Sokan próbálják most magyarázni a Tisza kétharmadát, és a különböző teóriák kevéssé hangsúlyozzák a civilek szerepét. Nemcsak azokét, akik hónapok óta hitből és lelkesedésből tolták a kampányt, hanem azokét, akikből az utolsó héten szervezett őrszem-csapatokat néhány civil szervezet. Pedig ami a választás napján történt a végeken, az példátlan civil hőstett volt, és sok százalékot hozott a Tiszának.
„Miért éppen Köröm?” – kérdeztem a csapatvezetőmtől, amikor két nappal a választás előtt megtudtam, hogy a Miskolchoz közeli 1500 fős településre osztottak be őrszemnek. Amire azt a választ kaptam, hogy „ott a helyiek jelzése szerint biztosan lesz visszaélés”.
Jelentkezésemhez, mint sokaknak, a DE! Akcióközösség filmje (A szavazat ára) adta a motivációt, amit rövid idő alatt 300 ezernél is többen néztek meg. Az ijedelemmel vegyes felháborodás azon, hogy a kiszolgáltatott cigányok tömegeit kényszeríti vagy fizeti le a kormánypárt, hogy rá szavazzanak, több 1500 embert késztetett arra, hogy jelentkezzen a DE! Akcióközösség, az aHang, a Civil Kollégium Alapítvány, a TASZ vagy a Tisza párt csatornáin őrszemnek, és vállalja a szavazóhelyiségek körüli őgyelgést azokon a kistelepüléseken, ahol szervezett szavazatvásárlásra lehetett számítani. Az alapvetés, miszerint idegen civilek jelenléte önmagában is visszatartó erő, később beigazolódott. A szervezők nemcsak azt a háttérmunkát vállalták, hogy fölmérjék, melyek a veszélyeztetett települések, de azt is, hogy online jogi és pszichológiai felkészítést tartsanak a leendő őrszemeknek. Az első oktatásba csaknem négyszáz ember kapcsolódott be.
A korábban szerzett tapasztalatok szerint azok a sérülékeny települések, ahol nagy az egy tömbben élő iskolázatlan, munkanélküli illetve közmunkából élő, zömmel roma lakosság. Ahol kormánypárti önkormányzat a legfőbb vagy kizárólagos munkaadó, ahol a közlekedés nehézségei vagy más okok miatt alacsony a mobilitás, és hálózatos kiszolgáltatottság köti gúzsba az embereket.
A cigánytelep még aludt
Amikor a hajnali derengésből kibontakozó körömi faluvégen tettünk egy óvatos kört, láttuk, hogy ez a település eséllyel lehet a választási bűnözés klasszikus működési terepe. A cigánytelep még aludt, csak egy asszonyt láttunk vízért ballagni a közkúthoz. Némelyik vályogház falai már elkezdték átadni magukat az anyaföldnek, másutt az ablakok helyén fóliát lebegtetett a szél, a kerítést jelképező madzagon száradt az előző nap kimosott ruha. A körömi faluvégen nyoma sincs annak, hogy mennyi pénz jött ide a Magyar Falu Program keretében és egyéb forrásokból.
A választásnak a közösségi ház ad helyet, melynek kerítésén büszkén hirdeti magát a két éve 7 millió forintból épült magyaROCKpark – “Települési önkormányzatok alaptevékenységéhez köthető eszközbeszerzéseinek támogatása és településkép fejlesztése” pályázatból -, amely a magyar pop- és rocktörténet 60 meghatározó alakjának/zenekarának állít emléket a közösségi ház hátsó udvarában. Jutott a pénzből eszközbeszerzésre is: sikerült két hangfalat venni az „önkormányzati kulturális programok lebonyolításához”. Míg a szavazóhelyiség megnyit, gondoltam meg is nézem gyorsban az óriási mikrofonokra hajazó emlékoszlopokat, rajtuk nevek, Harangozó Teritől a P-Mobilig, és egy-egy közismert slágerük pár sora.
Később, hogy felmelegedjünk, autóba ültünk, és megtekintettük a 200 millióból felújított focipályát. Ugyan hiába kerestük, mire mehetett el itt ennyi pénz, de legalább a ki tudja milyen jelzéshez felhasznált autógumiktól meg lehetett így szabadulni.
Leesett állal szemléltük a hárommilliárdból megvalósuló, hat épületből álló általános iskolai komplexumot, melynek építtetője az Egri Egyházmegye, finanszírozója Magyarország kormánya. Egy éve át kellett volna adni, de aztán inkább a projekt információs tábláján az 5-öst átjavították 6-osra. Valószínűtlen, hogy júniusig sikerül befejezni, így a 6-osból 7-est kell majd rajzolni. Mint kiderült, a falu több mint 40%-a gyerek, de azért hat épületet, még ha abból az egyik tornaterem lesz is, nehezen fognak megtölteni. A helyiek elmondása szerint a rég kinőtt jelenlegi épületben tanulók 100%-a roma, a „magyar” gyerekeket nem ide járatják a szülők.
„A cigányok nem szavazhatnak”
Bár 6 után pár perccel elkezdődött a szavazás, nem volt nagy mozgás a szavazóhelyiség körül. Mivel sajtóakkreditációt tudtam bemutatni, beléphettem a szavazóhelyiségbe is, ami a szavazás második órájában nagyon hasznosnak bizonyul. Egy asszony ugyanis feldúltan azzal jön ki, hogy „a cigányok nem szavazhatnak”. Olyan nincs, mondtam, és biztattam, menjen csak vissza, én pedig megyek utána. Kérdésemre a szavazóbizottság elnöke elmondta: „Nem igaz, hogy a cigányok nem szavazhatnak, de akinek a neve a névjegyzékben a nemzetiségi oszlopban szerepel, az nem szavazhat egyénire és pártlistára, csak a nemzetiségire. Mi erről nem tehetünk, ezt ők nyilatkozták le. Olyan nem volt, aki nem tudott szavazni. Az az ember beteg, aki ezt állítja.”
Mint ismeretes, a nemzetiségi listákról könnyebb bejutni a Parlamentbe: a pártoknak szükséges szavazatszám negyedével is megszerezhető egy mandátum. Ha ez nem sikerül, a lista első helyezettje (szavazati jog nélküli) nemzetiségi szószólóként kerül az Országgyűlésbe. Aba-Horváth István (aki szerint a romáknak az lenne jó, ha a Fidesz maradna kormányon) helye tehát mindenképpen biztosított. Mint a HVG megírta a Political Capital, amely régóta monitorozza a nemzetiségi névjegyzékek mozgásait, felfigyelt rá, hogy a roma nemzetiségi listára feliratkozók száma március elején kilőtt, és a hónap végére már több mint 41 ezerre nőtt.
A körömi romák közül többen a szavazóhelyiségben szembesültek azzal, hogy nem szavazhatnak pártlistára. Sőt, ha mi nem vagyunk ott, egyénire sem szavazhattak volna. Még a szavazóbizottság tiszás delegáltja, Gyula is úgy tudta, rendben van az, hogy csak a nemzetiségi szavazólapot nyomják a kezükbe.
„Pár éve küldtek nemzeti szavazati lapokat, csak a cigányoknak, és azt ki kellett tölteni, aztán vissza kelletett jelezni, és amikor jött a választás akkor lehetett szavazni a nemzetiségre és az egyénire. Aztán ez megszűnt, de erről tájékoztatni kellett volna az embereket. És most csak egy lapot adnak.”
„Nem tudok mit mondani, én csak olyan lapot tudok adni, amilyen oszlopban szerepel a neve. Úgy kellett volna eljönni drága hölgyem, hogy ezekről tájékozódik” – oktatott ki engem a szavazóbizottság elnöke.
Majd miután én is utánanéztem, meg a jelek szerint ők is, azt mondta: „Hát ezt benéztük. Nem tudok, mit mondani. Ketten szavaztak így eddig, szóljunk nekik – fordult a társaihoz -, hogy jöjjenek vissza, és kérjünk tőlük elnézést.”
Megjelent sajnálkozva a három település szavazásáért felelős helyi választási iroda vezetője is, elnézést kért, és megköszönte, hogy észrevettük az anomáliát. Később kiderült, hogy a községben 26 ember szerepelt a roma nemzetiségi listán. Mivel ők aláírásukkal két szavazólap átvételét igazolták, elvileg biankó csekként működhetett volna a fennmaradó 26 egyéni szavazólap. Természetesen nem állítjuk, hogy a szavazóbizottság gyakorlata mögött szándékosság volt, de az is tény, hogy amikor a szavazóhelyiség felé menet egy éppen kifelé tartó szavazatszámlálónak mondtam, hogy ez így nincs jól, fura félmosollyal azt mormogta: „én tudom!” Arról nincs információnk, hogy a bizottságban a szavazás megkezdése előtt volt-e erről vita.
Mindenesetre egy helybeli férfi nem fogadta könnyen, hogy kifejezett akarata ellenére mégis nemzetiségi listán maradt, és felháborodásában kameránkba is elmondta, hogy bement a hivatalba, hogy levétesse magát, ott elkvaterkáztak vele, majd mégsem vették le.
Cirkáló Audik, BMW-k, Mercik között
Jelenlétünk a falu lakói számára feltűnő volt, már csak a láthatósági mellény miatt is, meg azért, mert minden órában tettünk egy kört a faluvégen. Elsőként a gyerekek szaladtak ki jöttünkre – az apróbbak kíváncsian, a nagyobbak bizalmatlanul. Az egyik háznál egy sovány asszony csecsemőt tartott a kezében, még vagy három kicsi szaladgált körülötte, egyet a tízből valami bonyolult drogos ügylet miatt elvitt a gyerekvédelem. Dőlt belőle a panaszos elkeseredés. Csapatvezetőnk szórólapokat nyomtatott, ezeket is osztogattuk. „Pénzt fogad el a szavazatáért? Ne tegye, 3 év börtönnel büntethető!” – ez állt rajta. Elgondolkodva nézegették.
Visszakanyarodva a közösségi házhoz, két asszonnyal elegyedtem szóba, akik két-két kislánnyal várakoztak a virágládák szélén üldögélve. Kérdeztem, iskolás-e már a nagyobbik lány (még nem), megcsodáltam (de sajnos megjegyezni nem tudtam) különleges neveiket, kérdeztem szavaztak-e már az apukák, akikre vártak. Épp jött ki zsebre dugott kézzel téblábolva a két fiatal férfi, és az egyik válaszolt a kérdésemre: „Én ugyan nem szavazok ingyen senkire.” Kérdeztem, hogy milyen motivációra vár, amire vonogatta a vállát.
„Honnan jöhet a motiváció?” – kérdeztem még, amire azt felelte, „bárhonnan, akár innen is” – és körbenézett. Mire mosolyogva megjegyeztem, hogy mi itt leszünk estig. Lassan szedelőzködtek és elvonultak. Tudtam, hogy vissza fognak térni.
Pár óra eltelt még addig, mi közben bementünk a kisboltba, mert az a hír járta, hogy ott osztják a motivációt, és tettünk még pár kört a faluvégen is. Nem találtunk semmi dokumentálnivalót, de láttuk, hogy zavart keltettünk. Hozzánk hasonlóan cirkáltak – Magyar Falu Program feliratos drága autókkal – a polgárőrség emberei is. Az egyetlen roma polgárőrt az ajtóba állították, hogy ott 13 órát állva őrizze a szavazóhelyiség bejáratát. Más nagy autók is cirkáltak a faluban, Audik, Mercik és BMW-k, mellénk érve lelassítottak, némelyikből kaptunk néhány „hajráfideszt”, de nem érzékeltünk fenyegetést. Ez egész nap így maradt, nem úgy, mint néhány környékbeli településen, ahol autós szavazószállítók próbálták megfélemlíteni az idegen civileket.
(https://www.facebook.com/100000431555432/videos/pcb.26723675827244045/1676166973588951 és
https://www.facebook.com/100000431555432/videos/pcb.26723675827244045/1282330593870908;
Az egyik őrszem autójának ablakát be is törték, de sikerült elhajtaniuk. A hasonló okokból kárt elszenvedettek megsegítésére most gyűjtést szervezett a DE! Akcióközösség (videó: https://www.facebook.com/reel/1845705059433966 )
Meglett a motiváció
Kora délután, már messziről vigyorogva közelített a két fiatal férfi, akik nem akartak „ingyen szavazni”. Úgy látszik, bekövetkezhetett, amire vártak, mert egyenesen ráfordultak a szavazóhelyiségre. Utánuk mentem, és kérdeztem, meglett-e a motiváció. „Meg!” – felelte az egyik. Bekísértem őket a szavazóhelyiségbe, megvártam, míg ikszeltek és bedobták a szavazólapokat. Kifelé menet magam is mosolyogva megkérdeztem, „mennyiért mérik ezt mostanában?” Hogy értem én ezt, kérdezett vissza az egyikük merev arccal. Majd mikor elmagyaráztam, azt felelte, ők nem kaptak pénzt senkitől.
Délelőtti nyolcfős csapatunk egyetértett abban, hogy bármiképpen is történt a „motiváció”, ők morálisan nem, legfeljebb jogilag lennének felelősségre vonhatók. A faluvégen lakók helyzete – bármilyen eredmény születik is – rövid (és talán közép-) távon nem fog változni. Azok, akik a nagy autókkal mászkálnak közöttük, és ki tudja, mi mindent osztanak, közülük valók – rokonok, iskolatársak. Halvány remény akkor derengett fel, amikor kora délután befutott Barna Zsolt a borsodi romák Tisza kétszáznál is több Tisza szigeteinek egyik motorja, aki az utóbbi hetekben keveset aludt, de annál többet szervezkedett. Elmondta, hogy a közeli Forrón előző nap volt egy rendezvény, ahol megjelent a fideszes országgyűlési képviselő, Demeter Zoltán.
„Elég volt a romáknak!”
„Ugye élelmiszercsomag-osztás lett volna, plusz pénz, és nem nagy számban, mintegy húsz fő jelent meg a romák közül. Ők azt mondták, hogy elég, visszaadták a csomagot, visszaadták a pénzt, összetörték a zenecuccot, mert zene is lett volna. Vigyen mindent úgy, ahogy akar a Demeter Zoltán képviselő úr magával, ezt kiáltozták. Úgyhogy elég volt a romáknak.
Most beszéltem a halmaiakkal, ugye ott meg az van, hogy nem érkezett meg a pénz, ugye ezt köszönhetjük mindannyiunk munkájának. Kirincsesen tegnap mi már hajnal kettőig kint voltunk, hogy meg ne tudják megcsinálni azt, hogy menet közben leosztják a pénzt.
Megkaptuk Ongán is a választ, hogy visszakerült a pénz, visszavitték oda, ahonnan jött. Mert tudták, hogy baj van. De nemcsak itt. 260 roma Tisza sziget van Borsodban. Ez rengeteg menést jelentett, rengeteg olyan ember megkeresését, akik nem a pénz, nem az anyagi haszonszerzés végett akarnak a változás mellett lenni, hanem tényleg azért, hogy a közösségek fejlődjenek, valódi munkahelyek teremtődjenek. Ne csak papír alapon legyen a cigányság számon tartva, hanem tényleg normális képviseletet kapjon. Elég volt ez a 30 év! Lássuk, érezzük, lehet látni a cigánytelepeket, milyen jó képviseletet kaptak az emberek mindig négyévente, ötévente. Az, amit Aba-Horváth István listavezető úr mondott, hogy paradigmaváltás kell, és hogy házról házra mennek kopogtatni, az szerintem nem jött össze.”
Az viszont összejött, hogy a háttérben megszilárdult egy olyan civil társadalom, amely rendszerváltást, polgári demokráciát és európai jogállamot akar és ezért áldozatot hozni is kész. Miskolci csapatvezetőnk, Gergő a családi születésnap estéjén befogadott minket, hogy szombaton éjjel a lakásában aludjunk. A káli csapatokban három olyan fiatal is volt, akik külföldről jöttek haza, azért, hogy itthon szavazzanak és vigyázzanak a választások tisztaságára – és sorolni lehetne a hasonló kiállásokat. Amikor megnézték az esti eredményeket, látszott, hogy érdemes volt: a település korábbi 90 százaléknál is több fideszes szavazójából annyi maradt csak, hogy a négy szavazókörből három bekékült.
Mi, Borsodban is tudtuk, hogy érdemes: érzékeltük, hogy bot vagyunk a küllők között. Az őrszemeket szervezőktől tudjuk, hogy a roma nemzetiségi névjegyzékre feliratkozott 40 ezer embernek több mint a fele nem ment el szavazni. Becslések szerint ez összesen hat mandátumot jelenthetett országosan. Vagyis e nélkül nem lett volna meg a Tisza kétharmada. A helyi aktivisták kockáztatták a legtöbbet, mert ők ott maradtak. A káliak erre azt mondták: ha Magyar Péter elment egy nógrádi kis faluba, ha lehajolt 3500 emberért is, akkor ez nekik kötelességük volt. A civil szervezők már meghirdették, hogy továbbra is megvannak a célok, amelyekért érdemes “őrszemnek” lenni és tudni, hogy van kinek vetni a hátunkat.
„Folyamatosan vegzáltak bennünket!”
„Elmondhatatlanul jó érzés, hogy néhány óra alatt tudtunk valami ennyire hasznosat és jót tenni a Hazánkért. Izgalmas kaland is volt, igen, de valami fenomenálisan lélekemelő is, ahogyan vadidegen emberek, néhány üzenet váltása után összeálltak random csapatokká és hajnali 3-kor kirajzottak Budapestről a keleti országrészekbe.”
„Kis csapatunk, Tolna 03-ban egy láncszavazást akadályozott meg! 5-en voltunk először! Majd ketten maradtunk nap közben egy hölggyel, Tündivel…. ketten! Fidesz indulót ordítottak driftelő sofőrök az autóból! Kiabáltak körülöttünk egymásnak, ami nyilván nekünk szolt! Folyamatosan vegzáltak bennünket! Csak azért nem féltünk, mert nagyon eltökéltek voltunk és mert a Tisza kampánystábja azt kérte, maradjunk végig! Kaptunk erősítést később.
Helyi roma vezetők azt mondták, hogy titkos találkozók maradtak el! És nem tudott elindulni a láncszavazás! Kb. 100 szavazatot nem sikerült itt megvásárolnia valakinek….
Engem 150 kilométerről osztottak be oda, volt aki Debrecenből jött. Hajnali hatra!!! A fideszes jelölt nyert, de a levélszavazatok még talán fordíthatnak ezen. Nem az én körzetem, Simontornya környékén sem jártam soha! Gyönyörű vidék…. Cseh Tamás kicsit az én jelöltem is lett!”
Fotó: Mihalicz Csilla
