Az immár hatodik éve tartó Szúnyogmonitor program online bejelentési lehetőségei mellett, idén nyáron és ősszel már a csapdázásos adatgyűjtésben is részt vehet a lakosság. A csapdák július 1. és szeptember 30. között vannak kihelyezve családi és társasházak környezetében, hogy a hazai és inváziós csípőszúnyogok példányait fogják. E program célja, hogy a kutatók minél több populációból gyűjtsenek mintákat a genetikai elemzésekhez, vizsgálják az egyes fajok élőhelypreferenciáját és a szúnyoggyérítési kezelésekre adott válaszukat. Garamszegi László Zsolt, az Ökológiai Kutatóközpont kutatóprofesszora mesélt a Zöld Hangnak a Szúnyogmonitor programról és a hazánkban terjedő inváziós fajokról.
Korábban már írtunk a Magyarországon megjelent inváziós szúnyogfajokról, akkor Kurucz Kornélia, Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumának munkatársa mesélt a veszélyes betegségeket is terjesztő rovarokról, valamint az ellenük való védekezés módszereiről. Most újabb védekezési lehetőségeket ismerhettünk meg – ezúttal Garamszegi László Zsolt jóvoltából.
Ezekben a napokban a Szúnyogmonitor program keretében egy-egy udvarban 5–7 napig gyűjtik a mintákat. A csapdákat a szakemberek olyan helyekre teszik, ahol senkit sem zavarnak, biztonságosak. Ehhez az akcióhoz keresik a kutatók idén is a vállalkozókedvű önkéntes „szúnyogvadászokat”.
Garamszegi László Zsolt 2019-től dolgozik az Ökológiai Kutatóközpontnál, jelenleg az intézmény főigazgatója és mellette vezeti a Szúnyogmonitor-t működtető Evolúciós Ökológia Kutatócsoportot.
„A citizen science (vagy közösségi tudomány) alkalmazásával monitorozzuk az inváziós csípőszúnyogok hazai megjelenését és terjedésüket nyomon követjük. A lakosság által (többnyire e-mailes formában vagy applikáción keresztül) beküldött bejelentésekből készítünk egy elterjedési térképet, amelyen látni lehet, mikor és hol bukkannak fel ezek a fajok. Ez azért kiemelten fontos, mert az inváziós csípőszúnyogok potenciálisan többféle kórokozót is hordozhatnak. A monitorozás során nemcsak a térbeli mintázatot vizsgáljuk, hanem azt is, hogy az év folyaman hogyan változik az aktivitásuk” – fogalmazott az ökológus, aki számos érdekességgel szolgált a hazánk számos településén felbukkant inváziós fajokról.
Térképen is ábrázolják az összegyűjtött adatokat?
Igen, minden évben rendszerezzük az adatokat. Így pontosan nyomon követhető, hogy egy adott faj mikor kezdi meg a szezonális aktivitását, és hol fordul elő. Aki például kíváncsi arra, hogy a saját lakóhelyén milyen valószínűséggel találkozik velük, az a térképen ezt is le tudja kérdezni. De, ha az észlelési adatokat összevetjük különböző környezeti tényezőkkel (például: hőmérséklet, csapadék, élőhelyi jellemzők, utaktól való távolság), akkor meghatározható az is, hogy mely ökológiai tényezők együttállása kedvez a fajok megtelepedésének. Ezek alapján így olyan térkép is készíthető, ami a háttértényezők ismeretében megmutatja, mekkora a valószínűsége az inváziós szúnyogok megjelenésének.
Mennyire népszerű a kezdeményezés? Hányan csatlakoztak eddig?
Az elmúlt években már közel hétezer bejelentés érkezett hozzánk – évente körülbelül kétezer megfigyelést kapunk. Emellett sokkal szélesebb körben is figyelemmel kísérik a munkánkat a különböző média felületeken: van egy népszerű honlapunk (https://szunyogmonitor.hu/), amelyen látványos infografikákon keresztül mutatjuk be az aktuális szúnyoghelyzetet, és a közösségi média felületeinken (https://www.facebook.com/szunyogmonitor,https://www.instagram.com/szunyogmonitor/) rendszeresen osztunk meg érdekes vagy aktuális híreket és eredményeket. Immár több ezer követőnk van, és bejegyzéseink összességében több százezer emberhez jutottak el.
Pontosan mi a feladata azoknak, akik a kertjükben csapdát állítanak?
Többféle módon lehet bekapcsolódni a csapdázásos programba is. Ezekre általában a közösségi média felületeinken meghirdetett toborzó kampányban lehet jelentkezni, melyben olyan önkénteseket keresünk, akik szívesen helyeznek ki és működtetnek szúnyogcsapdákat a saját kertjükben. Őket arra kérjük, hogy bizonyos időközönként ürítsék a csapdát, és a begyűjtött szúnyogokat néhány napra tegyék a fagyasztóba. Ezekből a mintákból tudjuk felmérni, mely fajok vannak jelen, és milyen egyedszámban az adott helyen.
A legtöbb résztvevőt a kíváncsiság és a kutatás támogatásának szándéka motiválja. De egyre többen jelentkeznek környezetvédelmi megfontolásból, mert szeretnék megtudni, hogy az alkalmazott szúnyoggyérítés hogyan hat a különböző fajokra (például mennyire volt hatásos a kezelés, mennyi őshonos és inváziós csípőszúnyog pusztult el, és mennyi más rovarfajt érintett). A beküldött adatok feldolgozása után mindenki visszajelzést kap arról, milyen fajt sikerült befognia, és milyen eredmények születtek az adott mintából. Természetesen, lehetőségeinkhez képest apró ajándékokkal – matricákkal, tollakkal – is igyekszünk megköszönni a közreműködést.
Mely fajokat sikerült idén kimutatni?
Évről évre három inváziós fajra koncentrálunk: az ázsiai tigrisszúnyogra, a japán bozótszúnyogra és a koreai szúnyogra mind az online észlelési programban mind a csapdázásos kampányban. Természetesen sok olyan bejelentés is érkezik, amikor a beküldött példányról végül kiderül, hogy nem inváziós faj, de ezek az adatok ugyanúgy fontosak, mert segítenek jobban megérteni a szúnyogközösségek fajösszetételi mintázatait és következtetni az egyes fajok közötti ökológiai versengésre.
Közülük melyek azok, amik veszélyes betegségeket is terjeszthetnek?
Az inváziós fajok közül az ázsiai tigrisszúnyog a legismertebb arról, hogy képes olyan kórokozók terjesztésére, mint a Dengue-láz vagy a chikungunya. Bár ezek a betegségek Magyarországon még nincsenek jelen, más európai országokban már kimutatták őket. Itthon a nyugat-nílusi láz az, amely miatt leginkább figyelni kell. Ugyan hazai tigrisszúnyog populációkban még nem sikerült ezt a kórokozót kimutatni, laboratóriumi körülmények között már kimutatták, hogy képes fertőződni ezzel a vírussal. Szerencsére kicsi a valószínűsége annak, hogy a tigrisszúnyog a fő terjesztőjévé válik, mert a sikeres átvitelhez az kell, hogy a szúnyog madárból is táplálkozzon. Ez az inváziós faj azonban többnyire emlősből, leginkább emberből szív vért, így a hazai nyugat-nílusi láz esetekért más őshonos faj felel.
Mit tehetünk a veszélyes betegségeket terjesztő fajok elterjedése ellen? Melyik védekezési módszer a legbiztonságosabb?
A legfontosabb a megelőzés. Mivel az inváziós csípőszúnyogok az emberi környezetet részesítik előnyben, gyakran a kertekben, ház körül kialakuló apró vízgyűjtőkben szaporodnak, így ezeket kell elsősorban megszüntetni egyszerű praktikákkal (lásd: https://www.nnk.gov.hu/index.php/szunyogok-elleni-vedekezes.html).
Ne hagyjunk például pangó vizet a virágcserepek alatt, fedjük le az esővízgyűjtő hordót, és ürítsük ki a kertünkben található vizes ponyvákat. Ezen túlmenően akár házilag is bevethetünk környezetkímélő készítményeket, amelyek a szúnyoglárvákra hatnak. A kiskereskedelmi forgalomban is elérhető olyan biológiai készítmény, amit a potenciális tenyészhelyekbe dobva hatékonyan gátolható a szúnyogok szaporodása.
A biológiai gyérítés a legkíméletesebb, mivel olyan baktériumtoxinokon alapul, amelyek célzottan a szúnyoglárvákat pusztítják el, más élőlényeket nem. A központilag szervezett, biológiai módszereken alapuló szúnyoggyérítési feladatok nehézségét az adja, hogy a kezelést pontosan a tenyészőhelyeken kell elvégezni, a megfelelő időben, amihez a megfelelő előtérképezés szükséges.
Ha nem sikerül a megfelelő időben és a megfelelő helyen kellő szakértelemmel kijuttatni a hatóanyagot, akkor a hatékonyság csökken. Sajnos, a központi programok nem jutnak el a magánterületekre, ahol éppen az inváziós fajok legkedveltebb élőhelyei vannak. Emiatt továbbra is az a legjobb stratégia, ha a lakosság maga számolja fel ezeknek a szúnyogoknak a potenciális élőhelyeit a kertjében.
Aki szeretne csatlakozni a szúnyogmonitor programhoz, az a Facebookon és a program weboldalán keresztül is megteheti, ahol egy ingyenes applikáció segítségével adatokat küldhet a szúnyogokról.
