Tavasszal a kormány engedélyezte a védett erdőkben is a tarvágásokat, ami sokaknál kiverte a biztosítékot. Azóta eltelt pár hónap, most megkérdeztük a szakértőket, hogy mi a helyzet az erdőkben. Szó lesz tarvágásról, örökerdőkről és a klímaváltozásban szenvedő fákról.
A fehérhátú fakopáncs az igazán természetes erdők lakója, az elmúlt években azonban riasztóan keveset számláltak a hazai madarászok. E faj igazi specialista, mivel rendkívüli módon kötődik a holtfához. Főként ezeken táplálkozik, és odúját is ezekben készíti. A nemrégiben közzétett hazai erdők állapotfelmérése azt mutatta ki, hogy az Északi-középhegység védett, valamint Natura 2000 erdeiben sokkal kevesebb a holtfa, mint amire a madárnak szüksége van. Mi sem példázza ezt jobban, minthogy a közelmúltban több dunántúli régióból, a Zalai-dombságból, Gerecséből, Vértesből kipusztult a faj – tájékoztatott Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) sajtószóvivője. “Az általunk is felmért, bizonyítottan költésre használt védett élőhelyeken az utóbbi időszakban is találtunk vágásra kijelölt erdőrészleteket, akár egész drasztikus végvágás jellegű beavatkozásokat is.”
Védett természeti területen álló, őshonos fafajösszetételű erdőkben sehol sem természetvédelmi cél a végvágott terület, ennek ellenére még mindig általános a vágásos üzemmód alkalmazása. Sőt, ezeken a területeken az örökerdő gazdálkodást is csak rendkívül alacsony intenzitással szabadna folytatni, de inkább ezt is kerülni kellene, hogy valódi védelmet kapjanak ezek az erdők
Az pedig elfogadhatatlan, hogy fokozottan védett erdőkben – ahova a kijelölt turistautak kivételével még belépni is tilos – a mai napig zajlanak fakitermelések. Hosszú távon azonban fontos lenne a védett és Natura 2000 területeken zajló erdőgazdálkodás teljes újragondolására.
Ez nem csak a fehérhátú fakopáncs érdeke, hanem számos további fokozottan védett madárfaj fészkel a hazai erdőkben, amelyek fennmaradása szempontjából szintén kritikus az idős és gazdálkodási tevékenység alól részben vagy teljesen kivont erdőrészletek fennmaradása – hangsúlyozza az MME.
Sürgős változtatásra lenne szükség
Megkérdeztük a 10 millió Fa Alapítvány erdészeti szakértőjét is. Bozzay Balázs elmondta, hogy szerinte az utóbbi évtizedben érdemi pozitív változás nem történt az erdők kezelésében, amihez az is hozzájárul, hogy az erdészek 10 éves periódusokban, erdőtervek alapján dolgoznak, így lassabb a reagálás a jogszabályokra, klímaproblémákra stb. Bár az utóbbi 10 évben történt változás az erdőtörvényben, ami alapján néhány helyen már örökerdő üzemmódra állítottak át területeket, ez ma még messze nem általános.
“Nem lehet azt mondani, hogy az erdőgazdálkodás felé ne érkeznének tömeges jelek, hogy sürgős változtatásra lenne szükség. Augusztusban például már a Mátrában is aggasztó jelek voltak megfigyelhetők az ottani erdőállomány száradásával kapcsolatban. Több vizsgált erdőrezervátumban csúcsszáradás jelent meg, ami egyértelmű jele a súlyos vízhiánynak. A lassan teljesen eltűnő örökzöldek mellett már a keménylombos állományok is száradnak. Általános volt augusztusban a „hamis ősz” jelensége, amikor a szárazság miatt őszi jelleggel hullott a fák levele. A fák ezzel védekeznek a szárazság ellen, csökkentve a párologtató felületeket. Mindez hazánk legmagasabb, elvileg az egyik leghűvösebb és csapadékos pontján.” – mesélte.
Az erdők kezelésében drasztikus változást a 2022-es év energiaválságára adott pánikreakció jelentett, amikor egy rendelettel jelentősen könnyíteni akarták többek között a védett területeken is a fakitermelést. Az ez elleni elemi tiltakozás, tüntetések hatására ugyan a rendelet végrehajtását az azt meghozó miniszter az állami erdőgazdálkodásoknak megtiltotta (…), de ezzel együtt is abban az évben jelentősen több fakitermelést végeztek, mivel előrehozták az erdőtervekben meglévő kitermelési lehetőséget. Erre jött rá az erdőtörvény idei módosítása, ami szintén a véghasználatot (köznapi nevén tarvágást) tette sok szempontból könnyebbé. Ezt annak ellenére fogadták el, hogy a Köztársasági elnök a jogszabályt visszaadta a parlamentnek megfontolásra – hangsúlyozta.
Örökerdő, örök vita?
Megkérdeztük a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségének (MEGOSZ) ügyvezető elnökét, Dósa Ildikót is a helyzetről. Dósa jelezte, hogy a tarvágás és az örökerdő kérdése egy sok szakmai vitát kiváltó téma. A MEGOSZ tagsága rendkívül sokszínű, a kis erdőtulajdonosoktól a több száz hektáron gazdálkodó cégekig terjed. Ennek megfelelően a gazdálkodási gyakorlat is változatos: egyesek örökerdő üzemmódban gondolkodnak, mások a vágásos gazdálkodást alkalmazzák, ahol az adottságok vagy a gazdasági szempontok ezt indokolttá teszik – mondta.
A MEGOSZ szerint fontos hangsúlyozni, hogy míg a hegy- és dombvidéki erdők nagy része alkalmas lehet az örökerdő üzemmódra, addig például az Alföldön, különösen a Homokhátságon található erdőállományok többnyire egyáltalán nem. Ezekben a térségekben a termőhelyi adottságok, a vízhiány és a fafajok biológiai sajátosságai miatt a tarvágás sok esetben az egyetlen reális módszer az erdők kezelésére, fenntartására, pláne, hogy ha erdő- szerkezetátalakítást kell alkalmazni.
“Nemzetközi összehasonlításban Magyarországon a tarvágás aránya nem kiemelkedő, és számos esetben a természetes felújulás, illetve a korszerű erdőművelési technológiák biztosítják az erdők fenntarthatóságát” – véli a MEGOSZ.
Még ilyen rövid idő alatt nem lehet látni, hogy a jogszabályváltozás mennyire emelte meg úgymond a tarvágások számát. Aki megfelelően, szakmaisággal, az erdők fenntartását szem előtt tartva gazdálkodik, az indokolatlanul talán nem alkalmazza ezt a fakitermelési módot- mondta.
Kiemelte, hogy a magán erdőgazdálkodók számára fontos lenne, hogy az örökerdő gazdálkodásra való átállást ne elsősorban jogszabályi kötelezettségekkel, hanem ösztönző támogatásokkal segítsék elő.
Profit vs. közérdek
A magánerdőkben a tarvágások száma az utóbbi években némileg csökkent a felújítási költségek ugrásszerű megnövekedése miatt. A tarvágásokról megkérdeztük a 10 millió fa Alapítvány erdészeti szakértőjét is, aki jelezte, hogy természetesen az erdőgazdálkodó szempontjából fontos a tarvágás, mivel azonnal, jelentősebb összeghez jut belőle. Mivel évtizedek, vagy szerencsés esetben akár több, mint egy évszázadon keresztül inkább csak költött az erdőre, ez respektálandó szempont. Ugyanakkor a köz érdeke az lenne, hogy a fák kitermelése ne egyszeri véghasználattal, lehetőség szerint még csak ne is fokozatos felújító vágásokkal, hanem tényleges, folyamatos erdőborítást jelentő üzemmódokkal történjen. Ilyen az örökerdő üzemmód, ami jogilag is létező gazdálkodási lehetősége az erdőgazdálkodóknak. A gazdaságosság fenntartását esetükben szintén biztosítani kell, amit a faanyag csökkenő értékesítéséből származó bevételkiesés valamilyen féle kompenzálásával kellene megoldani. A mezőgazdálkodás földalapú támogatásai is kieső jövedelmet pótolnak, mivel az élelmiszer biztosítása kritikus fontosságú érdek. A klímánk megőrzése különösebb magyarázat nélkül fontos.
A közösségi érdekek figyelembe vételét az erdőgazdálkodásban az erdők fatermelésen túli ökológiai szolgáltatásait forintosítva lehetne biztosítani. A legkézenfekvőbb megoldás az erdők karbonmegkötési és karbontárolási szolgáltatásának a figyelembetele lenne. Már több tanulmány kimutatta, hogy teljesen más lenne az erdőgazdálkodók érdeke, ha nem csak a kitermelt faanyag értékét, hanem az álló erdők CO2 megkötő képességének piaci értékét is figyelembe tudnák venni a bevételi oldalon. Ez esetben azonnal ugyanarra az oldalra kerülne erdész, természetvédő, természetjáró, de még a foglalkoztatásért felelős vezetői körök is – vélekedik Bozzay Balázs.
A klímaváltozás egyre nehezebb helyzet elé állítja az erdőket. Az utóbbi 10 év volt a mérések óta a legmelegebb 10 év a Földön, és hazánkban az utóbbi 5 évből 3 is extrém aszályos volt – folytatja Bozzay. A legfrissebb információk szerint az elmúlt augusztus volt a Földön mért legmelegebb átlaghőmérsékletű hónap. Az éves átlagos csapadék nagyságrendileg nem változott, ám abból kevesebb hullik le a vegetációs időszakban, és különösen a kritikus fontosságú tavasszal.
Ha van is csapadék, az ritkábban hullik le, akkor viszont az adott idő alatt a korábbiakhoz képest jóval nagyobb mennyiségben. Ez – különösen az addigra kiszáradt talajon – még kevésbé tud beszivárogni, emiatt elfolyik, tehát még lehullott csapadékból is kevesebb tud hasznosulni, a fák számára kritikus mélyebb talajrétegekbe beszivárogni, ugyanakkor jellemzően növekvő talajerórziót okoz. A nyári hőhullámok szintén gyakrabban fordulnak elő, hosszabbak és erősebb felmelegedést is jelentenek, valamint többszörösen is fokozzák a légköri aszályt. Ez a kettő együtt mára a felszín alatti vízkészleteknek egyre nagyobb veszteségét okozta. A fentiek következtében ma már általánossá kezd válni, hogy teljes erdőfelújításokat kell évről évre megismételni. Ennek jelentős és évről évre növekvő munkaerő-, csemeteköltsége van. Az így elvesztett évek fanyag-növekményének a kiesésével, a talajból elvesztett CO2-vel, szervesanyaggal még nem is számolva is látszik, hogy a véghasználat alapú erdőfelújítás ma már komoly szakmai és gazdaságossági kihívás is, ami indokolttá teszi, ennek a gyakorlatnak az átfogó felülvizsgálatát – állítja az erdészeti szakember.
Erdészeti kisokos
Véghasználat: a vágáséretté váló, idős állományok teljes letermelése, illetőleg az erdőfelújítás érdekében történő megbontása. Az erdőtörvény szerint „véghasználat: vágásos vagy átmeneti üzemmódban kezelt erdőben végrehajtott fakitermelés, amelynek következtében erdőfelújítási kötelezettség keletkezik”
A tarvágás ennek nem hétköznapi neve, hanem úgymond az egyik formája. A tarvágás az a tevékenység, amikor az idős erdőállományt egy adott területen letermelik, majd az így kialakuló vágásterületre más erdőkből gyűjtött makkból – makkvetéssel –, vagy csemetekertekben megtermelt csemeték elültetésével új erdőállományt hoznak létre.
Kapcsolódó cikkek:
