Jól bírják az aszályt és a bozóttüzeket, ősidők óta szimbiózisban élnek az emberiséggel. Gazdag a múltjuk és gazdag lehet velük a jövőnk. Az éghajlat megváltozására adott logikus választ jelentenek az olajfák, amelyeket nem véletlenül tartanak halhatatlannak. Rajtunk múlik, élünk vagy visszaélünk az általuk kínált számtalan lehetőséggel.
Az ókor velünk élő csodái
Hétezer éve termesztik őket a mediterrán világban, a civiláció bölcsőjének számító földközi-tengeri partvidéken és szigetvilágban. A világ legidősebb olajfája legalább 3000 év él Kréta szigetén, Ano Vouves falu közelében található. A 12 méter magas, 4 és fél méteres átmérőjű facsoda belseje már korhadt, ám érett olajbogyóiból még mindig ki lehet sajtolni extra szűz olajat, amelyet ennek megfelelően nagy becsben tartanak. Több helyen is azonosítottak ezer évnél idősebb rokonait.
Az ókori Görögország mellett a Szentföldön és a Bibliában is kiemelt szerepet kapott az olajfa. Az özönvíz végét, a szárazföld létét jelezve Noénak olajágat hozott a galamb, így az isteni béke szimbolúma lett. Kánaán gazdagságának egyik jelképévé vált, a dicsőség egyik tárgyi megnyilvánulása.
Olajjal kenték fel a királyokat és a papokat, gyönyörű mintázatú fájából bútorokat terveztek.
Salamon király valószínűleg olajfából készíttette a mennyei lényeknek számító kerubok szobrait, az irgalmas szamaritánus borral és olajjal gyógyította az összevert és útszélén hagyott ember sebeit. Jézus az Olajfák hegyén verejtékezett vérrel a kivégzése előtt, és ma is találhatóak itt olyan famatuzsálemek, amelyek az ő idejéből származó anyanövénytől erednek.
Gyógyhatás tájak, emberek sebeire
A Földközi-tenger partvidékén, ahol megannyi fát és erdőt kivágtak az ókor óta, ma a mandula mellett az olajfa ültetvényei gyógyítják a táj sebeit. A mediterrán régió szépségéhez éppen úgy hozzá tartozik, mint a szőlő. Miközben akár az átlagmagasságuk 12 és 15 méter közötti, akár 25 méteresre is megnőhetnek. Fagyérzékenyek, májusban virágzanak, míg termésük, az olajbogyó őszre érik be.
Kemény munkával, az ágak rázogatásával, vagy botütésekkel lehet szüretelni. A termésből préselt olívaolaj a közismerten egészséges mediterrán táplálkozás, sütés-főzés alapja, de megannyi más felhasználása mellett fájdalomcsökkentő, sebgyógyító hatását is számon tartják.
Üzlet öt kontinensen, olivaolaj a Balaton-felvidéken
A Földgömb egyik, magyar biológusok által jegyzett összeállítása szerint olívaolajból évi hárommillió tonnával Spanyolországban adja a világ termelésének közel a felét. Elsősorban most is a Földközi-tengerhez kötődik – sorrendben a legnagyobb termelők: Görögország, Olaszország, Törökország, Marokkó, Szíria, Tunézia –, de már minden kontinensen termszetenek olajfákat. Észak- és Dél-Amerikában, Közel- és Távol-Keleten, Afrikában, Ausztráliában.
Mivel az olívaipar rendkívüli üzleti lehetőséget is jelent, a hagyományos termesztését egyre inkább felváltotta az intenzív, nagyüzemi mezőgazdaság, ami a cserjék kiirtásával, a felszántott talajjal a biodiverzitás csökkenéséhez vezet. Ezzel szemben a sziklás talajra ritkásan ültetett, növény- és állatfajokban gazdag ősi olajfaligetek még meglévő maradványai arra figyelmeztetik az embert, hogy a hosszú távú jövőnk egyik záloga a természet védelmében, a sokféleség megőrzésében, az egyes betegségeknek is jobban ellenálló ökológiai gazdálkodásban rejlik.
Idén az első magyar olívaolaj is elkészült a Balaton-felvidéken.
Török Csaba borásznak klimatikus kíséreletként két és fél litert sikerült préselnie, nem közvetlenül üzleti szándékból. Bár a Helló Vidék beszámolója szerint korábban 120 olajfája is virágzott, mára 25 példány maradt életképes a Szent György-hegyen. A létük azt bizonyítja számára, hogy a szőlészetben is érdemes új fajtákhoz nyúlni a változó éghajlati viszonyok között.
Kiemelt kép: Wikipedia Commons
