Ősi fajtákból születhetnek a jövő gabonái

Civilizációtól elvonult forradalmároknak, ökológiai harcosoknak, különös hobbikertészeknek képzelhetjük a természetközeli életmód letéteményeseit, de miután ellátogattunk a tizenkettedik alkalommal megrendezett Szegedi Magbörzére, ugyancsak megváltozott a véleményünk.

Kevésbé vágyunk arra, hogy növekedjünk, inkább a meglévő kapcsolatok ápolása a cél. A Magbörze évenként egyszeri biztos találkozó, információcsere. Mondhatjuk, hogy az itt megforduló emberek harmada már legalább négy-öt alkalommal járt nálunk, távoli barátként tekintünk egymásra” – mesélte Kiss László, a Magbörze egyik szervezője a TheVIP-nek.

Az ökológai szemléletű kertészmérnök családjával a dél alföldi homokhátságon, a Balástya melletti Évkerék Ökotanyán telepedett le, és másfél évtized alatt önellátásra rendezkedett be. Tudatos biogazdálkodóként egy hazai szuperfood, a homoktövis előállításával foglalkozik. Amellett, hogy rendszeres résztvevője tudományos konferenciáknak, tizenkét éve barátaival életre hívott egy páratlan rendezvényt.

Üres kézzel jönnek, és kincsekkel távoznak

A Magbörze összeköti a hobby kertészeket, biogazdálkodókat, közösségi gazdálkodókat, önellátásra törekvőket. Azok között teremt hidat, akik nemcsak kertészkedni szeretnének, hanem olyan növény fajtákat keresnek, amelyek magja újra vethető, nem jogvédett, azaz nem hibrid vetőmag.

A rendezvényre maggal érkezők ezeket a fajtákat több éve termesztik, tapasztalattal rendelkeznek velük kapcsolatban. Ők azok, akik szívesen megosztják ismereteiket és a magokat az érdeklődőkkel.

A mag nélkül érkezők regisztrációkor üres magtasakot kapnak, amibe kérhetnek ezekből a fajtákból vállalva azt, hogy a kapott magokat legjobb tudásuk szerint megpróbálják megőrizni, a magját a termesztés során megfogni, és a következő években továbbadni – sorolta az ötletgazda.

Szombat délelőtt a szokásos magcseréjé volt a főszerep. Közben a gyerekek két kedves waldorfos tanító néni foglalkozásán vettek részt. Egy népzenei palántanevelő programmal is várták őket, Fábri Géza és Fábri-Ivánovics Tünde zenével és tánccal mozgatta meg a legkisebbeket.

Szegeden praktikus ismereteket kaptak a résztvevők, Nagy Tamás a Szerkő Tanya gazdálkodója az oltás-szemzés fortélyait mutatta be, délután pedig Őry Barnabás biogazdálkodó előadását és könyvbemutatóját láthatták az érdeklődők. A 3 órás kert című kötet szerzőjének előadása valódi kuriózum volt, a gazdálkodó kiváló érzékkel adta át saját biointenzív kertészeti tapasztalatait a kezdő kertészeknek.

Számszerű adatokkal gazdagon alátámasztott könyve és előadása igazán bátorító, kiváló iránytű a kudarcoktól olykor elkedvetlenedő kiskertészeknek. Én, mint szintén gyakorló kertész, 15 év biogazdálkodási tapasztalattal, mindenkinek ajánlom, hogy kövesse Barnabás webinárjait, vagy vásárolja meg a könyvét. Bárki sikeres kertésszé válhat az iránymutatásokat követve” – hangsúlyozta Kiss László.

Magfogás és cserebere

A szegedi Magbörzék egyik megálmodója szerint az utóbbi évek legnagyobb sikere egyértelműen a régi gabona fajok és fajták újra hasznosítása. A tönköly, tönke, alakor fajok egyre nagyobb helyet kapnak a gazdálkodásban, kézműves pékségek használják lisztjeiket, és készítenek kiváló minőségű pékárukat.

Ezeknek a fajoknak az előnye, hogy a jelenleg elterjedt, rövidszárú gabonákkal szemben magasabbra nőnek, sokkal jobb a gyomelnyomó képességük. A kórokozók kevésbé tudják a magokat károsítani, szennyezni, mert ellenállóbbak és vastag pelyva védi őket, extenzívebb gazdálkodási körülmények között is stabilabban teremnek. Mindenféleképpen jó alternatívák a gabonatermesztésben” – magyarázta az ökotudatos biogazdálkodó.

A magcsere csupán az egyik cél, mellette fontos, hogy olyan fajták kerüljenek vissza a házikertekbe, melyek egyéb értékkel bírnak. Régi tájfajták, fajtakülönlegességek, új, eddig kevésbé ismert fajták juthatnak így ismét kulcsszerephez. 

A „ökosan gondolkodó” tanyások a hasonló érdeklődésűek közösségépítésére törekednek, emellett a szervező egyesületek célja a tudás átadása. Bemutatják a magfogási praktikákat, melyeket a növények termékenyülési típusaira alapoznak.

Fontos számunkra a gyümölcsök oltásával, szemzésével kapcsolatos tapasztalatok átadása, mindezt áthatja az ökologikus szemlélet. A biokertészkedés oktatása mellett a régiónknak külön sajátossága a tanyai életmód, ennek megismertetése is célunk” – fejtegette Kiss László.

Ökosan és természetesen

A tönköly, tönke, és alakor fajok újra hasznosítása igazi sikertörténet Magyarországon, termesztésükben számos tapasztalat halmozódott fel a Szeged környéki régióban. Az elmúlt években a Sándorfalvi görögdinnyét úgy emlegették, mint „gyermekkorunk íze”, a nagyszülői kert emlékét ébresztette fel az itt élőkben.

A sárga bélű, nagymagvú, világos gerezdes héjú, mézédes görögdinnye a tájegységben igen elterjedt. A fajtát sokan keresik és viszik a magbörzéken. Az elmúlt években ismertebb lett a batáta, amely egy új faj Magyarországon, termesztése sikersztori a kezdő kertészeknek is, mert betegségekkel szemben ellenálló, kevés kártevője van és a szárazságot jól bírja” – fogalmazott a növényorvos-biogazdálkodó

A szárazságtűrés fontos szemponttá vált a házikerti gazdálkodásban, de a növényorvos szerint nem szabad elfelejteni, hogy más lehetőségeink is vannak a „víz megtartására”.

Megpróbálkozhatunk mulcsozással, a talajélet serkentésével és különböző öntözési módokkal segíteni a növényeknek. Ha ez beválik, széles skálán tudunk még zöldségfajokat, fajtákat termeszteni a következő évtizedekben is.

A sokszínűség a legnagyobb érték

A Magbörzéken elérhető régi tájfajták a Növényi Biodiverzitás és Génmegőrzési Központból származnak, az intézetből tudják a legbiztosabb minőségben kikérni az értékes növényeket. Az időközben keresetté vált fajtákat a központ korábbi munkatársai 1950 és 1990 között gyűjtötték.

A szakemberek úgy járták a vidéket a tájfajták után kutatva, ahogy korábban Kodály és Bartók a népzenét, népdalokat gyűjtötte. A cél azóta sem változott: megőrizni a kincseket az utókornak.

Kiss László szerint a tájfajták előnye az alaki sokféleségben, a gazdagabb ízvilágban, beltartalomban, és az évszázados paraszti nemesítés hatásaiban mutatkozik meg.

„Azért ne gondoljuk, hogy ezek „csodafajták” voltak. Akkoriban még nagyobb gonddal őrizték az élelmiszer növényeket a családok, hiszen, ha nem sikerült megtermelni, akkor télen üres maradt a család éléskamrája, ráadásul vetőmaggal sem számolhattak a következő évre” – mondta.

A környezettudatos gazdálkodók célja nem az ipari mezőgazdaság megváltoztatása, hanem a házikerti, öngondoskodó, legalább részben önellátásra törekvő gazdálkodás fellendítése. Kiss László és barátai azt szeretnék, ha az emberek birtokában olyan gyakorlati tudás maradna, amivel őseink magjai is tovább élhetnek. Ehhez nyújthatnak ideális alkalmat a remekül megszervezett magbörzék.

Fotók: Facebook / Vackor Környezet- és Természetvédelmi Egyesület / Misik Tamás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Oldal Tetejére