Nemzeti Park és az illetékes természetvédelmi hatóságok szakemberei is egyetértenek. A jogszabály ugyanis csak a természetes felújulásra képes állományokban tiltja a tarvágást.
Ennek ellenére az elmúlt évtizedekben jelentős területeken kezdtük meg a folyamatos erdőborítást biztosító módszerek kísérleti alkalmazását. Erre leginkább a jobb vízellátottságú, több fafajból álló elegyes erdők alkalmasak. A fényviszonyok megfelelő alakításával ezek többkorú erdőkké fejleszthetők. Harminc év gyakorlati tapasztalata alapján ez a gazdálkodási forma a hullámtéri területek mintegy harmadán, az ármentett területek ötödén vezethető be eredményesen. Ezt szolgálja a tájra jellemző elegyfafajok, például a vénic szil, a mezei szil, a mezei juhar, a fekete nyár és a vadgyümölcsök telepítése. Az ármentett oldalon szóba jöhet a korai juhar, a hegyi juhar, illetve helyenként a gyertyán is.
A Gemenc Zrt. 1999 óta végzi a fekete nyár génmegőrzési programját. A fekete nyár a gemenci táj jellegzetes fafaja, bár nem alkot összefüggő állományokat. Ide tartozik a Pörbölyi Titán nevű rekordméretű példány is, amely jelenleg 12,1 méteres törzskerületével Magyarország legnagyobb fekete nyara. A program során idős fák hajtásairól szaporítóanyagot gyűjtöttek, amelyből Tolnaszigeten anyatelepet és génmegőrző gyűjteményt hoztak létre. Az így nevelt csemetéket később erdősítésekben használják fel, megőrizve a már elpusztult öreg gemenci fák génállományát.
Mi lesz a Gemenci erdők sorsa? Mi várható rövid, illetve hosszú távon?
Ha nem sikerül megoldani a hullámtéri vízvisszatartást, már rövid távon is súlyos következményekkel kell számolni, amit a kiszáradt és száradó idős erdők állapota már most is jelez.
Az erdészeknek alkalmazkodniuk kell a megváltozott körülményekhez. El kell fogadni, hogy egyes száraz termőhelyeken a tölgy helyett más, természetesen jelen lévő fafajokra, például a mezei juharra kell alapozni az erdők megújítását. A jelenlegi erdőtörvény lehetőséget ad erre a váltásra, de ezzel együtt el kell fogadni azt is, hogy a korábbi zárt erdők helyett fokozatosan visszatérhet a 150 évvel ezelőtti ligetes erdőkép. Ugyanakkor nem szabad megengedni, hogy az özönnövények uralják a területet. Azokon a rezervátumokban és fatermelést nem szolgáló területeken, ahol már felhagytak a gazdálkodással, az inváziós fajok sok helyen jelentősen elszaporodtak.
Számos civil természetvédő és környezetvédő kritikával illeti a Gemenc területén zajló erdőgazdálkodást. Több esetben a fakitermelés módját illették kemény kritikával. Hogyan lehet megnyugtatni az erdők és az idős fák sorsáért aggódó természetbarátokat?
Az elmúlt hónapokban civil szervezetek és magánszemélyek részéről folyamatos kritikák érték az állami erdőgazdaságokat és különösen a Gemenc Zrt.-t a védett területeken végzett fakitermelések miatt. A társaság álláspontja szerint ezek a vélemények gyakran nem veszik figyelembe az erdőgazdálkodásban dolgozó szakemberek tapasztalatait.
A tarvágást követő erdőfelújítás a jövőben is szükséges marad bizonyos területeken, mert mintegy 5000 hektárnyi állomány még mindig idegenhonos fafajokból áll. Ezek átalakítását az elmúlt harminc évben folyamatosan végeztük, és mintegy 1800 hektárral sikerült csökkenteni az idegenhonos állományok területét, helyükön őshonos fafajokból álló erdőket létrehozva.
Az eredmények azt mutatják, hogy a vágásos gazdálkodás időszakában a száz évnél idősebb erdők területe 1993 óta 142 hektárról 1146 hektárra nőtt. A Gemenc Zrt. szerint a célok egyértelmű meghatározása esetén minden szakmai tudásukat a természetvédelmi és erdőgazdálkodási célok megvalósításának szolgálatába állítják. Az eddig elért eredmények azt bizonyítják, hogy erdészek és természetvédők közös munkával sokat tettek Gemenc megőrzéséért, és a jövőben is ez lehet a siker kulcsa.
