A természetfilmek egyik legfontosabb küldetése, hogy rávilágítsanak azokra a folyamatokra, amelyek csendben, sokszor észrevétlenül alakítják át élőhelyeinket és velük együtt az őshonos fajok sorsát. Szendőfi Balázs halkutató és természetfilmes munkássága évek óta ezt a láthatatlan világot hozza közelebb a nézőkhöz: filmjeiben nemcsak tudományos igényességgel, hanem személyes elköteleződéssel mutatja be a vizek élővilágát. Legújabb, hamarosan elkészülő alkotása a Kárpát-medence egyik legritkább, mára kritikus helyzetbe került halfajára, a lápi pócra irányítja a figyelmet. A halkutató-természetfilmes mesélt készülő filmjéről és a kihalás szélére került halfajról a Zöld Hangnak.
A Kárpát-medence vizeiben számos különleges, őshonos halfaj él, amelyek közül több ma már eltűnőben van az élőhelyek átalakulása miatt. A lápi póc az egyik legveszélyeztetettebb közülük: egykor bőségesen fordult elő a lápokban és mocsarakban, mára azonban szinte csak elszigetelt foltokban maradt fenn. Hasonló sors fenyeget más bennszülött fajokat is, amelyek a vizes élőhelyek kiszáradásával és az inváziós halfajok terjedésével küzdenek szerte Európában.
A lápi póc, ez az apró, mindössze néhány centiméteres, endemikus hal valaha hatalmas lápvidékek jellegzetes lakója volt.
„A lápi póc állományai sehol nincsenek jó állapotban. Ahol még maradt belőlük, ott is foltszerű élőhelyeken, egymástól elszigetelve élnek. Az amurgéb egyre több helyen tűnik fel és pusztítja ki őket” – fogalmazott a kutató.
Szendőfi Balázs legújabb, Ér című alkotása nemcsak egy különleges faj történetét meséli el, hanem bemutatja az Érmellék drámai átalakulását, és azt a kérdést is felteszi, vajon megőrizhető-e még valami abból a vízivilágból, amely valaha a táj lelkét jelentette. A film bemutatója 2026. május 13-14-én lesz egy szakmai rendezvényen a Partiumi Keresztény Egyetemen, Nagyváradon.
Miért éppen az Érmelléket választotta az új film helyszínének? Mi vonz ide egy halkutatót?
A halkutatót legfeljebb a kárfelmérés, a „maradt-e itt még valami” kérdése hozta ide. Ám igazából nem én választottam a témát, hanem a téma, az Érmellék választott engem. A Hegyizene című filmemmel volt egy kisebb „turné”, egy háromállomásos vetítéssorozat arrafelé 2024 őszén, s akkor meséltek nekem helyiek, különösen az általam halbiológusként már korábbról ismert dr. Wilhelm Sándor az Érmellék lecsapolásáról, amit ő még a saját szemével látott és személyesen élt át.
Az Érmelléken kiterjedt populációja él a Magyarországon fokozottan védett őshonos lápi pócnak, ennek a különleges halfajnak. Románia területén is védettséget élvez a faj?
Maga a faj Romániában is fokozott védelem alatt áll, akárcsak Magyarországon. Sajnos a helyi állományai, csakúgy, mint a Kárpát-medence többi részén található populációk, rohamosan fogyatkoznak főként az élőhelyek eltűnése, kiszáradása, a vizek elvezetése, az egyetlen élőhelyként megmaradt csatornák kotrásos „karbantartása” miatt. Sok helyen egy gyorsan terjedő idegen halfaj, az orosz akvaristák által a Távol-Keletről behurcolt amurgéb tizedeli meg vagy szorítja ki teljesen a pócállományokat. Ez a veszélyes inváziós hal az Érmelléken szerencsére még nem jelent meg. Nincs is hol, hiszen az Érmellékről csaknem minden vizesélőhely eltűnt.
Egyébként meglátásom szerint jelenleg a romániai természetvédelem jogilag erősebb, mint a magyar, hiszen nekik van környezetvédelmi minisztériumuk – nekünk 15 éve nincs, ehelyett a természetvédelmünk ellenérdekelt agrárágazatok ellenőrzése alatt sínylődik, akik a „zöld” ruhát csak marketingtetszelgés céljából öltik fel.
Romániában még, különösen az Európai Uniós kapcsolataik hatására, komolyan veszik a természetvédelmi előírásokat és a Natura2000 területek védelmét. Legalábbis komolyabban, mint nálunk, ahol lassan a látszatra sem adnak egy-egy mérgező gyár vagy erdőkitermelés során.
Hogyan lett fokozottan védett halfaj a lápi póc?
Amíg megvoltak kiterjedt élőhelyei, a lápok és mocsarak, addig olyan mennyiség volt belőle, hogy a víz mellett élő emberek földek trágyázására, disznók hizlalására használták (pedig egy legfeljebb 10-12 centiméteresre megnövő, apró halról beszélünk). Az élőhelyei eltűnésével annyira megritkult, hogy a kihalás szélére került. Igen szűk az elterjedési területe – kizárólag a Duna és a Dnyeszter vízrendszerében fordul elő, a Kárpát-medencében kialakult, bennszülött, vagyis endemikus halfaj. Ha itt nem őrizzük meg, akkor az egész világból kipusztul, így hát megérdemli a legnagyobb fokú védettséget. Más kérdés, hogy ez segít-e rajta, miközben az élőhelyei eltűnnek vagy felszámoljuk őket.
Az Érmelléken milyen folyamatokat figyelhetünk meg? Mi történt az elmúlt fél évszázadban az élőhelyekkel?
Az Érmellék eredetileg egy Sárréthez vagy Ecsedi-láphoz hasonló vízivilág volt. Az Erdélyi-szigethegység melletti síkon vagy szelíd dombok között ült meg az Ér vize, sekély tavakat, lassan áramló vízfolyásokat hozott létre, porongokat, szigeteket, zsombékosokat ölelt körül. Itt még Herman Ottó sem járt, az Érmellék élővilága teljesen ismeretlen volt.
Wilhelm Sándor frissen diplomázott halbiológusként 1968-ban költözött ide, és rögtön megkezdte az Érmellék halfaunájának és élővilága többi részének felmérését. Ugyanebben az évben kezdték meg a mérnökök az Érmellék teljes felszámolását Ceausescu parancsára – mintegy száz évvel Széchenyi hasonló, magyarországi parancsa után. Néhány év alatt az utolsó cseppig lecsapolták a vízivilágot. Wilhelm Sándor harminc halfajt írt le az Érmellékről, de mire ezeket a tudomány publikálta, már odalett az összes, az élőhelyükkel együtt. És természetesen nemcsak a halak, hanem a kétéltűek, hüllők, vízimadarak, víziemlősök, az eredeti vízigényes vegetáció növényfajai, minden odaveszett. Az Érmellék most porszáraz agrársivatag, maga az Ér pedig egyenesre ásott kanális, melyben nem is folyik mindig víz. Még a források is elapadtak.
Milyen jelenségekre mutat rá a film?
A film több riportalany élményein és benyomásain keresztül mutatja be a helyzetet, hogy mit kezdett az érmelléki táj és a rajta élő ember ezzel a traumával, hogyan dolgozták fel (ha feldolgozták) az ökocídiumot, van-e hiányérzetük, van-e vizük, és maradt-e bármi akár fizikailag, akár az emlékeikben a régi Érmellékből. Bemutatja a film, amennyire lehet, a régi Érmellék embereinek életmódját, a néhány évtizede még ott élő pákászokat és eszközeiket, melyeket most Wilhelm Sándor múzeumi gyűjteménye őriz. Továbbá van a filmben egy örömteli csavar is, amit egyelőre nem árulok el.
Az élőlényeket az országhatárok nem állítják meg, elég, ha arra gondolunk, hogy az Alföld a mai Magyarország területén túl is folytatódik. Hazánkban milyen állapotban vannak a lápi pócok élőhelyei, illetve a populációk?
A lápi póc állományai sehol nincsenek megfelelő állapotban. A klímaváltozással gyakorivá váló, tél végi felmelegedés után érkező tavaszi lehűlés, ami a gyümölcsfák virágait is rendre elfagyasztja, összezavarja az ilyenkor szaporodó lápi póc ívási viselkedését is. Ha sikerül is lerakni ikráit, azok a hirtelen lehűlő vizekben hamar tönkremennek. Mivel a póc egy generációjának átlagos élettartama mindössze 4 év, ha valahol négy egymást követő tavaszon át ismétlődik ez a lehűlés, az ki tudja pusztítani a teljes állományt. De a legnagyobb mérvű fogyatkozásukat mégis az általános vízhiány, az élőhelyek kiszáradása okozza, ami 2022-től vált kritikussá a faj elterjedési területének jelentős részét kitevő Magyarországon, és természetesen a Kárpát-medence többi részén is.
Mit kellene tennünk? Hogy lehetne megmenteni a Kárpát-medence őshonos halfaját a kipusztulástól?
Próbálják a fajt kontrollált szaporítással és mesterséges élőhelyekkel megóvni több helyen is, ráadásul évek óta sikerrel. Például a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központban, a gödöllői MATE-n vagy a Tavirózsa Egyesület szadai mintaterületein is. A póc jó kezekben van ezeken a helyeken, de az elért eredmények csak részsikerek, ez a faj „lélegeztetőgépen tartása” csupán.
Igazi eredmény (itthon és külhonban is) a természetes, nagy kiterjedésű élőhelyek megfelelő mennyiségű (és minőségű) vízzel való ellátásának elérése lenne, az árterek rehabilitációja, a korábbi vizenyős területek visszaállítása, valamint az amurgéb terjedésének megállítása (ami a lehetetlennel határos), és akkor talán újra megfelelő élőhellyé válhatna a Kárpát-medence a benne kialakult lápi póc számára.
Fotó:Szendőfi Balázs
