Az ENSZ 1994-ben jelölte ki június 17-ét az Elsivatagosodás és aszály elleni küzdelem világnapjává.
A klímaváltozással párhuzamosan fokozódó aszály évről évre hatalmas károkat okoz Magyarországon is a mezőgazdaságban. A tartósan vízhiányos területek közül a Homokhátságot immár hivatalosan is félsivatagként jegyzik. A HungaroMet legfrissebb adatai szerint 2025 júniusában az Alföld legnagyobb része mellett a Dél-Dunántúlon és a Kisalföld keleti részén is súlyos aszályhelyzet alakult ki. A nyári növényekre vonatkozó mezőgazdasági aszályszint térképen elenyésző azon területek nagysága, melyeken nincs, vagy csak enyhe mértékű az aszály jelenleg. Világszerte és hazánkban is többféle módon igyekeznek felvenni a harcot az aszállyal és az elsivatagosodással.
Küzdelem a klímaváltozás és az elsivatagosodás ellen
Az Elsivatagosodás és aszály elleni küzdelem világnapjának weboldala ismerteti, hogy a cél felhívni a figyelmet a sivatagosodás, a talajromlás és az aszály súlyosbodó problémáira.
A témák évente változnak, idén a leromlott földek helyreállítására és a kapcsolódó lehetőségek kiaknázására hívják fel a figyelmet. Minden évben mintegy egymillió négyzetkilométernyi földterület válik terméketlenné bolygónkon. Ez azért is aggasztó, mert a globális gazdaság jelentős része a természetes erőforrásokra támaszkodik. Az ENSZ által kijelölt cél az, hogy 2030-ig több mint egymilliárd hektárt sikerüljön helyreállítani, ám ehhez óriási anyagi ráfordításra lenne szükség.
A világnap 2025-ös mottója – „Helyreállítjuk a földet. Felszabadítjuk a lehetőségeket” – azt hangsúlyozza, hogy az egészséges föld nemcsak termést hoz, hanem munkahelyeket teremt, segít a klímaváltozás elleni harcban, és biztonságosabb jövőt épít.
Az aszály okai
Az aszályok kialakulásáért elsősorban a klímaváltozás és az emberi tevékenységek együttes hatása felelős. A globális felmelegedés ma már nemcsak a tudósok számára nyilvánvaló. Ahogy az a Guardian cikkében szerepel, 2025 májusa a valaha mért második legmelegebb május volt, ami jelentősen hozzájárult az Európát sújtó extrém szárazsághoz.
Az elmúlt évek sorra döntögették a melegrekordokat – 2023 például a legforróbb év volt, amióta hivatalos mérések léteznek. A hőmérséklet emelkedése nemcsak a levegőre, hanem a vízkészletekre is hatással van: 2015 óta körülbelül 290 köbkilométernyi víz tűnt el a felszíni és felszín alatti forrásokból – ez nagyjából 2,5-szerese az Erie-tó vízmennyiségének.
A szárazság szempontjából érzékeny területek is rohamosan terjeszkednek. 2024-es felmérések szerint ezek a régiók globálisan mintegy 120 ezer négyzetkilométerrel nőttek – ami négyszer akkora, mint Magyarország. A talaj szerkezete és a légköri párolgás is megváltozott, így a föld „több vizet kíván”, mégis egyre kevesebbhez jut hozzá.
Az emberi tevékenységek tovább fokozzák a gondokat. A fosszilis energiahordozók égetése melegíti a légkört és növeli a párolgást, ami kiszáradáshoz vezet. Az erdőirtás tovább rontja a helyzetet, hiszen a fák eltűnése kevesebb párolgást jelent. Ez felborítja a helyi vízkörforgást, és a talaj is kevésbé tudja megtartani a nedvességet. A mezőgazdaság még jobban terheli az amúgy is szűkülő vízkészleteket, hiszen a globális vízfogyasztás körülbelül 70%-a erre a szektorra jut.
Világszerte pusztít
2025 májusában világszerte számos térségben tapasztaltak az átlagosnál szárazabb időjárást. Különösen Észak- és Közép-Európában, valamint Oroszország, Ukrajna és Törökország déli részein volt feltűnő a csapadékhiány. Északnyugat-Európában egyes területeken a talajnedvesség szintje és a havi csapadékmennyiség a legkisebb értékek közé került, amelyeket 1979 óta mértek. Ez a folyamat nemcsak a növényzetre, hanem a vízgazdálkodásra is komoly hatással lehet.
Észak-Amerika nagy részén, Afrika keleti térségében, Közép-Ázsiában, továbbá Ausztrália déli vidékén, valamint Dél-Afrika és Dél-Amerika jelentős területein is a megszokottnál jóval kevesebb csapadék hullott. Eközben az Atlanti-óceán északkeleti részén rendkívül magas tengerfelszíni hőmérsékletet mértek. A Copernicus földmegfigyelési rendszer adatai szerint májusban ezen a területen a tenger felszíne minden eddiginél melegebb volt. Ez a jelenség nemcsak a légköri viszonyokat befolyásolja, hanem közvetve hatással lehet az időjárási szélsőségek – például aszályok vagy viharok – gyakoriságára is.
A Kárpát-medence éghajlati adottságai, valamint a vízkészletek egyenetlen eloszlása miatt Magyarország különösen érzékeny a vízhiányra. Az ország nagy részét sújtja évről évre jelentős aszály. Különösen veszélyeztetett térségek a Duna–Tisza köze és az Alföld szárazodó részei, ahol a vízhiány nemcsak a mezőgazdasági termelést, hanem az élőhelyek fennmaradását is veszélyezteti.
Hazai erőfeszítések
Hazánkban számos módon igyekeznek mérsékelni az aszály káros következményeit. Szakemberek, kutatók és civilek részéről is történnek konkrét erőfeszítések a vízhiány megszüntetésére.
A Szegedi Tudományegyetem és az Országos Vízügyi Főigazgatóság közösen kifejlesztett egy új aszályindexet, amely segíti az aszályos időszakok előrejelzését és a megfelelő beavatkozások meghatározását. Az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete szárazságtűrő búzafajták nemesítésével is hozzájárul a mezőgazdaság alkalmazkodásához.
A győri Széchenyi István Egyetem fontos szerepvállalása mellett az EU által finanszírozott WREN-program keretében egy nanoműhold rendszeresen közvetít távérzékelt adatokat Magyarország területéről. Az Óbudai Egyetem és a C3S Kft. által indított projekt célja, hogy valós idejű műholdas megfigyelésekkel jelezze az aszályos állapotokat, segítve a döntéshozókat a megelőző védekezésben.
Ahogy a Szegedi Tudományegyetem írta, az SZTE és szerb partnerei által vezetett ADAPTisa projekt 1,4 millió eurós költségvetéssel jött létre. Célja egy integrált, adatvezérelt vízgazdálkodási rendszer kialakítása, amely összeházasítja a távérzékelést, geofizikai méréseket és döntéstámogató adatplatformokat. Ezzel átfogó megoldást kínálnak aszály és árvíz – tehát extrém időjárási események – hatásainak megelőzésére és kezelésére a magyar–szerb határtérségben.
Ahogy korábbi cikkünkből kiderül, a szakemberek szerint a városainkat akklimatizálni kellene, hogy alkalmasak legyenek a megváltozott éghajlat esetén is többé-kevésbé élhető körülményeket biztosítani. Emellett célszerű lenne visszaadni a tájból jelentős területeteket a víznek. A helyi közösségek is aktívan vesznek részt az aszály elleni harcban. A Klímabarát Települések Szövetsége például esővízgyűjtő rendszerek telepítésével és vízmegtartó előadásokkal támogatják a lakosságot és a gazdálkodókat a szárazság kezelésében. Mindez azonban kevésnek bizonyulhat, ha a közpolitikai célok között nem kap elég nagy hangsúlyt a vízmegtartás ügye.
