A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) méreg-és tetemkereső kutyás egysége az elmúlt hét évben már bizonyította eredményességét a mérgezett vadállatok felkutatásában. Az egység azonban más természetvédelmi problémák esetén is hatékonyan bevethető; így például a kaszálások során elpusztított védett gerinces állatok és apróvadfajok tetemeinek megtalálásában, az akaratlanul okozott természetvédelmi kár felderítésében – közölte a szervezet.
Az iparszerű mezőgazdaság térhódításával az alkalmazott technológiák fejlettebbé, a gépek nagyobbakká és hatékonyabbakká váltak, ezzel párhuzamosan viszont az agrárterületek állatvilága komoly veszélybe került. Amíg a hagyományos gazdálkodás során a széna betakarítása fokozatosan, hosszabb idő alatt történt, és az alkalmazott kézi kaszálás elől a fészkelő, pihenő állatoknak volt idejük és lehetőségük elmenekülni, addig az egyre nagyobb sebességgel és nagyobb vágásszélességgel dolgozó kaszagépek megjelenésével a kaszák elé kerülő állatok túlélési esélye rendkívül lecsökkent.
Amikor az őz búvóhelyén beindul a kaszálás
A gyepek és a szántóföldi kultúrák nemcsak táplálkozó, de búvó- és fészkelőhelyet is biztosítanak számos állatfaj számára, ezért az érzékeny időszakokban végzett mezőgazdasági műveletek komoly kockázattal járhatnak. A kaszálás okozta károk mérséklése, megelőzése mind természetvédelmi, mind vadgazdálkodási szempontból fontos, hisz az elpusztult állatok között éppúgy találunk védett és fokozottan védett fajokat – madarakat, kétéltűeket, hüllőket –, mint hazai szinten jelentős apróvadakat: mezei nyulakat, fácánokat, valamint őzgidákat.
Az elkaszált állatok bomló tetemei a szálas takarmányba keveredve állategészségügyi kockázatot is jelentenek, ezért itt a gazdálkodók érdekei egybeesnek a természetvédelem és a vadgazdálkodás szempontjaival.
Hogy pontosan milyen mértékű lehet a kaszálás okozta mortalitás, arról eddig nem igazán születtek tanulmányok, hisz a kisebb gerinces állatok tetemeinek egyedi felkutatása meglehetősen nehéz feladat. A Magyar Agrár-és Élettudományi Egyetem (korábban Szent István Egyetem) kutatói, Katona Krisztián és Bíró Zsolt, valamint Deák Gábor az MME méreg-és tetemkereső kutyás egységének vezetője, Falco, a hatéves németjuhász segítségével egy jászsági mintaterületen végeztek felméréseket a kaszálás okozta pusztulással kapcsolatban. Eredményeikről a Journal of Vertebrate Biology című cseh szaklapban számoltak be.
Falco keres és talál
A vizsgálat céljából kiválasztott jászsági terület tipikus alföldi agrártáj, ahol hatalmas táblákban gabonát, takarmányt és egyéb haszonnövényeket termesztenek, vannak kaszálók, és itt-ott kisebb bokros, fás foltok. Bár Falcót, az első hazai méreg-és tetemkereső kutyát alapvetően mérgezésnek áldozatul esett állatok keresésére képezték ki – az elmúlt hét évben közel 400 mérgezésben elpusztult állatot talált meg –, a mostani vizsgálat során az is bebizonyosodott, hogy az elkaszált állatok friss tetemeinek felkutatásában is eredményes.
A 2018. május-júniusi időszakban Deák Gábor és Falco összesen közel száz hektárt vizsgáltak át, amelynek felén szálastakarmányt termesztettek, fele pedig kaszáló volt. A kaszálást ezeken a területeken nappal végezték egy traktorral és ahhoz csatolt 3 méter széles tárcsás front és vontatott kaszával. A vizsgált mintaterületen a gazdák csak elvétve használtak vadriasztó láncot, mivel többségük szerintük nem hatékony.
Gyíkok, pockok, őzek
Falco a vizsgált, közel 100 hektáros területen 149 kaszálásnak áldozatul esett állatot talált. A megtalált tetemek alapján elmondható, hogy összességében sem a vegetáció típusa, sem a keresés időpontja nem befolyásolta a találati értéket. Bár a gyíkok esetében jóval több tetemet talált a kaszálókon.
A kaszálás okozta pusztulásban a leginkább érintett gerinces csoport a hüllőké volt, ezek az összes talált tetem 57 százalékát jelentették. Ezen belül fürge gyíkok (Lacerta agilis) voltak a leggyakoribbak, amelyek a hüllőtetemek 91 százakát tették ki, de néhány vízi sikló (Natrix natrix) is előkerült. A tetemek 30 százaléka emlős, ezen belül is többségében rágcsáló volt, hat százalékot tettek ki a madarak. Az összes tetem 11 százaléka őz volt, de találtak mezei nyulakat és fácánokat is, ami jelzi, hogy a gépi kaszálás nem csupán természetvédelmi probléma, de vadgazdálkodási szempontból is károkat okoz.
Párbeszéd és megelőzés
A probléma kezeléséért közvetlenül a gazdálkodók tehetik a legtöbbet, fontos azonban, hogy ehhez megfelelő segítséget: szakszerű tanácsadást és az erőfeszítésekkel arányos pénzbeli kompenzációt kaphassanak. A Natura 2000 gyepterületeken jogszabály írja elő a madárbarát kaszálási módszerek alkalmazását, ami elsősorban az úgynevezett kiszorító kaszálást, a kaszálásból kihagyandó terület nagyságát, illetve a vadriasztó lánc használatát határozza meg. A vadriasztó lánc a munkagép elején, a kasza előtt 4-5 méterrel elhelyezett eszköz, amely a vágás teljes szélességében végigfésüli a kultúrát és még azelőtt felriasztja a megbújó állatokat, mielőtt a kasza odaérne.
A legalább tíz centiméter magasra hagyott tarló valamelyest csökkenti a betakarított széna mennyiségét, ugyanakkor a vizsgálatok alapján leginkább érintett hüllők és a kétéltűek szempontjából élet-halál kérdése lehet.
Az alacsony tarló a hozamot ugyan növeli, de a felporzás, szennyezés révén csökken a széna tisztaságát és értéke.
Természetvédelmi szempontból fontos megelőző intézkedés lehet a kaszálandó területeken előzetes felmérése, a fokozottan védett madárfajok, például a túzok vagy a hamvas rétihéja fészkeinek felderítése. Ez rendkívül időigényes munka, amelyet általában a nemzetipark-igazgatóságok terepi munkatársai végeznek el különböző módszerekkel. A biztos fészkelések esetében a fészekalj megfelelő nagyságú kaszálatlan terület, ún. védőzóna kijelölésével megóvható.
Az utóbbi években folynak kísérletek a fészkek távérzékeléssel, drónnal történő felderítésére is – a módszer kidolgozás alatt áll, de az első eredmények például túzok esetében reményt keltőek.
Az MME közölte, ahhoz, hogy megfelelő párbeszéd alakulhasson ki a kaszálás okozta vadpusztulásról, mindenekelőtt szükség lenne arra, hogy reális képünk legyen a pusztulás mértékéről. A jászsági vizsgálat során világossá vált, hogy a méreg-és tetemkereső kutyák a kaszálások okozta pusztulások felderítésében is hatékonyak tudnak lenni, így hozzájárulhatnak ennek a természetvédelmi, illetve vadgazdálkodási problémának kezeléséhez.
Borítókép: pixel2013/Pixabay
