A magyar folyók különleges látványossága nyaranta a kérészek tömeges rajzása. Ezek a rövid életű, de annál fontosabb rovarok a vízi ökoszisztémák állapotának érzékeny indikátorai. Két kérészfaj – a tiszavirág és a dunavirág – azt jelzik, mennyire tiszták és egészségesek a folyóink. Már csak ezért sem közömbös, hogyan viszonyulunk a veszélyeztetett élőlényekhez. A dunavirág rajzása a napokban zajlik, részben ezért kerestünk meg magyar kutatókat, akik segítettek megérteni, milyen folyamatok játszódnak le évről évre a folyóink mentén. Kriska György és Egri Ádám számos érdekességgel szolgált a hazánkban élő kérészekről.
Törékeny szépségek a folyók felett
A legismertebb kérész hazánkban a tiszavirág (Palingenia longicauda), amely a világ egyik legnagyobb kérészfaja: faroknyúlványaival együtt akár a 12 centiméteres hosszúságot is elérheti. Főként a Tiszában és mellékfolyóiban él, ahol lárvaként három évig fejlődik a meder üregeiben. A nyár eleji tiszavirágzás – amikor milliónyi rovar egyszerre kel életre, hogy néhány órán belül párosodjon és lerakja petéit – Európa egyik leglátványosabb természeti jelensége.
A dunavirág (Ephoron virgo) jóval kisebb rokon. Ez a faj főként a Duna, a Rába és más folyók agyagos-kavicsos szakaszain él. Bár szerényebb megjelenésű, rajzása szintén lenyűgöző: augusztusban vagy szeptember elején milliónyi fehéres-sárgás rovar lepi el este a vízfelszínt. A tiszavirág lárvája 3 évig, a dunavirágé 1 évig fejlődik, míg a kifejlett rovar mindössze órákig él. Ez a rövid élet kizárólag a faj fennmaradását szolgálja: a kifejlett példányok nem táplálkoznak, szájszerveik csökevényesek. A nőstények a víz fölött párosodnak, majd petéiket a folyóba hullajtják, ezzel biztosítva a következő nemzedéket.
Korábban indult a rajzás
Az idei rajzás intenzitásáról és a faj veszélyeztetettségéről Kriska György, az ELTE TTK Biológiai Intézetének docense, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója számolt be. Megfigyeléseik szerint a Dunán idén már júliusban megkezdődött a dunavirágzás, ami szokatlanul korai.
„Az elmúlt tíz év tapasztalatai alapján úgy gondolom, hogy a rajzás korábbi indulása és az elhúzódó alacsony vízállások között összefüggés lehet. Bár a Dunakanyarban voltak már százezres nagyságrendű rajzások, jellemzőbbek az ezres, tízezres tömegek” – mondta a szakember.
Az ökológus szerint a dunavirágokat nemcsak a vízállás befolyásolja, hanem az emberi tevékenység is: mivel a rovar éjszaka rajzik és erőteljesen vonzódik a fényhez, leginkább az ember okozta fényszennyezés veszélyezteti.
„Ennek hatására a szárazföldi fényforrásokhoz repülnek a petézés előtt álló nőstények és itt rakják le a petéiket. A petékből csak a folyóvízben kelnek ki a lárvák, így sérül az utódgeneráció. Különösen a kivilágított hidak veszélyesek, mert a folyásiránnyal szemben repülő kérésznőstény tömegek feltorlódnak előttük, majd a hídlámpákhoz felrepülve elpusztulnak a hídon” – magyarázta a kutató.
Az ennek ellensúlyozására kifejlesztett kérészvédő fénysorompó már a tahitótfalui Tildy Zoltán hídon és a budapesti Árpád hídon is működik.
„A fénysorompó szerepe, hogy a víz fölött tartsa a hídhoz érkező kérészeket, így le tudnak petézni a folyóba”– fogalmazott Kriska György.
A dunavirág és a tiszavirág eltérő módon sérülékeny. Míg a dunavirág képes többféle aljzaton fejlődni és időnként meglepő távolságokra is elrepül a folyótól, a tiszavirág szűkebb élőhelyi igényekkel rendelkezik. Kriska György hangsúlyozta, hogy a tiszavirág nem éjjel rajzik, így nem érinti közvetlenül a fényszennyezés, mégis veszélyeztetettebb, mert a Tiszában egyre csökken a lárvaélőhelyként működő agyagpadok száma.
A dunavirág országos elterjedéséről egy hamarosan induló citizen science projekt is adatokat fog gyűjteni. A DÖME (Dunamenti Ökoszisztémák Megfigyelése és Elemzése) kezdeményezésben önkéntesek is segíthetnek a faj előfordulásának nyomon követésében.
Különös „alakzatban” repülnek
A kutatások új módszerekkel is bővülnek. Egri Ádám ökológus, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa elmondta, hogy a repülő kérészek térbeli eloszlását lézeres mérésekkel vizsgálják.
A kutatók legelső mérési kísérlete az Ipoly egy megközelítőleg 20 méter széles szakaszán történt, amihez képest a Duna akár több száz méteres szélessége jelentős különbséget jelent. Egri Ádám szerint valószínűsíthető, hogy az általuk tapasztalt viselkedés visszaköszön a Dunán rajzó kérészeknél is.
„Sötétedés után a folyóra merőlegesen kiterjedt lézerfényt vetítettünk, így rövid fényfelvillanások tanúskodtak a fényfüggönyön átrepülő kérészekről” – magyarázta a szakember.
A kísérletek szerint a nőstények egy nagyon szűk, kígyószerű folyosóban repülnek a folyó felett.
„Mintha egy nagyjából egy méter átmérőjű kérészkígyó tekeregne a víz fölött. Úgy tűnik, a kérészek nem egymástól függetlenül repülnek, hanem mintha tudnának egymásról” – tette hozzá Egri Ádám.
Önkéntesek segítenek a kutatóknak
A hamarosan induló DÖME (Dunamenti Ökoszisztémák Megfigyelése és Elemzése) program keretében önkéntesek segítségével gyűjtenek adatokat a dunavirág rajzásáról és elterjedéséről.
Az érdeklődők egyszerű mobiltelefonos megfigyelésekkel is hozzájárulhatnak a kutatáshoz: fényképekkel, rajzási helyszínek dokumentálásával vagy akár rövid észlelési jelentések küldésével. A cél az, hogy minél pontosabb képet kapjanak a kutatók arról, hol és milyen intenzitással jelennek meg a kérészek.
Kriska György szerint ezek az adatok sokszor többet érnek, mint amit egy kutatócsoport önállóan gyűjteni tudna, hiszen az így létrejövő közösségi adatbázis nemcsak a tudományos munkát segíti, hanem a természetvédelem gyakorlati lépéseit is: ahol nagyobb rajzásokat jeleznek, ott célzottabban lehet fellépni a fényszennyezés csökkentése érdekében.
„Sokan tapasztalták és a Dunavirágzás Facebook csoportban be is számoltak róla, hogy a dunavirágok idén óriási távolságokra elrepültek a Dunától. Így megjelentek például Gödöllőn, Tápióbicskén, Fülöpházán és Kecskeméten is. Általánosságban elmondható, hogy ez a furcsa viselkedés a folyótól való oldalirányú terjedéssel hozzájárulhat a faj sikeres kolonizációjához. Esetünkben viszont ennek nem sok az esélye, hiszen a kiszáradó Homokhátságon a hódító kérészek nem lelnek alkalmas vízi élőhelyekre” – összegezte a biológus.
A törékeny kérészek sorsa egyben figyelmeztetés is: megóvásukhoz csökkenteni kell a fényszennyezést, és védeni a természetes folyómedrek élőhelyeit. Ha sikerül, akkor a jövő generációi is átélhetik majd azt a páratlan élményt, amikor a magyar folyók tükre felett kérészek milliói táncolnak az esti fényben.
fotók forrása: Ujvári Zsolt
Kapcsolódó cikkek:
