Aki veszi a fáradtságot, még megtalálhatja a csendet a civilizációtól szenvedő Balatonnál, egészen a parton is. Ehhez a fővárosból a lehető legtávolabb kell utazni, a tó északnyugati vidékére, a balatongyöröki Szent Mihály dombig, amely valóban szent hely. És bár a tókerülő bicikliút közvetlen közelében fekszik, a legtöbben tovább tekernek, pedig régóta tudjuk, hogy gyorsuló világunkban szinte semmire sincs nagyobb szükség, mint a megállásra.
A hely különös történetű kápolnája, emberarcú kálváriája és a dolomitsziklán kialakuló, örökzöldekkel teli mikroklímája tökéletes hely az elmélkedésre. A fakeresztek és a fából készített emberléptékű szobrok között odaléphetünk a fiát sirató Mária mellé, és feltekinthetünk a Megfeszítettre, akinek
nagypénteki arcát ma is megtalálhatjuk
a megalázottakban, a megnyomorítottakban, a kitaszítottakban, a betegséget hordozókban, a menekülőkben, a magányosokban, a hajléktalanokban. Mindazokban, akikről társadalunk nem szívesen vesz tudomást, akiknek keresztjét a politika legszívesebben kihasználja – vagy a szőnyeg alá söpri. De nem lehet.
De minden nagypéntekre nagyszombat és húsvétvasárnap következik, a a halál torkából megmenekülő balatoni halászok legendája pedig mindig arra emlékeztet majd minket, hogy soha nem adhatjuk fel a reményt.
1729 telén 46 halász dolgozott a tó jegén
Balatongyörök honlapja szerint, amikor egy rianás miatt levált az őket tartó jégtábla. Hatan azonnal meghaltak, negyvenen a táblán sodródtak a halálba. De a széljárás megkegyelmezett nekik, amikor megfordult, és a jégtáblát kisodorta a partra. A halászok pedig csodás megmenekülésük után fogadalmat tettek, hogy kápolnát építenek a dombtetőre. Minden valószínűség szerint a dombon ekkor már régóta állt a Szent Mihály kápolna, ezt építhették át, újíthatták fel.
A honlap idézi Szeghalmy Gyulát, aki így fogalmazott:
„A tetőre parányi templomot emelt a kegyelet.
Hálás és kedves volt ide emelni a magányba. Ide a tetőre, hogy őrszemével végignézzen a tó felületén, hogy harangszóval innen üdvözölje a hajnalt, az alkonyt, a fényes csillagszemekkel kivert ég éjszakáját, és a vihar előtt innen intse a parti halászokat, vigyázzatok, támadóban a vihar!”
Érdemes még fellapoznunk – és méginkább végigolvasnunk – Eötvös Károly híres remekművét, az Utazás a Balaton körül című könyvet, amelyben a táj egyedi hangvételű krónikása így mutatja be a hely szellemét hazánk egyetlen halászkápolnája körül:
„Közel Meszes-Györökhöz, a part fölött emelkedő magas hegy lábánál egészen a víz közelében van egy kis hegy. (…) Tetején kis kápolna. (…) Csak néhány ünnepnapon és csak búcsújáráskor van nyitva. Akkor szólal meg kis tornyának kis harangja is. Szent Mihálynak van fölszentelve. Búcsúján annyi nép van, hogy el nem fér se a kápolnában, se a hegyen, se a hegy oldalán. Nagyobb része leszorul a lapályra.”
Kiemelt kép: YouTube
