Fordulatot jelezhet az erdőgazdálkodásban az új miniszter által bejelentett vágási moratórium, így sor kerülhet az erdészeti szakmában régóta esedékes szemléletváltásra. Dr. Csépányi Péterrel, a Pilisi Parkerdő, erdőgazdálkodási és természetvédelmi vezérigazgató-helyettesével beszélgettünk egy erdőbejáráson.
Még csak az irányokat jelölte ki a napokban felállt Élő Környezetért Felelős Minisztérium vezetője, Gajdos László, de már ezek is igencsak előremutatók – mondta a Zöld Hangnak dr. Csépányi Péter, hozzátéve: „az erdészeti szakmában mindenképp szükség van szemléletváltozásra”. A legfontosabb szemléletbeli fordulat a szakember szerint az lenne, hogy maga az erdő váljon „termékké”, ne csupán a faanyag. Vagyis az erdő értékét nemcsak köbméterben kellene mérni, hanem figyelembe kellene venni klímavédelmi, rekreációs és turisztikai szerepét is.
Az elmúlt években sok kritika érte az erdőgazdálkodást amiatt, hogy alapvetően profitérdekelt rendszerben működött. Az állami erdőgazdaságok bevételeinek döntő része a fakitermelésből származott, miközben közvetlen állami támogatást alig kaptak. Bár rendelkezésre álltak európai uniós források, de csak nagyon kis mértékben. Felmerült ugyan korábban a Fidesz kormányzatban, hogy az erdőgazdálkodás nonprofit jelleget kapjon, de ez végül nem valósult meg.
“Így alakulhatott ki, hogy jelenleg a magyar állami és magán erdészetekben az erdőgazdálkodás 90 százaléka vágásos üzemmódú erdő és csupán két százalék az örökerdő.
Az állami erdők 84-85 százaléka úgynevezett vágásos erdő, ahol a faanyagtermelés az elsődleges cél, és csupán az erdők 3,5 százaléka örökerdő. A fakitermelés döntő hányada jelenleg vágásos üzemmódban történik, ami azt jelenti, hogy az erdőrészletet a vágásérettségi kor elérése után rövid időn belül – jellemzően néhány éven belül – teljesen letermelik, majd az adott területen új erdő fejlődését indítják meg.
Ez a módszer jellemzően nagyobb, összefüggő vágásterületek kialakulásával jár. Úgy tűnik, hogy az új, napokban felállt minisztérium is változást szeretne, erre utal, hogy a védett erdőkben vágási moratóriumot hirdetett ki Gajdos László, az új környezetvédelmi miniszter első bizottsági meghallgatásán. A hazai erdészetnek alkalmazkodnia kell ahhoz, hogy a klímaváltozás miatt az erdőket teljesen más szemlélettel kell kezelni. Nagyon itt van ennek az ideje, mert számos fafaj, különösen a bükkösök, egyre jobban szenvednek a melegedéstől és a csapadékhiánytól. Az egykorú, nagy összefüggő állományok különösen sérülékenyek: ha minden fa egyszerre öregszik, akkor egy hosszabb aszályos időszak akár teljes erdőrészleteket is veszélybe sodorhat.
Jól mutatja a rendszer ellentmondásait, hogy 2022-ben mintegy 14–15 milliárd forint osztalékot vontak ki az állami erdészetekből, amely teljes egészében a központi költségvetésbe került.
Ilyen feltételek mellett rendkívül nehéz megfelelően kezelni az erdőállományt, fenntartani az infrastruktúrát, turistautakat, parkerdei létesítményeket vagy éppen finanszírozni a természetvédelmi célokat” – mutatott rá Csépányi,
A szakember szerint erre jó példa a Pilisi Parkerdő helyzete is: az utolsó jelentősebb állami támogatást 2004 és 2006 között kapta, azóta pedig saját bevételeiből — fakitermelésből, vadgazdálkodásból és vállalkozási tevékenyégből — kénytelen finanszírozni az erdők fenntartását. “Ez hosszú távon nehezen fenntartható modell, különösen a klímaváltozás korszakában” – vélekedett.
Örökerdők lehetnek a megoldás?
“Az örökerdő-gazdálkodásból hosszú távon nagyjából ugyanannyi faanyag termelhető ki, mint a hagyományos rendszerből, a különbség azonban az, hogy közben folyamatos marad az erdőborítás. Ez azért különösen fontos, mert így elkerülhető a talajerózió, kisebb a kiszáradás veszélye, stabilabb marad a mikroklíma, és az élővilág számára sem szakad meg teljesen az élőhely folytonossága” – hangsúlyozta Csépányi.
Az örökerdő gazdálkodás lényege, hogy az erdő nem egykorú fákból áll, hanem egyszerre vannak jelen idős fák, közepes korú állományok, fiatal egyedek és csemeték is. Az erdészek egy-egy öreg fa kitermelésével fényt és teret biztosítanak a természetesen, magról fejlődő fiatal fáknak, miközben tudatosan törekednek a többféle fafaj együttélésére és az elegyesebb erdőszerkezet kialakítására.
A Pro Silva Hungaria által alkalmazott módszerek jól példázzák ezt a szemléletet. Egyes területeken például a cserjeméretű bükkök ágait visszatörik annak érdekében, hogy a lassabban fejlődő tölgyek több fényt kapjanak. Hosszabb távon ugyanis a tölgyek árnyékában a bükknek is nagyobb esélye lehet a túlélésre a felmelegedő éghajlaton. Az ilyen mesterségesen is elegyesebbé tett erdőközösségek ellenállóbbak lehetnek az aszállyal, a kártevőkkel és az extrém időjárási helyzetekkel szemben.
“Nagyon jó lenne, hogyha a védett erdőkben az örökerdők aránya növekedne. A Pilis Parkerdőben a területek 62%-a védett, ezekből 17% fokozottan védett. Már 16 ezer hektáron fogunk gazdálkodni örökerdő módszerekkel, miután újabb 3 ezer hektárt állítunk át erre a módra az idén” – tette hozzá a szakember.
Túl sok a vad
Az átalakulás azonban nemcsak az erdőművelést érinti, hanem a vadgazdálkodást is. A túlzott vadlétszám — akár őshonos, akár idegenhonos fajokról van szó — sok helyen gyakorlatilag lehetetlenné teszi az erdők természetes megújulását. A fiatal hajtásokat a vadállomány rendszeresen lerágja, így a csemeték nem tudnak megerősödni. Emiatt a vadgazdálkodás teljes átalakítása nélkül az erdők megújítása sem lehet sikeres.
Felmerül az a gondolat is, hogy az intenzív mezőgazdasági húsiparral szemben a vadhús nagyobb szerepet kaphatna az élelmiszer-fogyasztásban. Ez nemcsak egészségesebb alternatívát jelenthetne, hanem hozzájárulhatna a vadállomány szabályozásához is. A kérdés ugyanakkor társadalmi és kulturális szempontból is érzékeny.
Mivel Magyarországon gyakorlatilag hiányoznak a nagy csúcsragadozók, az ökológiai szabályozás jelentős része az emberre hárul. Éppen ezért sok szakember szerint a vadászat rendszerének átalakítása nélkül az erdők klímaváltozáshoz való alkalmazkodása sem lehet eredményes.
Alig oktatják az örökerdő módszert, képzett favágókból is kevés van
Bár az örökerdő – Csépányi Péter szerint – talán a legjobb megoldás lehet az erdők klímaváltozás elleni felkészítésére, összhangban az erdőgazdálkodás bevételeivel, az egyetemeken egyelőre kevés teret kapnak az örökerdő-gazdálkodással foglalkozó tananyagok.
“Az erdőművelési jegyzetekben összesen három oldal szól erről. Az is gond, hogy ma már nem oktatják az erdészeti technikumokban a nagyon gondos kézi vágást, pedig az örökerdőknél úgy kell fát vágni, hogy a környező növények ne sérüljenek, a kitermelés sem mehet nagy gépekkel, mert a terület nagyon érzékeny, ezért speciális természetközeli módszerek kellenek például a szállításra is. A módszer sokkal komplexebb és munkaigényesebb és nagyobb szaktudást, erdőben töltött időt igényel, mint a hagyományos vágásos erdőművelés.”
Szemléletváltás mellé támogatási rendszer
A klímaváltozás ráadásul gyorsabban alakítja át a magyar erdőket, mint ahogyan a szakmai rendszer alkalmazkodni tudna hozzá. Az aszály, a hőhullámok és az új kártevők egyre több erdőtípust veszélyeztetnek, különösen a középhegységi bükkösöket, az alföldi erdőket. Sok szakember szerint néhány évtizeden belül teljes erdőtársulások alakulhatnak át Magyarországon.
Ebben a helyzetben az örökerdő-gazdálkodás nem pusztán természetvédelmi kérdés, hanem egyfajta alkalmazkodási stratégia is. A szakember szerint a finanszírozási rendszer átalakítása nélkül az erdőgazdálkodás szemléletváltása is nehezen valósítható meg. Több nyugat- és észak-európai országban — különösen a skandináv államokban — már léteznek olyan rendszerek, amelyekben az állam szén-dioxid-megkötési vagy ökoszisztéma-szolgáltatási kompenzációt fizet azokért az erdőkért, amelyeket természetközeli módon kezelnek vagy részben érintetlenül hagynak. Szerinte ez Magyarországon is követendő irány lehetne.
„2013-ban egyeztetések zajlottak arról, hogy bizonyos védett erdőrészleteket teljesen békén hagyunk és nem kerül sor erdészeti beavatkozásra. A Pilis Parkerdő területén a Duna-Ipoly Nemzeti parkkal közösen kijelöltük ezeket az erdős területeket, de végül a kormányzat nem hirdette ki a jogszabályt. Mi azonban tiszteletben tartottuk ezt a szerintünk fontos, de meghiúsult irányt, és ezekben az erdőkben azóta sincs erdészeti beavatkozás. Furcsa volt számunkra, hogy az előző kormány szereplői ezt nem tartották fontosnak, pedig nemzetközi uniós elvárás is, hogy legyenek természetközeli, kezelésmentes és kisebb vágásterülettel táji erdők is. “
Az elmúlt évek konfliktusai — különösen a tarvágások körüli viták — jól mutatták, hogy a társadalmi szemlélet jelentősen megváltozott. Egyre többen várják el, hogy az állami erdők ne kizárólag gazdasági területként működjenek, hanem ökológiai és közösségi értékként is kezeljék őket.
Az erdők szerepe a klímaváltozás korszakában sokkal összetettebbé vált. Egyszerre kell biztosítaniuk a természetvédelmi funkciókat, a vízmegtartást, a szénmegkötést, a rekreációs lehetőségeket és bizonyos mértékig a faanyagellátást is.
Ebben különösen fontos szerepe van a Pilisi Parkerdő működésének, hiszen a budapesti agglomeráció erdei elsősorban rekreációs feladatokat látnak el. A parkerdő területén évente mintegy 32 millió látogatást becsülnek, ebből körülbelül 18 millió a Budapest környéki erdőkben túrázáshoz, kerékpározáshoz kapcsolódik. Ez óriási terhelést jelent az infrastruktúrára, a turistautakra, pihenőhelyekre és az erdők fenntartására.
A vezérigazgató-helyettes rámutatott: jól mutatja a rendszer ellentmondásait, hogy ha elméletben minden látogató csak ezer forinttal járulna hozzá az erdők fenntartásához, az már önmagában stabilabb pénzügyi helyzetet teremthetne. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy ez társadalmilag rendkívül érzékeny kérdés, hiszen az emberek többsége természetesnek veszi az erdők szabad használatát. Éppen ezért Csépányi szerint az államnak kellene nagyobb szerepet vállalnia azoknak az erdőknek a támogatásában, amelyek nemcsak közösségi terek, de egyben a klímavédelem legfontosabb területei is.
