A rezsicsökkentés fenntartása ma politikai kényszer Magyarországon, miközben az Európai Unió új kibocsátáskereskedelmi rendszere, az ETS2 éppen a fosszilis energia drágításával ösztönözne fogyasztáscsökkentésre. A Green Policy Center elemzése szerint a két rendszer ugyan első látásra nehezen összeegyeztethető, de megfelelő kompenzációval, energiahatékonysági beruházásokkal és okos szabályozással Magyarország végül még nyerhet is az átálláson. Koczóh Levente András, a Green Policy Center senior klímapolitikai tanácsadójának írása végén még az is kiderül, hogy az ETS2 és a Szociális Klímaalap évente akár 500 milliárd forintnyi forrást hozhat az országnak energiafelújításokra és a sérülékeny háztartások támogatására.
Szerző: Koczóh Levente András, a Green Policy Center senior klímapolitikai tanácsadója
A cikk forrása a Másfélfok. A Zöld Hang a cikket a Másfélfok szerkesztősége engedélyével vette át.
Amikor az energia megdrágul, nem ritka, hogy egy ország intézkedéseket vezet be a lakossági energiaárak védelme érdekében – legalább a legszegényebbek számára. Erre Európában számos példát láthattunk, például a 2022–23-as energiaválság, vagy az idei, iráni háború okozta olajárcsúcs idején is – ezek között vannak hatékony és kevésbé hatékony változatok.
Rezsicsökkentés – Magyarország egy merev és igazságtalan rendszer csapdájában
Hazánkban a háztartások energiaköltségeit a pillanatnyi energiaártól, válságoktól és szociális helyzettől függetlenül, 2013 óta folyamatosan a „rezsicsökkentés” tartja szinten. Sőt, hazánkban éppen a válság idején, 2022-ben csökkent a védelem szintje, hiszen az államkassza nem volt képes kifizetni az energiaár-különbözetet a teljes lakosság teljes fogyasztása számára. Ez azt jelenti, hogy azóta a földgáz és az áram esetén az „átlagfogyasztás” fölötti részt hétszeres, illetve kétszeres áron számlázzák, ismét csak a szociális helyzettől függetlenül. (Távhő, víz és hulladék esetén maradt az eredeti, egysávos rendszer, tűzifa esetén pedig továbbra sincs árszabályozás, csak egy folyamatosan elértéktelenedő, fix keretű szociális tűzifaprogram.)
A kétsávossá tételt a lakosság nagy része rezsicsökkentés-csökkentésként élte meg, ugyanakkor ez jelentős előrelépést jelentett abban, hogy megjelent legalább valamiféle ösztönzés az energiafogyasztás csökkentésére – legalábbis addig a szintig, amíg az adott háztartás földgáz- és áramfogyasztása be nem kerül a 2022-ben megállapított és azóta fixen tartott „átlagfogyasztás” alá. Ez pedig valóban a hazai lakossági földgázfogyasztás drasztikus visszaesését eredményezte, a tűzifára való részleges áttérés és az enyhébb telek hatása mellett.
Ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy a támogatás szociálisan érzékeny lenne. Hiszen magas földgázfogyasztás nem csak a gazdagabbak nagyméretű házainál, medencefűtésénél fordult elő, hanem a legrosszabb energiahatékonyságú épületekben is (pl. Kádár-kockák), ahol jellemzően alacsony jövedelmű csoportok élnek. Mindeközben a nagyléptékű energiafelújítási programok elmaradtak.
Hatósági áras üzemanyag – egy környezetileg és közgazdaságtanilag fenntarthatatlan árpolitika
A benzin és dízel üzemanyagok esetében az éppen aktuális energiaválság megoldására, „véletlenül” mindig egy közelgő választás előtt vezetett be a kormány hatósági árat: 2021 vége és 2022 vége között, illetve 2026 tavaszán. Előbbi esetben ennek az ellátás összeomlása vetett véget, és ez nagyon könnyen megtörténhet idén is, pár héten vagy hónapon belül.
A védett ár ugyanis nem csak környezetileg, hanem közgazdaságtanilag is fenntarthatatlan. Mindkét említett időszakban a fogyasztás növekedéséhez vezetett, miközben az üzemanyag-kereskedőket előbb-utóbb veszteséges értékesítésre kényszerítette. Így az üzemanyag-beszerzés egy idő után leáll, és üres benzinkutak fogadják a tankolni vágyókat. (Ehhez idén hozzájárul még az is, hogy a Barátság kőolaj-vezetéket ért háborús kár kapcsán hetekig nem érkezett az országba nyers kőolaj, így a készletek alacsonyak, az ország egyetlen finomítója pedig a tavalyi tűzeset miatt nem képes teljes kapacitáson üzemanyagot termelni.) Minderről ismert közgazdászok is nyílt levelet írtak az új miniszternek.
Érkezik a hétköznapi életünket érintő uniós kibocsátásárazási rendszer, az ETS2
Egy éves halasztást követően, 2028-tól az Európai Unió területén érdemben elindul egy új kibocsátás-kereskedelmi rendszer, mely érinti az épületeket, közúti közlekedést, a kis erőműveket, távfűtőműveket és ipari létesítményeket is – a nagy erőművekre és ipari létesítményekre már 2005 óta van ilyen. Az ETS2 (Emissions Trading System, azaz kibocsátáskereskedelmi rendszer) hatálya alá formálisan a fosszilis üzemanyagok kereskedői kerülnek, de ők nyilvánvalóan áthárítják a költségeiket az említett szektorok energiafogyasztóira.
Az ETS2 az uniós szinten egységes piacot alkot, vagyis egyenlő kvótaár vonatkozik majd a leggazdagabb és a legszegényebb tagállamok lakosságára, vállalataira is. Ezt az igazságtalanságot a döntéshozók a kvótabevételek visszaosztási szabályai révén igyekeztek orvosolni: Magyarország például több pénzt kap vissza a rendszerből, mint amit befizet – és, amint látni fogjuk, ezt a többletet igencsak hasznunkra fordíthatjuk.
Árkorbács és kompenzációs cukorka – az uniós klímavédelem két arca
Az árhatás mértékére nézve a szakmailag az egyik leghitelesebb elemzést a REKK készítette (itt érhető el), ami szerint az ETS2 a hazai hatósági árkorlátok nélkül a benzin és dízel esetén 10–12%-os, a földgáz árában 8–10%-os emelkedést okozhat(na). Ez nem lebecsülendő mérték, de távol áll a sajtóban megjelent egyes spekulációktól.
Az ETS2 egy már elfogadott jogi kötelezettség, bevezetése tehát nem választás kérdése hazánk számára. Ugyanakkor a hazai energiaszuverenitás javításához és az emelt klímacélok eléréséhez elengedhetetlen egy olyan szabályozóeszköz felállítása, amely ösztönzi a fosszilis tüzelőanyagok használatának csökkentését az eddig ilyen jellegű szabályozástól mentes ágazatokban is.
A rendszer klímavédelmi előnyeit számszerűsítő modellezésünk során évi 1,2 millió tCO2e (tonna szén-dioxid-egyenérték) üvegházgáz-kibocsátást csökkentő hatást becsültünk az ETS2 bevezetése körüli években, ami aztán a beruházások felpörgésével (és 2031-től kezdve a kvótaár növekedésével) erősödik. Hogy érzékeltessük, ez a nagyságrend mit jelent: a 1,2 milliós szám megközelíti a három hazai cementgyár összesített éves kibocsátását, amelyek mindegyike a legnagyobb hazai ipari üvegházgáz-kibocsátók közé tartozik.
Nagyon fontos viszont a szociális és az ipari versenyképességre gyakorolt terhek mérséklése, okos kompenzációja, hogy minél kevésbé lépjenek fel káros hatások. Ebben segíthetnek az ETS2 kvótabevételei és a Szociális Klímaalap nevű forrás. Míg mindkettő forrásait jogilag kötelező az érintett ágazatok zöld átmenetének támogatására fordítani, utóbbi legfeljebb 37%-a fordítható a legsérülékenyebb csoportok jövedelmi kompenzációjára is, a tagállamok által kidolgozandó Szociális Klímaterv alapján.
Az ETS2 kvótaárai a szállítmányozáson, illetve az érintett üzemek, erőművek termelési árain keresztül kétségkívül rendelkezik némi inflációnövelő hatással is. Ezért fontos, hogy e szektorok (különösen a szállítmányozás) dekarbonizálása minél gyorsabban történjen, hogy ez az inflációs hatás minél kevésbé érvényesüljön.
Mi születhet a rezsicsökkentés és kibocsátáskereskedelem kényszerházasságából?
Az ETS2 egy piaci jellegű, dinamikus szabályozás, napról napra változó tőzsdei árakkal. Így beépítése a hatósági, kötött energiaárakba igen nehéz, és csökkenti a kibocsátáskereskedelmi szabályozás előnyeinek érvényesülését. A legjobb megoldás tehát az lenne, ha egy jól kitalált kompenzációs rendszer bevezetése mellett megszüntetnék a fosszilis tüzelőanyagok hatósági árkorlátait. Viszont, mivel mind az előző, mind az új kormány ígéretet tett a „rezsicsökkentés” fenntartására, a Green Policy Center ezt a politikai realitást szem előtt tartva készített megvizsgálta, hogyan lehetne az ETS2-t mégiscsak a rezsicsökkentés mellett üzemeltetni – és vannak javaslataink is. Ráadásul ügyeltünk arra, hogy ebben az elképzelt rendszerben ne szimplán vállalati szektorra rakjuk át a terheket, ami inflációt és versenyképesség-vesztést okozna.
A Green Policy Center javaslatai szerint ezt a következőképpen lehet megtenni:
- Lakossági földgáz: csökkenő sávhatár, energiahatékonysági beruházások, biometán.
A legérzékenyebb téma a lakossági földgáz kérdése, ahol a felső sávhatár mozgatását, illetve a változásban érintettek gyorsan elvégezhető beruházások (pl. padlásfödém-szigetelés vagy fűtésitechnológia-váltás) általi megsegítését, valamint a földgázrendszerbe való biometán-bekeverést javasoljuk. Vagyis a rezsicsökkentés kétsávos rendszere megmaradna, de a felső sávhatár évről évre változna (jellemzően csökkenne), ahogy a rendszer egészére nézve megjelenik az ETS2 költsége is. Emellett szükség lenne egy nagyléptékű épületfelújítás-támogatási programra is. A biometán nem csak mentes az ETS2 költségei alól, hanem hazánkban megtermelhető energiaforrás, amely a hulladékkezelés, szennyvíztisztítás és állattartás üvegházgáz-kibocsátásait is segít csökkenteni. - Távhő: kibocsátással növelt árak, energiahatékonysági támogatások, kompenzáció a legszegényebbeknek.
A távhő esetén az ETS2 beépülhetne a fogyasztói árakba, viszont az érintett alacsony jövedelmű csoportok pénzbeli kompenzációt kapnának a Szociális Klímaalap forrásainak terhére. Ezt egészítené ki egy jelentős beruházási program: a fűtés szabályozhatóvá tétele, ahol ez még nincs megoldva, illetve a távhőtermelés mielőbbi megújuló alapra helyezése és a távhővezetékek, otthonok leszigetelése. - Áram: okosmérők, idősáv alapú rezsicsökkentés.
Az áram esetén a rezsicsökkentés időalapú sávozását javasoljuk a megdráguló csúcstermelés visszaszorítása és így az áram olcsóbbá tétele érdekében. Vagyis a jelenleg a fogyasztás alapján kétsávos rendszert egy olyan megoldás váltaná fel, amivel az olcsóbb ár a „völgyidőszakokban”, pl. napközben és éjjel lenne elérhető a lakosságnak, míg a drágább felső sáv az áramfogyasztás csúcsidőszakában, pl. este. Ez ösztönözné a fogyasztás időbeli áthelyezését, és kevesebb szükség lenne az ETS2 miatt megdráguló földgázerőművek használatára – egyúttal orvosolva a magyar rendszer számos ma is fennálló kihívását. Ennek előfeltétele természetesen az okosmérők kötelező, de államilag támogatott telepítése, lehetőleg még az ETS2 érdemi indulása előtt, hogy a számlán megkülönböztethető legyen a két időszakbeli fogyasztás. Az energiatárolás támogatása szintén fontos intézkedés lenne. - Közlekedés: piaci árak, dekarbonizáció, közösségi közlekedés.
A közlekedés üzemanyagai esetén a piaci árazásra való visszatérés egyébként is elkerülhetetlennek látszik, amibe az ETS2 költsége is beépülne. Itt az állami beavatkozás elsősorban a kistelepüléseken, tanyavidéken élők védelme lenne a közösségi közlekedés menetrendjének ésszerűsítésével, járatainak sűrítésével, bezárt szárnyvonalak újranyitásával és akár szociális bérletkedvezmény biztosításával; illetve bérbicikli-hálózat kiépítése és a szállítmányozás dekarbonizációjának támogatása. Segíthet még az elektromos töltőpontok kiépítése is. - Szén és fűtőolaj esetén hazánkban a kérdés könnyen kezelhető tüzelőanyag-váltással.
- Önmagában szemléletváltással nagyjából kompenzálható az ETS2 költsége.
A takarékos fogyasztói szokásokkal kapcsolatos szemlélet és tudás terjesztése mindegyik energiahordozó esetén kulcsfontosságú. Hiszen a hazai tapasztalatok szerint, a fogyasztási szokásokra való jobb odafigyeléssel megtakarítható a háztartási energiafogyasztás 10-15%-a, ami már az ETS2 okozta többletköltségek nagyságrendje. A közlekedés esetén a szemléletformálás a közösségi közlekedésre, kerékpározásra való átállást és összeszervezett autóhasználatot népszerűsíthetné.
Becsléseink szerint az ETS2 közvetlen, illetve a Szociális Klímaalapon keresztül visszaosztott kvótabevételei nagyjából évi 500 milliárd Ft forrást hoznának Magyarországnak. Ez, valamint a már működő EU ETS kvótabevételei, a Modernizációs Alap, Magyarország zöld kötvényei stb. biztosítják a forrást a fenti támogatási csomagra. Sőt, ezek nem csak a káros szociális hatások ellentételezésére és a kibocsátáscsökkentésre, de a hazai munkahelyteremtésre is kiválóan alkalmasak. Így pedig az elkerülhetetlen kibocsátáskereskedelmi rendszer a magyar háztartások valódi védelmezőjévé válhat.
A fentiekről, illetve a 2040-es magyar klímacélról és egy hatékony Nemzeti Épületfelújítási Tervről bővebben itt olvashatnak, vagy ezen a videófelvételen tájékozódhatnak.
A cikk forrása a Másfélfok. A Zöld Hang a cikket a Másfélfok szerkesztősége engedélyével vette át.
