Az ország fokozottan védett faja, a vadmacska egyik példányát kapta lencsevégre a Visegrádi-hegység védett területén a Vadmacska Fajmegőrzési Program keretén belül kihelyezett vadkamera.
A faj a hibridizáció, tehát a vad- és házimacskák kereszteződése miatt erősen veszélyeztetett. A vadmacska kutatása és védelme érdekében a Budakeszi Vadaspark, a Pilisi Parkerdő Zrt. és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakmai együttműködésében fajmegőrzési program zajlik – közölte a Budakeszi Vadaspark hétfőn az MTI-vel.
A fotózott példány a kutatás fontos eredménye, és arra ösztönzi az együttműködő feleket, hogy tovább bővítsék a kutatási és fajmegőrzési tevékenységet.
Szabó Péter, a Budakeszi Vadaspark ügyvezető igazgatója a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem docensével, Biró Zsolttal egyeztetett a fotón látható állatról. A vadmacska sokban hasonlít a házimacskára, de a szakértői vélemény a most fotózott állatot – az olyan külső jegyek, mint a farok vastagsága és az azon látható gyűrűk száma, a test mintázata – alapján vadmacskaként azonosítja.
A közlemény idézi Novák Adriánt, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság tájegységvezetőjét, aki elmondta: a képet a program keretében idén februárban kihelyezett egyik vadkamera rögzítette a Visegrádi-hegység egy zavartalan észak-keleti völgyében, a Pilisi Parkerdő Zrt. kezelésében álló, a Duna-Ipoly Nemzeti Park részeként védett erdőben, lakott településektől távol.
A fajmegőrzési kezdeményezés az erdei ökoszisztéma szabályozása és a biodiverzitás megőrzése érdekében is fontos.
Az őshonos ragadozófajok – mint például a vadmacska – eltűnése megbonthatja az élőhelyeken kialakult ökológiai egyensúlyt, ami komoly károkhoz vezethet. Mint azt Biró Zsolt és Burányi Virág, a Budakeszi Vadaspark vadmacska gondozója is hangsúlyozta, éppen ezért fontos az őshonos ragadozók még fellelhető, gyakran elszigetelt vagy genetikailag erodált (lepusztult) populációinak védelme, genetikai frissítése. Sőt, szó van a már kihalt populációk újraalapozásáról, a repatriációról, azaz visszavadításról is.
A kisméretű és rejtőzködő viselkedésű vadmacskáknak jelentős szerepük van az élőhelyi dinamika és a sokféleség fenntartásában, ám a vadmacska-populációk száma alacsony Magyarországon.
Többnyire az Északi- és a Dunántúli-középhegységben, Belső-Somogyban, a Dunántúli-dombság, a Mecsek és a Villányi-hegység, valamint a Körösök vidékén, a Dráva és a Tisza ártéri területeiről ismert.
A három szervezet által 2021-ben indított Vadmacska Fajmegőrzési Program az 1974 óta védett, 2012-óta fokozottan védett, veszélyeztetett faj kutatását, fennmaradását és védelmét tűzte ki célul. Küldetése a “tisztavérű” vadmacska védelme, genetikai tisztaságának feltérképezése, rejtőzködő életmódjának tanulmányozása a Pilis, a Visegrádi-hegység és a Budai-hegység területén.
A program keretében a szakemberek kihelyezett vadkamerák segítségével vizsgálják a vadmacskák előfordulását, a populációkat és a megfigyelhető hibridizációt. A kutatás fontos eleme a genetikai vizsgálathoz szükséges szőrminták és gázolásból származó tetemek gyűjtése, elemzése, továbbá a hosszú távú elképzelések között egy szaporító állomás felállítása is szerepel.
Kiemelt kép: Pixabay (illusztráció)
