A fakitermelési moratórium hónapokra átrendezte a tűzifapiac megszokott működését, miközben az új kormány a tűzifa áfájának 27-ről 5 százalékra csökkentését ígérte, ezért a vásárlók egy része kivár a beszerzéssel. Szabó Zoltán fakereskedőt és Mészáros Pétert, a Pilisi Parkerdő szóvivőjét kérdeztük arról, hogyan alakult a helyzet, és mi jöhet a moratórium szeptember végi lejárta után. Közben Gajdos László miniszter július végén már egy átfogóbb erdészeti reform irányairól beszélt: az állami erdőgazdálkodásban a gazdasági hasznosítás helyett nagyobb súlyt kapna az erdők védelmi, klímavédelmi és közjóléti szerepe, miközben a természetközelibb gazdálkodási módszerek elterjesztéséhez a finanszírozási rendszert is átalakítanák.
A hideg január és február után tél végén és tavasszal is sokan vásároltak tűzifát. A keresletet ráadásul nemcsak az időjárás hajtotta: Szabó Zoltán, a Szentendre környékére tűzifát szállító Forester Kft. tulajdonosa szerint az iráni háború kitörése és az emiatt bizonytalanabbnak látszó gázellátás is sok háztartást arra ösztönzött, hogy a szokásosnál korábban feltöltse a fáskamrát. Emiatt a kereskedők megfelelően kiszáradt készleteinek jelentős része már tél végén és tavasszal elfogyott.
Most éppen ellenkező folyamat látszik: sokan kivárnak a vásárlással, mert arra számítanak, hogy a tűzifa áfája 27-ről 5 százalékra csökken. Szabó szerint azonban mire az áfacsökkentés után egyszerre megjelenik ez a most elhalasztott kereslet, száraz tűzifából már nem lesz elegendő a piacon. Fa lesz, csakhogy a kereskedők egy része ősszel már csak frissebben kitermelt, magasabb nedvességtartalmú tüzelőt tud majd kínálni.
A moratórium a fakereskedők beszerzését is átrendezte
Erre a helyzetre rakódott rá a kormány által nyár elején elrendelt átmeneti fakitermelési moratórium, amely hónapokra átalakította a környékbeli fakereskedők megszokott beszerzési rendszerét. Szabó szerint vállalkozása korábban jelentős részben a Pilisi Parkerdőtől jutott alapanyaghoz, a korlátozások után azonban távolabbi térségek felé kellett fordulniuk.
– Az Ipoly térségéből, a Nyírségből és Somogyból is kellett fát beszereznünk, hogy legyen mit eladnunk. Maga a fa ezeken a területeken akár olcsóbb is lehet, de a szállítás miatt mire ideér, már jóval magasabb költséggel kell számolnunk – mondta.
Szabó szerint a tavasz folyamán a Pilisi Parkerdő viszonteladói árait megemelte, így a helyi kereskedőknek rövid idő alatt több változáshoz kellett alkalmazkodniuk.
Mészáros Péter ugyanakkor jelezte, hogy a lakosság felé közvetlenül értékesített tűzifa ára ugyanakkor a Parkerdőnél nem változott, azt még jelenleg is a tavalyi áron rendelhetik meg az egyéni vásárlók.
Nem állt le minden fakitermelés
Fontos ugyanakkor, hogy a szeptember 30-ig tartó moratórium nem állította le általában a fakitermelést az összes erdőben.
A korlátozás az állam százszázalékos tulajdonában álló, meghatározott természetességi kategóriába tartozó védett és fokozottan védett erdőkben, valamint Natura 2000 elsődleges rendeltetésű erdőkben az erdőfelújítási kötelezettséget keletkeztető fakitermelésekre vonatkozik.
Számos erdészeti beavatkozás továbbra is elvégezhető. A moratórium nem vonatkozik többek között az erdőnevelési munkákra (például gyérítések), a veszélyelhárításhoz szükséges beavatkozásokra, az idegenhonos és inváziós fafajok visszaszorítására célzó fakitermelésekre, valamint az örökerdő üzemmódban végzett fakitermelésre sem.
Ez utóbbi a Pilisi Parkerdő esetében különösen fontos.
A Pilisi Parkerdő a természetközeli, folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodási módszerek alkalmazásában régóta élen jár. Mészáros Péter, a társaság szóvivője lapunk kérdéseire azt közölte, hogy az általuk kezelt 59 ezer hektárnyi erdőterület csaknem felét már ilyen módszerekkel kezelik.
Az örökerdő-gazdálkodás lényege, hogy az erdőborítás folyamatosan fennmarad: nem egyetlen nagy beavatkozással termelik le az állományt, hanem egyes fákat vagy kisebb facsoportokat választanak ki. Az így kialakuló többkorú erdő szerkezete, mikroklímája és talaja jóval kisebb változásnak van kitéve, mint az egykorú erdőkben zajló nagyobb területet érintő végvágások esetében.
A Parkerdő szerint éppen az eddig is alkalmazott módszerek miatt a moratórium számottevően nem befolyásolta szakmai tevékenységét.
A társaság adatai szerint erdeik évente mintegy 260 ezer köbméter faanyaggal gyarapodnak, miközben ebből évente 160–180 ezer köbmétert hasznosítanak. Ezen a gyakorlaton a moratórium miatt sem kellett változtatniuk.
A Parkerdő a tűzifaellátásban sem számít fennakadásra.
– Szerződött partnereink számára a tűzifa alapanyaggal való ellátás folyamatosan biztosított. A jelenlegi piaci igények alapján úgy látjuk, hogy akadálymentesen ki fogjuk tudni szolgálni meglévő vevőköreinket – közölte Mészáros Péter.
Ez nem feltétlenül mond ellent Szabó tapasztalatainak. A Parkerdő saját gazdálkodásáról és szerződött partnereinek alapanyagellátásáról beszél, miközben a kereskedő azt érzékeli, hogy a korábbi beszerzési rendszere megváltozott, ezért távolabbi térségekből is fát kell vásárolnia.
Mi jöhet a moratórium után?
A moratórium egyik legfontosabb kérdése most már az, mi következik utána.
Arra a kérdésünkre, hogy októbertől folytatódhat-e valamilyen formában a korlátozás, a Pilisi Parkerdő nem adott konkrét előrejelzést. Mészáros Péter azt közölte, hogy a Parkerdő az Élő Környezetért Felelős Minisztérium útmutatásának megfelelő szakmai alapokon folytatja majd az erdők fenntartását és kezelését. A társaság a minisztériummal is együttműködik a jövőbeni célok elérése érdekében.
Gajdos László élő környezetért felelős miniszter július végén, az Országos Erdészeti Egyesület 156. Vándorgyűlésén, Nyíregyházán beszélt részletesebben arról, milyen irányba alakítaná át a kormány az erdőgazdálkodást. Beszédéből az rajzolódott ki, hogy nem egyszerűen a moratórium után következő fakitermelési szabályokon akarnak változtatni, hanem ennél átfogóbb erdészeti reformra készülnek.
Gajdos szerint az erdők három hagyományos – védelmi, közjóléti és gazdasági – funkciója továbbra is megmaradna, a közöttük lévő sorrendet azonban átalakítanák. Első helyre a védelmi funkció kerülne, ezen belül is a klímavédelem és a természeti értékek megőrzése. Ezt követnék az erdők közjóléti és társadalmi funkciói, a gazdasági hasznosítás pedig a harmadik helyre kerülne.
Ez nem azt jelenti, hogy az állami erdőkben megszűnne a fakitermelés. Sokkal inkább azt, hogy annak módját és mértékét az erdők ökológiai állapotának, klímavédelmi szerepének és közjóléti funkcióinak jobban alárendelnék.
Gajdos gyökeres szemléleti és gyakorlati változás szükségességéről beszélt, de azt is hangsúlyozta, hogy nincs minden erdőre, fafajra és termőhelyre alkalmazható egyetlen megoldás. Az átalakítást ezért nem egyetlen rendelettel és nem egyik napról a másikra akarják végrehajtani, hanem az erdészek helyismeretére és szakmai tapasztalatára támaszkodva.
A finanszírozást is át kellene alakítani
A tervezett változás egyik legfontosabb eleme a természetközeli erdőgazdálkodás szélesebb körű alkalmazása lehet. A miniszter több víz erdőben tartásáról, több idős fa és holtfa meghagyásáról, a változatosság növeléséről és a természetközeli módszerek szélesebb körű alkalmazásáról beszélt.
A reform egyik legérdekesebb része azonban nem közvetlenül a fakitermelés módjáról, hanem az állami erdőgazdaságok működéséről szól.
Gajdos arra hívta fel a figyelmet, hogy hosszú távú ökológiai teljesítményt nem lehet úgy elvárni az erdészetektől, hogy közben rövid távú gazdasági eredményeik alapján értékelik őket. Azt sem tartja fenntarthatónak, hogy az erdők társadalmi és ökológiai szolgáltatásainak költségeit olyan erdőgazdálkodóknak kelljen előteremteniük, amelyek bevétele alapvetően a kitermelt fa értékesítésétől függ.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha az állam azt várja az erdészetektől, hogy több vizet tartsanak vissza, több idős fát hagyjanak az erdőben, növeljék a biodiverzitást és nagyobb területen alkalmazzanak természetközeli gazdálkodási módszereket, akkor ehhez megfelelő finanszírozást is kell biztosítania.
Ez lehet az ősszel formálódó erdészeti reform egyik legfontosabb kérdése. Nemcsak azt kell ugyanis eldönteni, milyen fakitermelési módszereket engednek meg a jövőben a védett állami erdőkben, hanem azt is, miből finanszírozzák az erdőgazdaságokat akkor, ha a gazdasági hasznosítás helyett nagyobb súlyt kapnak az erdők olyan szolgáltatásai, amelyek közvetlenül nem termelnek bevételt.
Érdekes, hogy ebben a kérdésben Szabó Zoltán véleménye nem áll messze a miniszter által felvázolt iránytól.
Szabó korábban maga is erdészként dolgozott, és bár fakereskedőként a moratórium hónapjaiban közvetlenül megtapasztalta a megszokott beszerzési rendszer átalakulását, az erdőgazdálkodás megváltoztatásának szükségességével egyetért.
Szerinte az erdészeket az elmúlt időszakban ért kritikák egy része jogos volt, mert túl sok volt a végvágás.
– Nagyon remélem, hogy az a szemlélet, hogy rengeteg a végvágott terület, eltűnik, és helyette az erdészetekben másfajta módszereket, másfajta szemléletet találnak, amelyek jobban védik az erdőket, azonban mégis lehetőséget adnak az értelmes fakitermelésre – mondta.
A kérdés számára ezért nem az, hogy vissza kell-e térni októberben mindenben a moratórium előtti rendszerhez. Sokkal inkább az, milyen szabályozás lép a helyébe, és sikerül-e olyan megoldást találni, amely az erdők védelme mellett a fenntartható fakitermelés lehetőségét is megőrzi.
Az áfacsökkentés miatt kivárnak a vásárlók
Miközben az erdőgazdálkodás hosszabb távú szabályai még formálódnak, a tűzifapiacot egy sokkal közvetlenebb változás tartja mozgásban: a tűzifa áfájának tervezett csökkentése.
Szabó szerint a Szentendre környéki vásárlók közül jelenleg sokan kivárnak. Aki megteheti, nem most rendeli meg a téli tüzelőt, hanem megvárná, amíg a jelenlegi 27 százalékos áfa 5 százalékra csökken.
A kereskedők számára ez azért jelent különleges helyzetet, mert a kereslet mostani visszaesése nem jelenti azt, hogy kevesebb fára lesz szükség télen. Éppen ellenkezőleg: a most elhalasztott vásárlások rövid idő alatt egyszerre jelenhetnek meg.
Szabó szerint a mostani csend ezért csalóka. Az év első felében kiürült száraz készleteket nem lehet néhány hét alatt újratermelni, így az áfacsökkentés után megugró keresletet egyre nagyobb arányban frissebb kitermelésből származó fával tudják majd kiszolgálni.
A probléma egyszerű: a fát ki lehet termelni viszonylag gyorsan, kiszárítani viszont nem lehet egyik napról a másikra.
Szabó szerint egyelőre az áfacsökkentés pontos szabályai sem teljesen világosak a piaci szereplők számára. A kereskedők azt várják, hogy egyértelművé váljon, pontosan mely termékekre és a kereskedelmi lánc mely pontjaira vonatkozik majd az alacsonyabb kulcs.
Az 5 százalékos áfa a piacot is kifehérítheti
Szabó ugyanakkor nemcsak az árak csökkenését várja az 5 százalékos áfától. Azt reméli, hogy az intézkedés a tűzifa-kereskedelem egy részét is kifehérítheti.
A legálisan működő fakereskedőknek ugyanis olyan eladókkal is versenyezniük kell, akik számla nélkül kínálják a tűzifát. A 27 százalékos áfa mellett jelentős árelőnyhöz juthat az, aki az adót egyszerűen kihagyja az értékesítésből.
– Ma még nagyon sok olyan „vállalkozó” van, aki számla nélkül, az áfa árával játszva tud olcsóbban fát adni a lakosságnak. És ki tudja, hogy ez a fa honnan származik – mondta Szabó.
Ha az áfa 5 százalékra csökken, lényegesen kisebb lesz a szabályosan működő és a számla nélkül értékesítő kereskedő közötti, adóból eredő árkülönbség. Szabó abban bízik, hogy emiatt a vásárlóknak kevésbé éri majd meg az ismeretlen vagy nehezebben ellenőrizhető forrásból származó tüzelőt választani.
– Talán a vevők is inkább a rendes fakereskedőkhöz fordulnak, és akkor mindenki kaphat számlát a megvásárolt fáról – mondta.
A piac kifehéredése természetesen egyelőre várakozás. A kisebb áfakulcs azonban csökkentheti azt az árelőnyt, amelyet ma a számla nélküli értékesítés jelent. Ennek az erdővédelem szempontjából is lehet jelentősége: a legális kereskedelmi láncban értékesített fa eredete könnyebben követhető, míg a számla nélkül kínált tűzifánál a vásárló kevésbé tudhatja, honnan került ki az áru.
Nem mindegy, mire terjed ki a kedvezményes áfa
Szabó szerint ezért kulcskérdés, pontosan hogyan határozzák meg az 5 százalékos áfa hatályát. A fakereskedők azt remélik, hogy a kedvezményes kulcs nem csupán a folyamat egyetlen elemére vonatkozik majd, hanem a teljes szolgáltatásban érvényesül.
A tűzifa eljuttatása a vásárlóhoz ugyanis nem egyetlen műveletből áll. A kitermeléstől a végső értékesítésig számos résztevékenység kapcsolódik hozzá: a fát fel kell dolgozni, darabolni vagy hasítani, rakodni és végül elszállítani a vevőhöz. Nem mindegy tehát, hogy például maga a tűzifa 5 százalékos áfa alá kerül, miközben a hozzá kapcsolódó szolgáltatások egy része továbbra is 27 százalékkal adózik, vagy a kedvezmény a teljes szolgáltatásban megjelenik.
Szabó szerint ez azért is fontos, mert csak így érezhetik meg igazán az áfacsökkentést a vásárlók, és a piac kifehéredéséhez is ez járulhat hozzá a legerősebben. Minél kisebb ugyanis a legálisan, számlával értékesített tűzifa adóterhe, annál kisebb árelőnyt jelenthet a számla nélküli értékesítés.
