Ne ijedjünk meg, ha hüllőt vagy kétéltűt látunk a környezetünkben! Célszerű feltölteni észlelésünket a Herptérképre, ezzel segíthetjük a tudósok munkáját.
Aligátorteknős a Balatonban, kivadult ékszerteknősök a természetes vizeinkben, mediterrán gekkók a budapesti házfalakon. Megszaporodtak a lakossági észlelések a hazánkban nem őshonos fajok példányairól, de a fürge gyíkok vagy a mocsári teknősök előfordulása ugyanolyan fontos a kutatók számára. A magyar herpetológusok munkájukhoz a lakosság segítségére is számítanak. A kutatók korábban egy közösségi tudományos projektet indítottak, mely a kétéltűek és hüllők természetvédelmi célú térképezésével foglalkozik. Az önkéntes segítőknek egy internetes felületre (https://herpterkep.mme.hu) kell feltölteni az adatokat, melyeket a kutatók később feldolgoznak.
Babocsay Gergely herpetológus a Magyar Természettudományi Múzeum Mátra Múzeuma Gerinces Gyűjteményének kurátora. A tudós szakterülete a mérgeskígyók taxonómiája, a hüllők és kétéltűek ökológiája. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) alelnöke az elmúlt években a Magyar Természettudományi Múzeum által az Európai Természettudományi Gyűjtemények Konzorciumának Végrehajtó Bizottságába delegált tagként sokat foglalkozott a természettudományi gyűjtemények fontosságával, a bennük rejlő hatalmas adatmennyiség tudományos jelentőségével. Az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztályának elnöke mesélt a Zöld Hangnak a herptérképről, a veszélyeztetett hazai kétéltű és hüllőfajokról, valamint arról, mit tehetünk a természeti értékek megőrzéséért.
Milyen céllal indították a herptérképet?
A kétéltűek és hüllők természetvédelmi célú térképezésének programját a „Herptérképet” az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya indította. azzal a céllal, hogy minél részletesebb adatokat gyűjtsünk a hazai herpetofauna elterjedéséről, az egyes fajok előfordulásáról.
Hogyan működik az oldal?
Ez egy közösségi tudományos (citizen science) kezdeményezés, amely egy online platform formájában működik herpterkep.mme.hu webcímmel. Az oldalnak van egy ingyenes androidos és IOS applikációja is, amely letölthető a mobiltelefonokra a Google Play áruházból. Maga a webes felület bármely böngészőből elérhető, és regisztrációt követően bárki feltöltheti az észleléseit az oldalra. Ha tehát valaki lát egy szalamandrát, egy űrlapra bepötyögheti a találati hely koordinátáit, beírhatja a látott állatok számát, a körülményeket és feltölthet egy képet is az állatról. Ez utóbbit nagyon fontosnak tartjuk, mert nem mindenki tud pontosan meghatározni hazai béka-, kígyó- vagy gyíkfajokat, de mi utólag javítani tudjuk a hibát kép alapján. Az applikációk előnye, hogy nem kell semmit külön lejegyezni, mindent helyben tudunk rögzíteni kényelmesen a telefonon, a pontos helyet a telefon GPS-e automatikusan megadja, a mobillal rögtön fényképet is készíthetünk. Az sem baj, ha éppen nincs térerő, mert az applikáció így is elmenti az adatot, és feltölti, amikor a telefon olyan helyre ér, ahol van internet-szolgáltatás.
Hogyan segítheti az adatokkal a kutatókat a lakosság?
A Herptérképpel az önkéntes feltöltők révén nagyon sok új adat jön be, ami óriási segítség a természetvédelemnek. Az uniós tagállamok természetvédelmi intézkedéseiről szóló hat évenként elkészített országjelentésben idén másodszor kapnak nagy szerepet a Herptérképen összegyűlt előfordulási/elterjedési adatok. Ezek ma sokkal részletesebbek, mint, amiknek korábban a birtokában voltunk. Van, hogy a Herptérkép alapján értesülünk ritka fajok, mint például az idén év fajának megválasztott kaszpi haragossikló egy-egy eddig nem ismert előfordulásáról. Ugyancsak az itt gyűlő adatok alapján tudunk kritikus helyeket azonosítani, például olyan útszakaszokat vagy kerékpárutakat, ahol nagy számban ütnek el kígyókat és békákat. Ezek alapján tudunk majd a későbbiekben jelezni az útkezelőnek, hogy tennivaló van, például terelőt és átjárót kell beépíteni.
Mely fajok vannak a legnagyobb veszélyben a hazai ökoszisztémákból?
Az elmúlt években a laikus közönség sokat hallhatott a rákosi viperáról és a kaszpi haragossiklóról, mint hazánk két, kipusztulófélben lévő hüllőfajáról. E két fajra az MME programokat indított, amelyek remélhetőleg visszafordítják vagy legalább lassítják a negatív változásokat, amelyek a megritkulásukhoz vezettek. Sajnos azonban újabb kritikus fejlemények vannak kirajzolódóban. Itt elsősorban a klímaváltozás hatásaira gondolok, illetve arra, hogy ezekre nem jó válaszokat adunk. A foltos szalamandra, az alpesi gőte két olyan faj, amelyek középhegységeink zárt, üde bükköseiben élnek. A hegyvidékeink a csapadékhiány és a melegedés miatt amúgy is száradnak, de az erdőt továbbra is elhordjuk a fejük fölül. Ugyanerre a problémára rovarászok is felhívták már a figyelmet például a Mátra Múzeum blogján ritka álkérészek vagy a havasi cincér kapcsán.
Szinte az összes kétéltűnkre és hüllőnkre nagy veszélyt jelent az, hogy nem marad az országban az ide befolyó víz, és a folyók nagy hozama ellenére is eltűnik a víz a tájból a vízelvezető csatornák miatt, így élő- és szaporodóhelyeik egyszerűen kiszáradnak.
Mennyien használják a herptérképet? Mely fajok a leggyakoribbak, melyek a ritkábban észleltek?
Az oldal 2011-es indulása óta a 3122-en regisztráltak a programban, de csak 2200-an töltöttek fel adatot. Ez egyáltalán nem rossz szám. Eddig 70 ezernél is több adatunk gyűlt össze, bár ezeknek egy része a nemzeti parkoktól származik, de a túlnyomó többség így is az egyéni feltöltőktől érkezett. Tavaly 4092 adat jött egyéni feltöltőktől. Ezt szeretnénk még magasabbra tornászni, ezért a különböző, állatokat határozó Facebook csoportokban, illetve a saját FB-csoportunkban folyamatosan hirdetjük a programot, és minden észlelést igyekszünk a megfigyelővel feltöltetni.
Milyen idegenhonos és invazív fajok körvonalazódnak?
A legismertebbek az ékszerteknősök, amelyek egykor nagy számban voltak kaphatók az állatkereskedésekben. A tiltásukat követően azonban nem nagyon lehetett tőlük megszabadulni, sokan, akik nem regisztráltatták kedvenceiket a derogációs időszakban féltek a retorzióktól, és egyszerűen szabadon engedték őket. A regisztrált egyedek megtarthatók lehettek volna, de mivel nagyra növő állatok, emiatt is sokan a szabadon engedésük mellett döntöttek. Ezeket ma már sok esetben begyűjtik civilek, esetleg területkezelők, de nem elégendő intenzitással, és sok helyről nem. A begyűjtött állatokat egyes állatkertekbe lehet beszállítani.
Évről évre felbukkan egy-egy aligátorteknős is a hazai vizeinkben, ami aggasztó jelenség. Bár szerintem az emberre jelentő veszélyességét messze eltúlozzuk, vehemens ragadozóként és dögevőként jelentős hatása lehet a vízi ökoszisztémáinkra.
Ha már szóba hoztam a veszélyességét, fontos megjegyezni, hogy ott, ahol őshonos Észak-Amerikában, szinte semmilyen problémát nem okoz a lakosság számára. Potenciálisan nagyot tud harapni, de a megfigyelések mind arra utalnak, hogy ezt csak akkor teszi, ha szárazföldön piszkálják. A vízben mindent elkövet, hogy elkerülje a konfliktust.
Az irodalomban alig fellelhető olyan esetleírás, ami aligátorteknős harapásról szól, ami meg található, abból az is kiderül, hogy a pórul járt személy házhoz ment a pofonért, vagyis zaklatta a partra vetett teknőst.
A közelmúltban egy mediterrán tájakon őshonos gekkó budapesti megjelenéséról szóltak a hírek. Mit tudunk erről a fajról?
Egy érdekes történet kezd körvonalazódni a Budapest 9. kerületében található Kotschyi- vagy csupaszujjú gekkók kapcsán. Az elmúlt években a Herptérképen, és FB-csoportokban bukkant fel egy-egy példány, bár tudtunk néhány korábbi megfigyelésről is.
Két éve egy cikkben összesítettem az addig ismert előfordulásokat, és sikerült feltárnom a lehetséges eredetüket is. Van két vidéki populáció is, egyikük egy dél-alföldi városban, egy pedig egy Balaton melletti településen. A budapestiek minden valószínűség szerint Délnyugat-Bulgáriából származnak a ’80-as évek eleje-közepéről. Abban az időben Bulgária volt az egyetlen olyan valódi mediterráneumba csúszó ország, amit a kommunizmusban könnyen elérhettünk, így az akkori NDK-ból, Csehszlovákiából és Magyarországról sok rovarász és hüllőkedvelő járt ezekre a helyekre számukra egzotikus állatokat találni. Akkor fogtak be ezekből a gekkókból, és hozták őket haza terráriumban tartani.
Egy ilyen terrárium összetört a 9. kerületben, a benne lévő gekkók pedig szétszaladtak. 40 éve terjednek. Bár mediterrán állatok, az épületek fűtése segít nekik átvészelni a teleket, a mostani forró Budapesten pedig köszönik, jól vannak. 10 centiméter körüli nagyságukkal és szürke rejtőszínükkel teljesen észrevétlenek a pesti házak ódon falain. Persze lakásokban is felbukkannak, de sokan nem is jönnek rá, hogy nem csak egy szimpla hazai fali gyíkot látnak, hanem gekkót. Alighanem ez az oka, hogy évtizedek óta csak kevesen tudnak a létezésükről.
Milyen veszélyeket jelenthetnek a természetbe „kiszabadult” egzotikus fajok példányai az élővilágra?
Ha megfelel nekik a környezet, terjedni kezdenek, mint minden özönfaj. A gekkók valószínűleg nem sok vizet zavarnak, hacsak nem pottyannak egy kádba, amelyből nem tudnak kimászni, mert sok más gekkóval ellentétben nincsenek tapadó lemezeik, csak karmaik (innen a csupaszujjú gekkó elnevezés is). Más hüllőkre veszélyt jelentő parazitát azonban hordozhatnak, amik a fali gyíkokon (amelyek maguk is előfordulnak a városban) vagy más vektorokon keresztül átkerülhetnek a hazai herpetofaunára is.
Mely kivadult fajok szaporodnak már Magyarországon a természetben?
Az ékszerteknősök szaporodnak, gyakran hallani frissen kikelt teknősökről, amelyek itt-ott megjelennek. Egyelőre még azonban mintha nem látnánk tömegesen fiatal állatokat, csak az öregeket. Sajnos azonban az evolúció nagy dolgokra képes, és a kis teknősök között már lehetnek olyanok, amelyeknek a túlélő képessége jobb, és ezek felerősíthetik később a terjedést. Az aligátorteknős-észlelések baljós árnyak. Ennek a fajnak a hazai klíma tökéletesen megfelel. A kérdés az, hogy van-e a természetben elegendő felnőtt állat, amelyek megtalálják egymást és szaporodnak. Ebből a teknősből jóval kevesebbet adtak el a kereskedésekben, mint az ékszerteknősökből. A tartásuk hirtelen, szigorú tiltása azonban hozzájárulhatott ahhoz, hogy kikerültek a természetbe. Erről más országokban már írtak.
Mit tehet a természetért felelősséggel gondolkodó ember ma Magyarországon a hazai ökoszisztémák megóvása érdekében?
A legfontosabb, hogy tájékozódjon a természet állapotát tekintve. Ahhoz, hogy lássuk, hogy egyes folyamatok miért veszélyesek az élővilágunkra, informálódnunk kell a megfelelő forrásokból. Sok szakmailag megbízható online forrás áll ma rendelkezésre, olvassuk ezeket! Ha pedig úgy látjuk, hogy a környezetünkben a természet szempontjából nem jó irányba mennek a dolgok, hallassuk a hangunkat. Ahol tudunk, vegyünk részt természetet javító civil kezdeményezésekben: élőhelyjavító akciókban, özönfajok irtásában, békák mentésében vagy bármiben, amit hozzáértő szervezetek és civilek szerveznek. Kellő felkészültséggel és szakmai asszisztenciával magunk is szervezhetünk ilyen akciókat.
Fotó: Babocsay Gergely, Hajdú Tamás
