A nyári olimpiák első számú sportágának, az atlétikának az uralkodói közé tartoznak a kelet-afrikaiak, elsősorban a kenyaiak, akiknek a titkát régóta kutatja a nyugati világ. Megannyi tehetségük számára a közép- és hosszútávfutás jelenti az egyetlen kiemelkedési lehetőséget a szegénységből, de ez önmagában még kevés lenne madáralkatuk, gazdaságosan működő izomzatuk és egy ír szerzetes-földrajtanár nélkül.
Évtizedek óta kutatja a nyugati világ Afrika, azon belül is Kenya páratlan gazdagságának a titkát a futótehetségekben, és még az is lehet, hogy a szegénységből származi az erő, amely a nagy maratoniversenyek mellett a nyári olimpiákon mutatja meg újra és újra magát. Mert lehetnek a rövidtávok Amerikáé, azon belül is főleg az Egyesült Államoké és Jamaicáé, a hosszú távokon Kenya dominál, immár Etiópia felett is.
Ember a rendszertelenségben
Néhány évvel ezelőtt a Magyar Sport Házában egész napos előadássorozatot hallhattunk és láthattunk a kelet-afrikai futókról, egy közöttük éveket eltöltő svájci újságírótól, aki közelebb vitt a megoldáshoz. Bemutatta többek között a múltjukat, az étrendjüket, a mindennapjaikat, azt a magaslati környezetet, amelyben élnek. És nem utolsósorban sokan ekkor ismertük meg Colm O´Connell ír szerzetes nevét, továbbá beavatást nyertünk a kenyaiak különleges alkatának előnyeibe.
Colm O´Connell 1976-ban misszionáriusként és földrajztanárként érkezett Itenbe, a Szent Patrik-iskolába.
Hogy aztán meglássa azt a rendszertelenséget, amelyben a helyi fiatalok próbálják a magukra hagyottan kibontakoztatni istenáldotta tehetségüket. Az ír tanárember gyakorlatilag sportolói és edzői múlt nélkül, de odafigyeléssel és elhivatottsággal óriásit kezdett alkotni, némiképp hasonlóan Széchy Tamáshoz, aki Magyarországon nagyjából ugyanebben az időszakban úgy kezdte el a világ legjobb úszóivá képezni a tanítványait, hogy őt magát soha nem látták úszni.
O´Connell igazi pedagógusként viszonyult a tanítványaihoz, meg tudta őket szólítani, mély emberi kapcsolatukat pedig többre értékelte a sikereknél is. Akárcsak a tudást, a tanulást, a személyiség fejlődését, mindezek pedig messze túlmutatnak már a sport világán.
A helyi gyerekek, családok egyre inkább felismerhették, hogy az ír barát, aki a javukat akarja, a pénzüket nem, a segítségével a nyomorból is létezik kivezető út. Egymás példáját látva pedig csak megerősödött a hitük benne és az önbizalmuk, a híressé lett edzőnek pedig újabb és újabb követői lettek, iskolát teremtett.
Motiváció, alkat, izomzat
A nagy kérdés azonban az, máshol is a világban meg tudná-e ismételni ugyanezt, vagy valóban van-e valami utolérhetetlen a kenyai fiatalok izomzatában, genetikájában, életmódjában.
Ami az életmódot illeti, egyes kutatások utalnak arra, hogy a szegénység egy olyan sportágban, mint az atlétika, és azon belül is a közép- és hosszútávfutás, kimondottan előnyös. Legalábbis gyerekkorban, legalábbis a gyerekek egy részénél. A mindennapi létért folyó küzdelem, az iskolába menet-jövet gyalog megtett kilométerek a szervezetet mentálisan és fizikailag is erősítik a diákoknál.
Olyan alapot adhatnak a felnőttkorra, amelyet később már soha nem lehet megszerezni.
Kutatták a sporttudományban az egyszerű, szerény táplálkozás előnyeit is, de egyértelmű összefüggést nem látni a kenyai sikerekkel. Az a tengerszint feletti magasság – 2000 méter fölött –, amelyen élnek, tökéletesen alkalmas a magaslati edzésekre, a nyugati világ számára megannyi sportágban a felkészülés egyik alaphelyszíne, de az itt született gyerekek részére még önmagában nagyon kevés lenne. Csupán a földrajzi adottásgnak köszönhetően számos afrikai, amerikai, ázsiai nép kiemelkedhetne a közép- és hosszútávfutásban.
Németországi kutatások kimutattak viszont valami egészen mást. Tudományos vizsgálataik, amelyeknek a kenyaiak egy része alávetette magát, kimutatta, hogy az izomzatukat milyen gazdaságosan tudják mozgatni: a kocogásnál magasabb futósebességnél kevesebb oxigént fogyasztanak a futás szempontjából fontos izmok.
A nem használt izmok ilyen gyakorlatilag kikapcsolódnak, nem használnak el semmit az értékes és korlátozott számban felvehető oxigénből.
De mindez talán még mindig kevés lenne egy olyan alkati tulajdonság nélkül, amely az egyik legnagyobb magyar sportolót, Balczó András háromszoros olimpiai bajnok öttusázót is segítette. Felfedezőjének és edzőjének, Benedek Ferencnek korán feltűnt Balczó madáralkata, hosszú és vékony lábai, a kenyai futókon pedig éppen ezt figyelték meg az atlétikai sikerek hátterében. A nyolcvanas évek óta Colm O´Connell egymaga négy olimpiai és huszonöt világbajnoki győzelemhez segítette a versenyzőt, továbbá világcsúcsok sokaságához a 800 métertől a maratoniig.
Nem utolsó sorban rendszert teremtett, embereket nevelt, akik nem mellesleg még ragyogóan futnak is.
Kiemelt kép: Flickr
