Debreceni akkugyár: Jávor Benedek panasszal fordult az Európai Bizottsághoz

Uniós jogot sért a debreceni akkumulátorgyár létesítése Jávor Benedek volt EP-képviselő szerint. A politikus ezért panaszt nyújtott be az Európai Bizottságnak, új fejezetet nyitva ezzel a magyarországi akkugyár-beruházások, s az azok elleni tiltakozások történetében.

„A debreceni akkumulátorgyár környezeti hatásai a közelmúltban kiadott környezetvédelmi engedély dacára nincsenek kellően felbecsülve. Az esetleges környezeti kockázatokat nem modellezték kielégítően, a távlatos hatások felmérése továbbra is hiányzik. Jogosak tehát a tiltakozó civilek aggodalmai, a beruházás politikai erőltetése a kormányzat részéről pedig súlyos károkat okoz Magyarország jövőjének. A kiadott engedély nem vet számot jónéhány környezeti hatással, mindenekelőtt a több lépcsőben megvalósuló gyár vízfelhasználásának összesített hatásával a felszín alatti vízkészletekre, és az ezekhez kötődő ökoszisztémákra. Mindez nem csak a hazai jog alapján teszi támadhatóvá az engedélyt, de az Európai Unió jogát is sérti” – mondta el Jávor Benedek, a Párbeszéd volt EP-képviselője sajtótájékoztatóján, amelyen bejelentette, hogy panaszt nyújtott be az Európai Bizottságnak a CATL debreceni gyára ügyében.

Az uniós panasz új dimenziót nyit nem csupán a debreceni projektet illetően, de összességében a magyarországi akkumulátorgyárak létesítésében is.

Már ma is túlhasználtak Debrecen felszín alatti vízbázisai

A Jávor Benedek által benyújtott panasz szerint Debrecen felszín alatti vízbázisai már jelenleg is jelentősen túlhasználtak, a Víz Keretirányelv (VKI) „jó ökológiai állapot” elérése alig valószínű, ebben a helyzetben pedig a VKI alapján az elérést akadályozó tényezők, így a vízhasználati engedélyek felülvizsgálata indokolt. Ehelyett egy potenciálisan 20-25.000, egyes becslések szerint pedig akár 40.000 köbméter/napot is meghaladó vízigényű üzem engedélyezése ellentétes a Víz Keretirányelvvel, közvetlenül akadályozza annak végrehajtását. A felszín alatti vízbázisokra gyakorolt negatív hatás pedig károsítja a tőlük függő ökoszisztémákat (felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák, FAVÖKO-ként is szokták rövidíteni), köztük több hazai vagy európai jog által védett (Natura 2000-es) területet, ami sérti az EU élőhelyvédelmi és madárvédelmi irányelveit.

A zöld politikus beadványa arra is rámutat, hogy a Debrecen és környékének vízellátását biztosítani szándékozó, és számos Natura 2000-es és más védett élőhely (Fancsikai-tavak, Vekeri-tó) rehabilitációját célzó CIVAQUA-projekt első üteme a Környezeti és energiahatékonysági operatív program (KEHOP-1.3.0-15-2021-00027) keretében, 15,748 milliárd forintos vissza nem térítendő európai uniós és hazai támogatásból épül (CIVAQUA-Tócó projekt – Hajdúhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer átalakítása, kibővítése (ovf.hu)) Második ütemét a Debreciner.hu információi szerint a kormányzat szintén uniós forrásból szándékozik finanszírozni.

Az uniós forrásokból finanszírozott rehabilitáció eredményessége ugyanakkor megkérdőjelezhető, ha ezzel párhuzamosan a felszín alatti vízbázisok kimerülése, a talajvízszint süllyedése épp ellentétes irányú folyamatokat indít el.

Más hazai akkugyár-beruházások is sérthetik az uniós jogot

Jávor Benedek a panasz benyújtásáról tartott sajtótájékoztatóján arra is felhívta a figyelmet, hogy nem csupán a debreceni gyár esetében vélelmezhető az uniós jog sérelme, hanem más magyarországi akkumulátorgyárak vízellátása is ütközhet a Víz Keretirányelvvel, illetve károsíthat Natura 2000-es területeket. Magyarország a 19. században az erőltetett folyó-túlszabályozások nyomán elvesztette felszíni vizeinek többségét, a 20. században a szén- és bauxitbányászat súlyosan károsította a felszín alatti vízbázisokat – idézte fel a politikus. A jelek szerint  – tette hozzá – a 21. században, amikor a még megmaradt vízkészletek megőrzése mindennél fontosabb stratégiai cél kellene, hogy legyen, az akkumulátorgyárak meggondolatlan, környezeti korlátokat figyelembe nem vevő telepítésével elveszíti azt is, ami kétszáz év vízmentesítő vízgazdálkodása nyomán még megmaradt az országnak. Jávor úgy látja, hogy a végletesen meggyengített, politikai ellenőrzés alá vont környezetvédelmi hatóságoktól nem remélhető a környezeti hatások objektív feltérképezése, a környezeti szempontok erőteljes érvényesítése és a szigorú korlátok és előírások megfogalmazása és betartatása.

Miről szól részleteiben az Európai Bizottsághoz benyújtott panasz?

A Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal 2023. február 13-án egységes környezethasználati engedélyt adott ki a CATL kínai akkumulátoripari cég debreceni akkumulátorgyárának létesítésére. A gyártási tevékenység jelentős vízfelhasználással jár, a tervezett üzem már első lépcsőjében is minimum 3700 köbméter/nap vízfelhasználással jár a hivatalos adatok szerint, de más elemzések a gyár tényleges vízigényét – annak teljes kapacitású üzemelése esetén – 40.000 köbméter/nap fölé becsülik. Jávor panasza szerint a tervezett gyár vízigényét a Debreceni Vízmű Zrt. látja el, mely Debrecen közigazgatási területén 4 vízkivételi helyen felszíni illetve felszín alatti vízbázisokból vételezi a város és környékének vízellátásához szükséges vízmennyiséget. A volt képviselő megjegezte, hogy a város jelenlegi vízigénye jelenleg átlagosan 40.000 köbméter/nap, mely nyári napokon 60.000 köbméter/nap mennyiségig növekedhet. A vízkivétellel érintett felszín alatti víztest ugyanakkor az irodalmi adatok alapján erősen túlterhelt. A panasz hivatkozik a térségben végzendő szénhidrogén kutatási tevékenységhez kötődően készült „Debrecen szénhidrogén koncesszióra javasolt terület komplex érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálati jelentés“-re, amely szerint: „A területet érintő sekély porózus víztestek mennyiségi állapota gyenge vagy bizonytalan. A gyenge minősítés oka a talajvízszintek süllyedése, valamint a szárazföldi felszín alatti víztől függő ökoszisztémák állapota. A porózus víztestek állapota egy esetben jó, a többi esetben bizonytalan vagy gyenge a vízmérleg teszt eredményeként.” (p.71.) Nagy Sándor 2013-as doktori értekezését is citálja Jávor („A közüzemi vízszolgáltatás regionális szemléletű fejlesztése Debrecen térségében”), amely megállapítja, hogy „Debrecen vízbázisán például az utánpótlódó víz mennyisége hosszabb időszakot figyelembe véve 60 000 köbméter/nap, míg a napi lakossági és ipari vízigény 40 000 -55 000 köbméter/nap.” (p.17-18.). Rámutat ezen túl, hogy Debrecen térségében a vízkivétel hatására intenzíven csökkenő felszín alatti víztükör jellemző, egy több tíz kilométer átmérőjű, elszívó hatású „tölcsérrel”, amelyben a talajvíz szintje sok méterrel a környező  talajvízszintek alatt helyezkedik el. A talajvíz mennyiségi csökkenése intenzív talajszintsüllyedéssel is jár, e tekintetben Debrecen az ország leggyorsabban süllyedő területe. Megállapítja továbbá, hogy a Debrecen I. és II. víztermelő üzemek erősen túlszivattyúzott állapotban vannak, a víztermelés elszívó hatása pedig rendkívül negatív hatást gyakorol a „Debrecen-hajúböszörményi tölgyesek“ Natura 2000 területhez tartozó debreceni Nagyerdő vízellátottságára is.

A Víz Keretirányelv szerinti Hortobágy-Berettyó vízgyűjtő gazdálkodási terv ugyancsak megállapítja, hogy Debrecen térségére jellemzőek a „Nem jó állapotú felszín alatti víztestek, ahol a közvetett és közvetlen vízkivétel nagyobb, mint a hasznosítható vízkészlet”.

Mi olvasható a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben? – Részletek

A vízgyűjtő-gazdálkodási terv (VGT) szerint „az 1980-as évek közepéig a vízszintsüllyedés üteme és mértéke megfelelt a meteorológiai viszonyok (csapadék, hőmérséklet) alakulásából adódó állapotoknak. Az 1980-as évek második felétől a talajvízszint-süllyedés üteme viszonylag nagy területeken (elsősorban a legmagasabban elhelyezkedő részeken) felgyorsult. Az 1970-es évek elejétől 1990-ig tartó Debreceni vízmű víztermelése miatt kialakult jelentős depresszió a vizsgálat időszakát képező 2001-2006 közötti időszakban fokozatos visszatöltődést mutatott- regionális mértékben-, amely kihatott az sp.2.6.1 ( Nyírség déli rész, Hajdúság) sekély porózus víztestre is, azonban ez a visszatöltődés nem volt olyan mértékű, hogy kompenzálni tudta volna a területen meglévő jelentős felszín alatti vízkivételt. Így a víztestet süllyedés szempontjából továbbra sem lehetett jó állapotúnak tekinteni Az sp.2.6.2 (Hortobágy, Nagykunság, Bihar északi rész) víztestre nem mondható el a lassú visszatöltődés, sőt Tiszalök tartós süllyedésének következtében az északi régióban regionális mértékűvé vált. (…) Összességében megállapítható, hogy a vizsgálat időszakát képező 2001-2006 közötti időszakban a süllyedések az alegység területén lévő sekély porózus víztesteken többnyire néhány centiméteres intenzitással tovább folytatódtak. A süllyedés kialakulásában egyéb tényezők (erdősítés, belvízelvezetés) szintén szerepet játszottak, a fennmaradásának azonban döntően a kutakkal történő vízkivételek az okai. A talajvízszint süllyedés problémája a térségek vízgazdálkodásával foglalkozó minden tanulmányban megjelenik. (…) Megállapítható, hogy a homokhátsági sekély víztestek területén a süllyedések kiterjedésüknél fogva regionálisak, hosszútávon folyamatosak és a tendencia sem változik, ezért ezek a víztestek nem jó állapotúak.” Továbbá „Jelentős vízkivételek – szabad készletek esetén is – környezetvédelmi, vízjogi engedélyezési eljárás keretében engedélyezhetők, amelyben a vonatkozó jogszabályok módosítását követően a VKI 4. cikk (7) szerinti vizsgálatokkal igazolni kell, hogy a megvalósuló új vízkivételek nem károsíthatnak jelentős FAVÖKO-kat.” A zöld politikus rámutat arra is, hogy a területet érintő VGT 5.2. melléklete alapján a Hortobágy-Hajdúság vízmérlege negatív, mintegy ~90.000 köbméter/nap; kihasználtsága 303%-os, extrém mértékű; állapota gyenge. Az utánpótlódás becsült mértéke 141.000 köbméter/nap; ebből levonva a FAVÖKO felhasználás 96.000 köbméter/nap értékét 44.000 köbméter/nap használható vízmennyiség becsülhető. Ehelyett a közvetlen és közvetett vízkivétel 135.000 köbméter/napra tehető.
borítókép: CATL

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Oldal Tetejére