Civil szakértők 2026. július 9‑én hozták nyilvánosságra az új klímatörvény-tervezetüket, miután az Alkotmánybíróság egy éve megsemmisítette a jelenlegi klímatörvény 2030-as kibocsátáscsökkentési célját. A 57 oldalas tervezet, melyet másnap hivatalosan is átadnak az Országgyűlés és a Kormány képviselőinek, a korábbi, jelképes erejű szabályozás helyett részletesen foglalkozik a kibocsátáscsökkentéssel, az alkalmazkodással, a társadalmi ellenállóképességgel, valamint a klímaügyek jogi kikényszeríthetőségével. Dr. Sulyok Katalin, a Durham University és az ELTE ÁJK jogásza, az új civil klímatörvény szakmai koncepcióját szövegező jogászi munkacsoport tagjaként elemzi és összegzi a tervezetet.
Szerző: Dr. Sulyok Katalin (Durham University, ELTE ÁJK), az új civil klímatörvény szakmai koncepcióját szövegező jogászi munkacsoport tagja
A cikk forrása a Másfélfok. A Zöld Hang a cikket a Másfélfok szerkesztősége engedélyével vette át.
1. Előzmények
Az Alkotmánybíróság az 5/2015. (VI. 30.) határozatában közel pont egy éve megsemmisítette a klímavédelemről szóló 2020. évi XLIV. törvény (klímatörvény) 2030-as, min. 40%-os kibocsátáscsökkentési célját, és 2026. június 30‑i határidővel ambiciózusabb mitigációs, valamint adaptációs és rezilienciaszabályok megalkotására kötelezte az Országgyűlést. A döntést követően több mint 200 civil szervezet részvételével tavaly nyáron elindult egy egyeztetési folyamat, ennek révén először elkészült egy részletes jogalkotási koncepció a leendő az új törvény céljairól, alapelveiről és fő jogintézményeiről. A jelen írás szerzője e koncepció megalkotásáért felelős jogászi munkacsoport tagja. E koncepció alapján alapján készült el az a kodifikációs tervezet, amely már paragrafusokba rendezett jogszabályszöveget tartalmaz, és amit a civil szervezetek a mai napon, 2026. július 9‑én nyilvánosságra hoztak és hivatalosan is átadják az Országgyűlés és a Kormány képviselői részére. A szövegezők azt remélik, hogy a jogalkotó épít majd a szakmai szervezetek javaslataira és azokat átülteti a hivatalos törvényelőkésztő munka során. Az Országgyűlés ugyanis az új klímatörvény kérdését az őszi ülésszakában már napirendjére tűzte.
2. Az új civil klímatörvény: a főbb szabályok
Önmagában már a puszta számok is mutatják, hogy milyen műfaji előrelépést kívánt elérni az új civil tervezet. Az eddigi egy (!) oldalas, tartalmát tekintve is pusztán szimbolikus klímatörvényhez képest az új koncepció, illetve a kodifikált törvénytervezet 57 oldalnyi terjedelmű.
A törvény címe („az élhető éghajlat védelméről”) önmagában is árulkodó. A korábbi „klímavédelem” helyett azt kívánja kifejezni, hogy nem az éghajlat szorul védelemre, hanem a magyar társadalom jelene és jövője, hiszen megfelelő intézkedések nélkül a biztonságos és élhető éghajlat fenntartásának lehetősége van veszélyben.
A tervezet a tartalmát tekintve is sokkal ambiciózusabb és szerteágazóbb, mint a korábbi klímatörvény. Az éghajlatpolitika mindhárom fő pillérről – mitigáció, adaptáció, reziliencia – részletesen rendelkezik, és külön fejezet szól a zöld gazdaságfejlesztés, zöld vállalatirányítás és zöld finanszírozás kérdéseiről, valamint az oktatás, szemléletformálás, kutatás-fejlesztés, innováció szabályairól is.
A tervezet alapelvei a nemzetközi és uniós környezetvédelmi jog alapelvein túl kimondják a visszalépés tilalmát is, amely szerint az éghajlat védelmének jogszabályban foglalt szintje, így különösen az éghajlatpolitika célkitűzései, intézményi alapjai és pénzügyi kerete nem csökkenthető, kivéve, ha ezt arányos, objektív és súlyos közérdek indokolja. A törvénytervezet céljai között, nemzetközi síkon is úttörő módon, megjelenik az elegendőség elve is.
a) Állami feladatoktól az állampolgári kötelezettségig
A tervezet szerint az éghajlatvédelem alapvetően állami, de messze nem csak állami feladat. Fontos kötelezettségeket ró a vállalkozásokra, a pénzügyi szektorra is, és elvi éllel mondja ki minden állampolgár egyéni kötelezettségét is: „Az éghajlat védelméhez mindenki köteles tudásának és képességeinek megfelelően hozzájárulni… a tőle elvárható mértékben köteles közreműködni … kibocsátásának mérséklésében, a természetes nyelőkapacitások védelmében és növelésében, az éghajlatváltozás hatásainak és kockázatainak megelőzésében, mérséklésében, a károk helyreállításában.” E kötelezettségnek nincs szankciója (az nem is lenne életszerű sem kívánatos), ám e szabály nagyon fontos üzenetet hordoz: az éghajlati válság kollektív cselekvési problémájának leküzdésekor senki sem várhat kizárólag az állam, vagy a vállalatok fellépésére. Ráadásul nagyon sok feladatot, például az alkalmazkodás és közösségi reziliencia érdekében alapvetően helyi szinten lehet csak megvalósítani.
Az állami szervek tételes feladatai mellett megjelenik egy átfogó kötelezettsége is arra, hogy az állam meghozzon „valamennyi indokolt, észszerű és megvalósítható intézkedést” a mitigáció, adaptáció és reziliencia kapcsán. A gazdálkodó szervezetek ugyancsak kötelesek valamennyi „indokolt, észszerű és megvalósítható erőfeszítést megtenni tevékenységük káros éghajlati hatásainak és kockázatainak megelőzése, illetve mérséklése, így különösen az országos és ágazati éghajlatpolitikai célkitűzések megvalósítása érdekében.”
Klímatörvény vagy klímakódex?
Az éghajlati válság kezelése valójában a teljes jogrendszer újrahangolását tenné szükségessé. Műfaját tekintve a tervezet azonban most keretjellegű jogszabályt javasol, amely csak az átfogó, általános szabályokat tartalmazná. Bár az éghajlati válság a teljes jogrendszerre hatással van, mégsem életszerű egy minden területre részletesen kiterjedő „klímakódex” megalkotása. Sokkal fontosabb, hogy az általános, átfogó szabályok minél előbb életbe lépjenek. A kitűzött célok megvalósításához pedig később számos ágazati törvényt, kormány‑ és miniszteri rendeletet kell majd alkotni, illetve a meglévő jogszabályokat összhangba kell hozni az új törvényi szabályokkal.
Még e keretjellegű szabályok is meghaladják azonban az 1995. évi környezetvédelmi törvény szabályozási körét, amely pedig jelenleg a környezeti elemekre vonatkozó szabályok legátfogóbb hazai keretét adja. Ennek oka, hogy az érdemi és hatékony éghajlatpolitika szükségképpen a környezeti elemek mellett olyan ágazatokat is érint, mint a vízgazdálkodás, területrendezés, erdőgazdálkodás, egészségügy, oktatás, kritikus infrastruktúrák vagy a honvédelem és katasztrófavédelem így az éghajlat védelméről szóló törvénynek ezen ágazatokra is ki kell terjednie legalább az átfogó szabályok szintjén.
A tervezet tehát nem vállalkozott az összes érintett szektor átfogó, részletes reformjára, ezért – a magyar jogalkotástól nem teljesen idegen módon – mellékletben fogalmaz meg ágazati célkitűzéseket, prioritásokat. E célok az állami működés szinte minden területét érintik, ideértve az egészségügyet, erdőgazdálkodást, közlekedést, a területhasználatot, honvédelmet, vízgazdálkodást és agráriumot. Ezeket későbbi jogszabályokban kell majd konkrét normákká alakítani. Ez a keretjelleg és a melléklet‑logika ugyanakkor kockázatokat is hordoz, mert a tényleges hatás a később megalkotandó tételes szabályok függvénye.
3. Mitigáció: kibocsátáscsökkentés
A tervezet megőrzi az előző klímatörvény hosszútávú 2050‑es nettó klímasemlegességi célját, vagyis azt a vállalást, hogy legkésőbb 2050‑ig Magyarországon egyensúlyba kerüljön a kibocsátott és az elnyelt üvegházhatású gázok mennyisége.
A köztes mitigációs célok jelentősen szigorodnak: 2030‑ig legalább 55%-os nettó és 50%-os bruttó kibocsátáscsökkentést ír elő 1990‑hez képest, 2040‑ig pedig legalább 85%-os nettó csökkentést, az EU célrendszeréhez igazodva. Ezzel a tervezet a megsemmisített 2030-as 40%-os csökkentési célhoz képest lényeges ambícióemelést valósít meg.
a) Nemzeti és ágazati karbonköltségvetés
A törvénybe ugyanakkor nem elég egy darab csökkentési célszámot előírni, sokkal fontosabb a ciklikus tervezés rendszerét felállítani, amely kiszámíthatóvá teszi a kibocsátáscsökkentés ütemezését a következő évtizedekre. Ennek eszköze, a bevett nemzetközi gyakorlatra támaszkodva, a nemzeti és ágazati karbonköltségvetés lesz. A nemzeti karbonköltségvetésekben tízéves időszakra vonatkoznak, az azok felbontását tartalmazó ágazati szénköltségvetésekben pedig ötéves periódusokra nézve határozza meg a Kormány, hogy országos illetve szektorális szinten mennyi üvegházhatású gáz bocsátható ki.
A karbonköltségvetés a hazai szakértőkből álló testület javaslatán alapul majd és azt többek között az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) tudományos eredményeire, EU‑s célokra és az ország gazdasági‑szociális teherbíró képességére tekintettel kell meghatározni.
b) Megújuló energiaforrások
A tervezet, a korábbi szabályoktól eltérően, kifejezetten előírja a szélenergiát az energiamixben. A törvénytervezet új célszámot tartalmaz a megújuló energia részarányára is (legalább 30% a bruttó végső energiafogyasztásban 2030‑ra) és plafont a végsőenergia‑felhasználásra. A fosszilis energia felhasználásának csökkentésére bemeneti oldali szabályozási eszközrendszert rendel el (pl. fosszilis volumenek ütemezett leépítése, ellátásbiztonsági szempontok melletti korlátozások).
c) Felszínborítottság szabályai
A mitigációs kötelezettségek elválaszthatatlanok a karbonnyelők szabályozásától, és így a felszínborítottság kérdésétől. A felszínborítottságra szigorú szabályokat állapít meg: kimondja, hogy Magyarország biológiailag aktív területének kiterjedése és minősége nem csökkenthető; beavatkozás csak megfelelő, időben egyidejű pótlással engedélyezhető, és 2027‑ig országos és tájegységi referenciaértékeket kell meghatározni. Ennek fontosságát feszegeti az épp most futó „Túlbetonozva” c. kampány is, amelyet a Klímatudomány 10 üzenete az élhető jövőért kutatói társaság indított, hogy a lebetonozás elharapózó gyakorlatának kirívóan káros környezeti és klímahatásaira hívja fel a figyelmet. (A lakosságtól beérkezett legelriasztóbb fotókból itt a sajtóban megjelent válogatás)
A tervezet azt is hangsúlyozza, hogy nincs éghajlatvédelem a természeti tőke védelme nélkül. Felállítja a Nemzeti Természeti Vagyontárat, amely az Alaptörvény P) cikke alá tartozó természeti erőforrások (termőföld, erdők, vízkészlet, biodiverzitás, ökoszisztéma szolgáltatás, levegő, táj) nyilvántartását és állapotának követését szolgálja nyilvános és ingyenes adatokkal. A települési önkormányzatoknak pedig kötelező lenne település szintű faállomány-nyilvántartást vezetni.
4. Magyarország „túlélési terve”: Alkalmazkodás és ellenállóképesség (reziliencia)
A tervezet az adaptációt és a rezilienciát közös fejezetben szabályozza, hiszen végső soron mindkettő az éghajlatváltozásból eredő kockázatok kezelését célozza. Különbség e két terület között, hogy amíg az adaptáció az éghajlatváltozás ismert és várható hatásaihoz való alkalmazkodást célozza, addig a reziliencia (rugalmas éghajlati ellenállóképesség és megújulás) célja pedig a társadalom és gazdaság ellenállóképességének fokozása a várható és a váratlan, sokkszerű változásokkal szemben is.
Ennek érdekében a tervezet több helyen az adaptív menedzsment szemléletét érvényesíti, amely szerint az ágazati szabályozásokat és intézkedéseket rendszeresen felül kell vizsgálni a legújabb tudományos adatok és tapasztalatok alapján, ez biztosítja a rendszerszintű tanulást és a tapasztalatok levonása után a reziliens alkalmazkodás érdekében az ágazati feladatok finomhangolását.
A külföldi nemzeti klímatörvényekben kevés példa van a reziliencia részletes szabályozására. A klímatörvények többsége inkább átfogó, elvi célként tételezi a reziliens társadalom kialakítását (például a portugál klímatörvény). Más országokban pedig a természeti katasztrófák utáni újjáépítést konkretizálják a reziliencia szabályai. A civil törvénytervezet ezzel szemben érdemi eljárást is megalkotna a reziliencia megvalósítására: a reziliencia auditot.
Ennek előlépéseként először egy átfogó Reziliencia Stratégiát kell elfogadni, amely országos és ágazati szinten határozza meg a rugalmas alkalmazkodási célokat, több éghajlati forgatókönyv figyelembevételével. Ezt a Stratégiát ötévente felül kell vizsgálni. A Stratégiát követi az ágazati reziliencia felülvizsgálat (audit), amely során az ágazati miniszterek felmérik a releváns klímaveszélyeket, sérülékenységeket a legfontosabb ágazatokban, és konkrét intézkedéslistát készítenek, amelyet utána be kell építeni az ágazati klímacselekvési tervekbe, amelyek összefoglalják a reziliencia fokozása érdekében szükséges jogalkotási teendőket. A tervezet tehát egy folyamatos felülvizsgálati (tanulás), ciklust hoz létre a legfrissebb elérhető tudományos adatok alapján, amelynek eredményeként egy jogalkotási illetve intézkedési listát állapítanak meg a miniszterek. (Ennek végrehajtására lesz ellenőrzési mechanizmus, lásd a 4. pontot)
Ezzel pedig mintegy Magyarország „túlélési tervének” kereteit kívánja megteremteni, hogy a létfontosságú társadalmi funkciók – élelmiszer‑ellátás, ivóvíz, energia, egészségügy, kommunikáció, pénzügyek, a kritikus infrastruktúrák – hosszú távon is fenntarthatóak legyenek sokkszerű események esetén is. Így például előírja, hogy a Kormány ismét felállítja az ország stratégiai élelmiszer- és takarmánytartalékát. A reziliencia nem csupán környezeti-gazdasági, hanem társadalmi dimenziót is kap, a tervezet több szabálya a közösségi (lakossági) rezilienciát is kiemelt területként kezeli.
5. Intézmények, eljárások: (kiegészített) régiek és újak
Az intézményi rendszer részben meglévő szervekre, részben új testületekre épül. A Parlament, a Kormány és a helyi önkormányzatok klímavédelmi feladatai konkrétan nevesítettek, a klímapolitika stratégiai irányítását pedig egy klímavédelmi kormánybizottság látja el.
a) Tanácsadó testületek
A Nemzeti Klímavédelmi Tanács újonnan felálló szerv, amely független tanácsadó, javaslattevő, véleményező testület, amelynek tagjai nem utasíthatók, ám annak társelnöke a miniszter. A Tanács fő feladata, hogy állást foglaljon az éghajlatvédelmet érintő jogszabályokra irányuló javaslatokról, az éghajlatpolitika országos szintű stratégiai és végrehajtási dokumentumainak a tervezetéről, és állásfoglalás nélkül az előterjesztés nem fogadható el. Az előterjesztésben a Kormány részletes tájékoztatást ad arról, hogy hogyan vette figyelembe a Tanács állásfoglalását.
Emellett létrejönne a Klímapolitikai Tudományos Tanácsadó Testület is, amely szintén független, és természet- és társadalomtudósokból álló testület. Feladata, hogy biztosítsa az állami döntések tudományos megalapozottságát, a legjobb elérhető tudományos eredmények figyelembe vételét. A Tanácsadó Testület tesz javaslatot a nemzeti karbonköltségvetésre, és állást foglal az éghajlatpolitika országos szintű stratégiai és végrehajtási dokumentumainak tudományos megalapozottságáról.
Szintén új szerv a Klímafinanszírozási Tanács, amely figyelemmel kíséri és rendszeresen értékeli az éghajlatpolitikai célok megvalósítását támogató pénzügyi és tőkepiaci folyamatokat, és az állam valamint a pénzpiaci szereplők együttműködését segíti elő.
b) Önkormányzati feladatok
Az önkormányzatok kötelesek a törvény hatályba lépését követő két éven belül felülvizsgálni a településrendezési, fejlesztési- és szervezési, valamint építési jogszabályait, terveit, eszközeit, valamint jelentős egyedi helyi önkormányzati döntéseit, hogy biztosítsa azok összhangját az új klímatörvénnyel és az éghajlatpolitikai célkitűzésekkel. A 30 000 lakosnál nagyobb településeknek kötelező lenne települési éghajlatvédelmi stratégiát elfogadni, amelynek elkészítéséhez a Kormány anyagi támogatást nyújt.
c) Hatásvizsgálat és kockázatelemzés
Az előzetes éghajlati kockázatelemzés új eljárásként jelenik meg, amely a jogszabály‑ és döntéselőkészítésben tenné láthatóvá, hogy a tervezett intézkedés hogyan érinti az üvegházhatású gázok kibocsátását, az elnyelők kapacitását, a rezilienciát és az adaptációs célokat. A kockázatelemzésnek része lenne a generációs hatásvizsgálat, amelynek lényege, hogy a fontosabb jogszabályok és programok esetén fel kell mérni, hogy azok milyen hatással lesznek a jövő nemzedékek erőforrás‑hozzáférésére, döntési mozgásterére és anyagi terheire.
A környezeti hatásvizsgálat szabályai új szabályokkal egészülnek ki. Egyrészt az engedély megtagadható attól a tevékenységtől, amely jelentős negatív éghajlati hatással jár. A beruházónak számszerűsítenie kell az ún értékláncvégi (Scope 3) kibocsátásokat is fel, amelyek adott esetben a termék fogyasztóinál jelentkeznek, egybevágva az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogában támasztott követelményekkel.
d) Tiszta átállási terv
Az EU CSDDD irányelvének mintájára a meghatározott méretű gazdálkodó szervezeteknek tiszta átállási tervet kell készíteni, amelyben többek között részletezik dekarbonizációs vállalásaikat. A tiszta átállási terve hiánya illetve nem megfelelő végrehajtása esetén a hatóság bírságot szabhat ki.
Jogi kikényszerítési eljárások
Az előző klímatörvény egyik legnagyobb hiányossága éppen az volt, hogy nem tartalmazott világos feladatköröket, felelősöket, határidőket, sem jogi kikényszerítési, ellenőrzési mechanizmusokat. A tervezet ezért különösen nagy figyelmet fordít ezekre.
a) Állampolgárok részvételi, információs, kezdményezési jogai
Külön hangsúlyt kapnak az állampolgári részvételi és információs jogokat, amelyeket az Aarhusi Egyezmény már most is biztosít, azonban a törvénytervezet egyértelműsíti, hogy pontosan milyen jogok illetik meg az állampolgárokat vannak az éghajlatváltozás kapcsán. Általános részvételi jogot ad mindenki számára a klímapolitika alakításában, és kimondja, hogy senkit nem érhet hátrány a klímavédelmi részvétel miatt. Kezdeményezési jogokat ad mindenki számára, köztük a gyermekek számára is. Ennek keretében az állampolgárok és szervezeteik jogosultak az éghajlat veszélyeztetésének jelzésére, és az illetékes hatóságok kötelesek meghatározott határidőn belül érdemi választ adni, illetve intézkedni.
Az információs jogok körében a tervezet kimondja a klímavédelmi intézkedések alapjául szolgáló adatok nyilvánosságát. Azokat az állami szerveknek a lehető legszélesebb körben hozzáférhetővé kell tenniük. Létrejönne egy Klímaportál, amely egy központi, online felület, amelyen elérhetők a klímacélok, a karbonköltségvetési adatok, a reziliencia és kockázatértékelések, valamint a főbb stratégiai dokumentumok.
b) A Kormány beszámolási kötelezettségei
A Kormánynak a karbonköltségvetés végrehajtásával, illetve az alkalmazkodás és reziliencia tekintetében is rendszeres beszámolási kötelezettsége lenne előrehaladási jelentések formájában az Országgyűlés bizottságai előtt. Ez megnyitná az érdemi társadalmi-szakmai nyilvánosság lehetőségét. Ebben kulcsszerepe lenne a Jövő Nemzedékek Szószólójának, akinek véleményezési és ajánlástételi joga lenne e beszámolókkal kapcsolatban.
c) A Jövő Nemzedékek Szószólójának új jogkörei
A Jövő Nemzedékek Szószólója több ponton új és önálló jogköröket kapna, amelyhez az alapvető jogok biztosáról szóló, kétharmados törvény módosítására is szükség lesz. A Szószóló véleményezheti a karbonköltségvetés végrehajtásáról szóló jelentést valamint az ágazati reziliencia-jelentéseket, és ajánlásokat tehet ezek módosítására is.
A Szószóló az éghajlatpolitika végrehajtására irányuló közigazgatási döntés ellen indított perben beavatkozóként részt vehet a jövő nemzedékek érdekeinek érvényesítése érdekében.
Közvetlenül az Alkotmánybírósághoz fordulhat az éghajlatvédelemmel kapcsolatos jogszabályok Alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálata érdekében.
d) Perindítási lehetőség
Az egyik legfontosabb jogi eljárás a karbonköltségvetés elfogadása és végrehajtása lesz. A Kormánynak tételes éves beszámolási kötelezettsége lesz a Karbonköltségvetés végrehajtásáról. A tervezet megnyitja annak a lehetőségét is, hogy a nemzeti karbonköltségvetés elfogadása bíróság előtt kikényszeríthető legyen mulasztási per útján közigazgatási bíróságok előtt.
A nagykibocsátók is felelőssé tehetők, ha veszélyeztetik a karbonköltségvetés végrehajtását egy új, éghajlatveszélyeztetés tényállása esetén. Ha a nagykibocsátók elmulasztják metgenni valamennyi szükséges, észszerű és megvalósítható erőfeszítést a kibocsátások csökkentése érdekében, és ezzel veszélybe kerül a hazai vagy uniós kibocsátáscsökkentési vállalások teljesítése, úgy az ügyész vagy környezetvédelmi egyesület pert indíthat a tevékenység korlátozása, tevékenységtől eltiltás érdekében.
Az éghajlatban okozott kár környezeti kárnak minősül, amelyre a Polgári Törvénykönyv veszélyes üzemi felelősségi szabályai alkalmazandók. Ez egyfelől megerősíti a „szennyező fizet” elvét klímakontextusban, másfelől utat nyit a klímakárok polgári jogi érvényesíthetősége felé.
A civil szervezetek számára a tervezet perköltségmentességet biztosít az éghajlatvédelemmel összefüggő ügyekben, és elismeri privilegizált ügyféli jogaikat illetve perindítási jogaikat.
8. Hogyan tovább?
Fontos hangsúlyozni, hogy a most közzétett klímatörvény‑tervezet teljes egészében civil kezdeményezés eredménye: a szöveget a hazai környezetvédő és szakmai szervezetek kormányzati felhatalmazás nélkül dolgozták ki. Az élhető éghajlat védelméről szóló tervezet a legégetőbb kérdésekre fókuszált csak, és igyekezik ambiciózus ugyanakkor jogilag megvalósítható intézkedésekre javaslatot tenni, amely tükrözi a hazai civil közösség szakmai tapasztalatait és preferenciáit a legégetőbb hiányosságokról, és a legfontosabb kívánt előrelépésekről. Az új klímatörvény pontos tartalma most már a jogalkotó kezében van.
