Miközben a MOHU-koncesszió felülvizsgálatának eredményére még várni kell, a magyar hulladékgazdálkodás egyik régi eleme egyre nagyobb válságban van: folyamatosan szorul vissza a többutas, újratölthető palackok használata. A Humusz Szövetség szerint nem érdemes hagyni leépülni egy olyan rendszert, amely több európai országban az egyszer használatos csomagolások visszaváltása mellett is jól működik, és hosszabb távon gazdaságilag is versenyképes lehet.
A MOHU hulladékgazdálkodási koncessziójának szeptemberre ígért felülvizsgálata után derülhet ki, hogy kisebb korrekciók vagy a jelenlegi rendszer mélyebb átalakítása következik-e. Egyelőre azt sem tudni, milyen szerepet szán a kormány a jövőben a koncessziónak, az önkormányzatoknak, illetve változhat-e maga a hulladékgyűjtés rendszere. Lapunk az Élő Környezetért Felelős Minisztériumot is megkereste arról, milyen változásokat hozhat a felülvizsgálat, illetve vizsgálják-e más európai országokban már bevált gyűjtési és visszaváltási modellek átvételét. A tárca a MOHU-koncesszió felülvizsgálatának lezárultáig nem adott további információt.
A többutas palackok rendszere „az utolsókat rúgja”
Akadnak jelek, amelyek arra utalnak, hogy a jelenlegi rendszer nem jó. Ilyen jel az újratölthető palackok rendszerének visszaszorulása.
Miközben az 50 forintos kötelező visszaváltási díj rövid idő alatt a mindennapok részévé vált Magyarországon, a régebb óta létező többutas palackok egyre inkább kiszorulnak a boltokból. Hónapról hónapra egyre kevesebb gyártó tartja fenn ezeket, és most már drasztikusan csökkent a visszaváltó helyek száma is. Ugyanakkor a rendszer fenntartásához nem elég maga a visszaváltás. A palackoknak épségben kell visszakerülniük, ezeket válogatni, szállítani és mosni kell, majd ismét el kell juttatni őket a töltőüzemekbe. Minél kevesebb gyártó és kereskedő vesz részt ebben, annál nehezebb gazdaságosan fenntartani a hozzá szükséges infrastruktúrát.
„Kritikus a helyzet: az újratölthető italcsomagolások visszaváltása már az utolsókat rúgja” – mondta lapunknak Szabó György, a Humusz Szövetség alelnöke, Nulla Hulladék programvezetője.
„A többutas palackokat használó gyártók minket keresnek, hogy próbáljunk meg a minisztériummal tárgyalni a rendszer fennmaradásáról és támogatásáról. Nem lenne értelme egy jól működő és Európában is előremutató rendszert elengedni, hagyni, hogy bedőljön, hogy aztán néhány év múlva az uniós csomagolási rendeletnek eleget téve újra fel kelljen építeni.”
Szabó szerint az elmúlt évek szabályozása abszolút nem kedvezett a többutas csomagolásoknak.
„A gyártók és a kiskereskedelmi láncok érvei bizonyos szempontból érthetők, hiszen a rendszer működtetése költséges, ám a megfelelő szabályozás ösztönzően hathatna a szereplőkre, ami gazdasági és fenntarthatósági szempontból is fontos lenne .”
A Humusz egyelőre nem kezdett hivatalos egyeztetést az új kormánnyal, de erre készül. „Még nem volt erre kapacitásunk, de több téma is felmerült a tagszervezeteinkkel egyeztetve, ezeket összefogva nyílt levelet vagy állásfoglalást tervezünk eljuttatni az Élő Környezetért Felelős Minisztériumnak.” Szabó szerint a szakmai egyeztetésnek már vannak jelei: a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége stratégiai megbeszélésen vett részt a minisztériummal és közösen, több témában is ötleteket és megoldásokat kínáltak a körforgásos gazdaság megerősítéséhez.
Visszaváltás mindkettő, de nagyon különböző sors jut a palackoknak
De vajon miért van szükség Magyarországnak kétféle rendszerre? A mostani kötelező visszaváltási rendszer és a többutas palackozás között a legfontosabb különbség az, hogy mi történik a csomagolással a leadás után. „A most visszaváltott 50 forintos palackokat a gép összetöri. Az üveget utána újra fel kell dolgozni. A többutas üvegnél viszont magát a palackot lehet újra használni” – mondta Szabó.
Az egyszer használatos üveg anyagként kerül vissza a körforgásba: összetörik, feldolgozzák, majd az üvegcserépből ismét termék készülhet. A többutas palacknál ezt több használati cikluson keresztül el lehet kerülni, mert ugyanazt a csomagolást tisztítás után ismét megtöltik. A szakember szerint ez nem jelenti azt, hogy a többutas palack minden körülmények között olcsóbb vagy kisebb környezeti terhelésű. Sokat számít a szállítási távolság, a mosás energia- és vízigénye, a visszaváltási arány, legfőképpen pedig az, hogy egy palack hányszor kerül újra forgalomba.
Európában megfér egymás mellett az újrahasználat és az újrafeldolgozás
A németeknél még a tejtermékek egy részét is visszaváltható csomagolásba teszik. Ez a példa azért érdekes, mert az újratölthető csomagolás nem az egyszer használatos palackokra bevezetett betétdíjas rendszer helyett működik, hanem mellette. A bolti visszaváltásnál a két rendszer részben közös infrastruktúrát használhat: az automaták mindkét típusú csomagolást fogadhatják, amelyek ezután más-más úton folytatják útjukat. A Reloop nemzetközi összehasonlítása Litvániában is hasonló együttélést mutat. Az újrahasználható csomagolások visszaváltási aránya 90 százalék feletti, miközben az egyszer használatos italcsomagolások visszagyűjtése is 90 százalék körül alakul. A litván rendszer bevezetése előtt a PET-palackoknak csak nagyjából harmadát gyűjtötték vissza. Az arány már az első év végére 74 százalékra emelkedett, 2024-re pedig elérte a 89 százalékot. Közben a többutas rendszer is megmaradt. Észtországban, Finnországban és Hollandiában szintén találni olyan megoldásokat, amelyekben az újratölthető és az egyszer használatos csomagolások visszaváltása egymás mellett működik.
A Reloop által ismertetett svéd tudományos költség-haszon elemzés 25 éves időtávon hasonlított össze egy egyszer használatos műanyag csomagolások visszagyűjtésére és újrafeldolgozására épülő rendszert egy újrahasználati modellel. Az újrahasználati változat haszon-költség aránya 1,67 volt, vagyis egy egységnyi ráfordításra 1,67 egységnyi számszerűsített társadalmi-gazdasági haszon jutott. Az egyszer használatos csomagolások visszagyűjtésére és újrafeldolgozására épülő modellnél ugyanez 0,73 volt. A vizsgálat az újrahasználat mosási és visszagyűjtési költségeit is beleszámította.
Egy Franciaország számára készült EY–Reloop elemzés pedig azt vizsgálta, érdemes-e külön infrastruktúrát fenntartani a két csomagolástípusnak. A három vizsgált forgatókönyv közül az a modell bizonyult a legkedvezőbbnek, amelyben az egyszer használatos és az újratölthető csomagolások közös betétdíjas rendszerben működnek. A számítás szerint ez évente mintegy 169 millió eurós költségelőnyt jelenthet a vizsgált alternatívákhoz képest.
A kukásautónak sem kell minden hulladékért ugyanolyan gyakran jönnie
Az európai példák nem érnek véget a palackoknál. Más országokban arra is találni megoldásokat, hogy az egyes hulladékfajtákat eltérő gyakorisággal szállítsák el. Ha a biohulladékot, papírt, műanyagot és más hasznosítható anyagokat megfelelően különválasztják, a háztartások vegyes kukájába jóval kevesebb hulladék kerülhet. Ilyen rendszerben a kommunális hulladék elszállítása ritkítható, míg más frakciók gyűjtése sűríthető.
„A melegebb éghajlatú országokban például van olyan rendszer, ahol a nyári hónapokban a biohulladékot hetente háromszor viszik el, és van olyan is, hogy a szelektív hulladékért hetente jönnek, míg a vegyes hulladékot ritkábban viszik el, így ösztönözve az embereket a szelektálásra.”
Szabó szerint annak megítélését, hogy Magyarországon milyen változtatások indokoltak, az adatok hiánya is nehezíti.
„A MOHU szolgáltatói adataiban nincs változás. Még mindig hatalmas lemaradásban vannak, nincsenek friss adatok, és ezt sokan kritizálják.”
Mi jöhet a MOHU-koncesszió után?
Mi történhet a koncesszió felülvizsgálata után? – ezt még homály fedi. „Engem is érdekel, és várom az eredményt” – mondta Szabó a szeptemberre ígért vizsgálatról.A Humusz egyelőre csak lehetséges forgatókönyvekkel számol. „Szerintünk elképzelhető az is, hogy a MOHU megszűnik, és a hulladékgyűjtési hatáskör visszakerül az önkormányzatokhoz.”
Egy ilyen fordulatnál rögtön felmerülne, hogy ki és milyen keretek között határozza meg a hulladékszállítás díját. „A nagy kérdés az, hogy a jelenlegi kormány megtartja-e a rezsicsökkentést. Ez nagyon nehéz kérdés, és az önkormányzatoknak is nehéz dolguk lenne. Régen is ők látták el ezeket a feladatokat, de a hulladékgazdálkodás csak akkor lenne működőképes, ha az önkormányzatok dönthetnének az árakról.”
A díjak meghatározása mellett a kintlévőségek kezelése is visszakerülhetne helyi szintre.
„Adott esetben szankciókat is alkalmazniuk kellene a nemfizetőkkel szemben.”
A koncesszió felülvizsgálatának lezárásáig azonban sem arról nincs hivatalos információ, hogy változik-e a MOHU szerepe, sem arról, hogy a kormány hozzányúl-e a hulladékgyűjtés jelenlegi rendszeréhez.
